Második esély!

     *Becca szemszöge*

   Sötétség lett a fejemben, aztán hirtelen nagy fény. Láttam a szüleimet ahogy állnak egy helyben és hívnak, de egyszer csak meghallottam, hogy valaki a nevemet ordibálja és ekkor minden elsötétült. Jaj a fejem nagyon sajog, nyisd ki a szemed Becca...menni fog. Mi ez a csipegő hang, ugye nem az amire gondolok? Jól van, nem csirkék közt fekszem, ez azért kicsit megnyugtató... Nagy nehezen kinyitottam a szememet. Egy kórteremben fekszem, tele van a szoba virágokkal. A legrosszabb, hogy csövek lógnak ki belőlem. Rajtam kívül nincs senki bent, vagyis hát nem látok senkit. Sziszegve felültem az ágyra, és körbenéztem. Ekkor lecsúszik rólam valami. Nathan keze volt az, annyi virág volt, hogy őt nem is vettem észre, hogy bent van. Aludt, de most felkeltettem. Felnézett az ágyra és csak annyit mormolt, hogy "Már megint álmodok!". Ennyi ideje távol voltam? Álmaiban annyiszor látta, hogy ébren vagyok? Megnéztem a telefonomat....csak egy hét telt el azóta amióta elsötétült minden. Visszafordultam hozzá, ekkor ő nagy bociszemekkel bámult rám, és a könnyeivel küszködött. Én csak néztem rá és mosolyogtam. Így volt kb. 2 percig aztán, közelebb mert hozzám jönni, ekkor elkaptam a blúzát magamhoz rántottam és öleltem. Éreztem, hogy sír ezért még szorosabban öleltem. Ezek után letöröltem a könnyei, és megfogtam a kezét.

    -Sajnálom!- nyögte ki első szavát amióta találkoztunk

    -Miért kérsz tőlem bocsánatot?

    -Miattam fulladtál majdnem vízbe, és voltál kómába 1 hétig! Újra kellett téged éleszteni! Sose bocsátottam meg volna magamnak,ha...- itt elcsuklott a hangja

    -Tsss- tettem rá mutatóujjamat ajkaira- ilyenekről nem beszélgetünk! Nem a te hibád, nem tehetsz róla, hogy ilyen lányt fogtál ki magadnak. Az egy másik dolog, hogy nem tudja elfogadni azt, hogy te már továbbléptél...
    -Akkor sem vigyáztam rád eléggé! Bajod esett és nem tudjuk, hogy estél bele a vízbe. Mostantól nem mehetsz egyedül sehová, amíg Dionne le nem nyugszik. Vigyázni fogunk rád!- emelte fel büszkén a fejét
    -Akkor azt hiszem sokat lesztek velem- nevettem el magamat
    -Jaj de hiányzott már a nevetésed- mosolygott rám
    -A többiek hol vannak?- jutott eszembe, hogy nem csak Nath-nek dolgozom
    -Ők elmentek koncertezni, én betegségre hivatkozva itt maradtam- ekkor nagyon elkezdett köhögni
    -Nath jól vagy? Menj el az orvoshoz most rögtön!
    -Jól vagyok. Komolyan! Nem kell ide orvos- vigyorgott rám
    -Nathan... tudod mi történt a legutóbb! Menj el az orvoshoz MOST RÖGTÖN!- néztem rá komolyan
    -Oké oké! Megyek már, de el ne szökj nekem itten!-nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a kórteremből
    Remélem nem lesz neki semmi baja, múltkor is így kezdődtek a problémái. Remélem most csak megfázott egy kicsit. Amint ezt a rövid gondolatot befejeztem, már jött a következő 2 vendégem. Mivel csak Nathan tud ébredésemről ezért visszafeküdtem kómapózba, és vártam a megfelelő pillanatot. Két ismerős hang volt az...
    -Hát nem aranyosak együtt? Nath beugrott érte a vízbe, kihozta és elsősegélyt nyújtott neki. Azóta ugyanabban a ruhában itt ül és várja Becca ébredését...ne mond el senkinek Rob, de többször is láttam sírni. Félek nem evett/ivott eleget, és legyengült- aggodalmaskodott Jess
    -Ugyan már, nincs neki semmi baja, max megfázott mikor beugrott a jéghideg vízbe- nyugtatta Rob
    -Mikor mehetek haza?- emelkedtem fel az ágyban hirtelen, örömteli mosollyal
    -Basszus- mondták kórusban- te mióta vagy ébren?
    -Elég ideje ahhoz, hogy halljam mit beszéltetek! Nath tényleg nem ment sehova?
    -Igen! Próbáltuk hazaküldeni, meg mondtuk is neki, hogy vigyázunk rád, de még csak be se jöhetett nagyon senki az orvoson és rajta kívül hozzád. Kels-ék már aggódnak, hogy mi van vele
    -Mindegy is- vágott Rob Jess szavába- Becca újra él! Eddig is éltél, csak érted na...
    Ki akartam mászni az ágyból, de Jess és Rob rögtön megfogott mivel majdnem elestem.
    -Rég sétáltál! Gyere Rob segítsünk neki visszaszokni!
    Ők ketten olyanok voltak nekem mint a mankók, a lábaim nagyon fájtak, de azért elviselhetőek voltak. Úgy 10 percig sétálgattunk így a szobában, mikor hirtelen elengedtek, és sikerült megállnom a lábamon. Sikerült 10 métert sétálnom, ám ekkor elvesztettem az egyensúlyomat, és elestem. Pont abben a pillanatban nyitott be Nath.
    -Becca!-láttam rajta az ijedséget- mit csináltatok vele- fordult a pároshoz miközben felsegített
    -Nyugi Nath!- mosolyogtam rá- segítettek sétálni, mert már unatkoztam az ágyban. Mivel már egy hete egy lépést sem tettem meg kicsit nehéz még a séta, de hála nekik most már könnyebb!
    -Itt hagytalak fél órára erre máris galibát csinálsz- rázta oldalra a fejét vigyorogva
    -Nem kell ennyire féltened, itt nincs most veszély!- vigyorogtam, és nyomtam egy puszit az arcára
    Hoppá megint elvesztettem az egyensúlyomat, de most szerencsére Nath erősen tartott és nem lett semmi bajom. Visszasegített az ágyhoz, én pedig felültem rá:
    -Tényleg! Miért köhögtél?
    -Semmi komoly csak egy kicsit meghűltem, néhány napi gyógyszer és tea kúra, már énekelhetek is! Voltam az orvosodnál! Nemsokára jön és megvizsgál, ha minden jól megy akár már holnap hazamehetünk!
    -De jó! Mikor mehetek újra fényképezni?
    -Rögtön amint csatlakozunk a többiekhez! Ajánlom nézz fel twitterre- kacsintott rám
    Elvettem a telómat a kis fehér komódról, és gyorsan felmentem twitterre. Az eddigi 100 követőmből 300.000 lett. Le is esett az állam, de amint megláttam a világtrendeket elakadt a szavam:

    -Nath csináltak már egyszerre 6 világtrendet??- esett le az állam

    -Nem! Azt hiszem kedvelnek téged/ minket- vigyorodott el- én is szeretném az utolsó előtti trendet!

    -Mindenki örülne neki, ha vége lenne a folytonos veszekedésnek! Láttad a 4. helyezettet? Tehetnék valamit azért, hogy megvalósuljon nem?- kacsintottam rá

    -Jó ötlet! Régen már voltam a nagyimnál Magyarországon, de régen volt! Nagyon régen! Fel is hívom Scoo-t. Nekem a kedvenceim azok az 1., 3. és a 7.-nyomott egy puszit az arcomra, és kiment telefonálni

    Kíváncsi vagyok milyen lehet Magyarország! Gondoltam megnézek néhány videót a neten, de valaki bekopogtatott az ajtómon...

    -Tessék- engedtem be az ismeretlen vendéget

    -Jó napot Rebeka! Dr. Paul Johnson vagyok a kezelőorvosa. Jöttem kivizsgálni!

    -Üdvözlöm! Mi a teendőm? 

    A doki mindent elmagyarázott nekem, gyorsan el is végezte a vizsgálatokat, nem emlékszem mit csinált, mert nagyon sok kivizsgálás volt. Fél óra múlva végeztünk

    -Innen hazamehetsz, de otthon még pihenned kell pár napot! Teljesen jól vagy, holnap reggel mehetsz is haza!

    -Jaj nagyon szépen köszönöm!- vigyorogtam rá- A legjobb hír a mai napon!

    Megfogta az aktáit és csöndben kiment az ajtón. Szerencsére nem történt nagy bajom, de Dionne-t kerülöm km-kről. Nagyon álmos vagyok, és nagyon örülök a rajongók támogatásának gyorsan ki is írom:

"Nagyon szépen köszönöm a támogatásotokat! Az előbb keltem fel, és holnap már haza is mehetek! Nath is jól van már! Szeretlek benneteket!"

    Eléggé álmos vagyok már, pihennem kell még egy kicsit. Letettem a telefonomat oldalra fordultam, és próbáltam aludni egy kicsit. Ekkor visszajött Nathan és kiverte az álmot a szememből.
    -Na mi újság?-kíváncsiskodtam
    -Beszéltem Scoo-val. Ha megtud állapodni a magyarokkal akkor egy 2 hónap múlva már mehetünk is a helyszínre-ült le mellém az ágyra- mit mondott a doki?
    -Azt mondta, hogy teljesen jól vagyok, holnap mehetek haza!-vigyorogtam rá
    -Milyen jó híreink vannak ma!- puszilt meg-de most neked aludni kell, hisz gyenge vagy- megpuszilt,és elindult a fotel felé, ami 1 hete már az ágya
    -Nath!-szóltam utána
    -Tessék?- fordult vissza és mosolygott rám
    -Velem alszol? Hiányzik már az ölelésed!
    Ő csak elmosolyodott és befeküdt mellém az ágyba. Szorosan ölelt hátulról, éreztem a szívdobbanásait, az illatát. Nem értem miért van velem együtt...egy ilyen senkivel mint én, de nagyon szeretem és nem akarom őt elveszíteni.
    -Szeretlek Nathan James Sykes! Most és mindörökké!
    Azt hiszem Nath elaludt, talán nem is hallotta amiket mondtam, majd holnap is elmondom neki...
    -Én is szeretlek- csak ennyit hallottam, és éreztem meleg leheletét a homlokomon...  
.....................................................................................................
Sziasztok itt van a következő rész is! Nagyon szépen köszönöm a kb 1500 oldalmegjelenítést! Örülnék néhány kommentnek, hogy tudjam mi a véleményetek a történetről. Íratkozzatok fel, hogy le ne maradjatok a folytatásról. ♥:)