I Found You In The Darkest Hour

    *Nathan szemszöge*

     -Jay hova megyünk?

     -Most az teljesen mindegy neked! Tudom én, hogy minden rendben lesz!- vezetett vadul, ám bátran

     Felmentünk az autópályára, és 160-nal mentünk, én csak előre néztem, mellettem elsuhantak a fák. Fogalmam sincs, vajon Becca él-e még vagy az a ribanc Dionne már csinált vele valamit. Ez sose bocsájtanám meg magamnak! Miattam tartunk most itt, ha nem szerettem volna bele, Dionne is nyugton maradt volna. Mit mondjak Rob-nak, ha egyszer csak elveszíti a nővérét? Megmondta, hogy vigyázzak rá, mert különben... eközben megálltunk Jay kiszállt, és bezárta az ajtókat. 

     -Jaaay! Mi a francot csinálsz?

     Ő csak bement egy hatalmas épületbe. Megpróbáltam megkeresni a tetejét, de nem láttam. Gondoltam elolvasom a feliratot: Californiai állami rendőrség  

     -Mi a franc?- ütöttem bele az ajtóba

     Fogtam magamat, lehúztam teljesen az ablakot, hogy majd én kimászom. Fogtam magam kitettem egyik lábamat.. másik lábamat, már csak a kezeimet kellet volna kiszednem valahogyan, de Jay előttem járt 2 lépéssel, miért is nem emlékeztem arra, hogy  egy bilincs mindig van a zsebében, engem meg pont odazárt az ajtóhoz... hát kellett ez nekem? Ebben a pillanatban fele testem az autón kívül, fele pedig belül van...mondhatom kényelmes! Körülbelül 20 percig voltam ebben a pózban, már kezdtem aludni, mikor érzem, hogy Jay kiemelt a kocsiból, és visszaültünk. Vigyorgott rám, és csak vezetett:

    -Jaj baby Nath! Sokat kell még tanulnod tőlem, ha azt akarod csinálni, amit nem engedek!- röhögött rajtam

    -Jay most nincs időnk humorizálni! Minek mentél el a rendőrségre, lehet ez miatt fog Becca megsérülni! 

    -Nyugi haver, neked hála nemsokára megint velünk lehet!

    -Hogy mi? Mégis hogy érted ezt?

    -Szerencsére vettél neki egy új telefont, amiben van egy csip. Ezt a csipet be lehet mérni, és a koordináták által eljuthatunk Becca-hoz!- nyomta meg jobban a gázt

    -Tudjuk hol van?

    -Igen, de- itt egy kicsit elbizonytalanodott- mozgó tárgyal van dolgunk!

    -Francba!

    -Nyugi Nath! Felénk közeledik
    -Akkor mire vársz? Nyomd a gázt!

  

   *Becca szemszöge*

    Vajon hol a francban lehetek most? Körülöttem csak tenger van. Néha megdob egy kicsit a hullám, de nem vészes. Az irányt tartom, keletnek megyek, de sajnos nem nagyon haladok előre. Látom Dionne kezd ébredezni...

    -Jaj a fejem! Hol a francba vagyok? Már emlékszem! Jack? Trevor? Hol a francba vagytok? Végeztetek a kiscsajjal?

    -Sajnos a barátaid már rég a tengerben vannak valahol, nem sikerült valami fényesen a "bosszúd"!

    -Jaj, de szánalmas vagy! Mikor te voltál megkötözve akkor sírtál, most meg játszod nekem itt a nagymenőt!

    -Én vagyok a szánalmas?- húztam fel a szemöldökömet- Sosem csináltam még olyat, hogy az ex-em barátnőjét zaklatom! Te meg még meg is akarsz ölni... milyen kedves vagy mondhatom!

    Szólásra állt a szája, mikor egy nagy hullám becsapott a fedélzetre, és nagyjából minden csurom víz lett. Azt hiszem vihar van készülőben, hiába utálom Dionnet be kell vinnem, kint nincs biztonságban! Odamentem hozzá, kioldottam a kötelet, és bementünk a kapitány fülkébe. Ott kikötöttem egy korláthoz, visszaálltam a kormány elé, és próbáltam tartani az irányt a part felé.

    -Nem gondoltam volna, hogy ezek után is behozol engem ide, és nem hagytál kint!-nézett nagy bociszemekkel

    -Nem hagyhatlak kint ilyen időben veszélyes!

    -Nem akartalak bántani, de én nagyon szeretem Nathant....-hajtotta le a fejét

    -Akkor hogy voltál képes megcsalni őt? Ha igazán szereted őt akkor elengeded, és hagyod, hogy élje a saját életét!
    Itt elhallgatott, és csak a könnyeit törölgette. Engem ez nem nagyon érdekelt csak vezettem tovább, és egyszer csak ismét minden elsötétült....

   *Nathan szemszöge*

    -Jay álljunk meg itt!

    -Nem most sietnünk kell a partiőrséghez!- biccentett a fejével előre

    Csöndben utaztunk tovább gyorsan oda is értünk, és bementünk az irodába:

    -Jó napot miben segíthetek?- köszöntött minket egy rendőr

    -Üdvözlöm Jay McGiunnes vagyok! Rablást szeretnénk jelenteni!
    -Üljönek le! Miről van szó?
    -A barátnőmet elrabolta az ex-em, öléssel fenyegetőzik kérem kerítse elő!
    -Uram nyugodjon le!- szólt rám a rendőr
    -Biztosúr- kezdte mondandóját Jay- ne haragudjon a barátomra. Tudja milyen a szerelem, és ő most elveszítette a szerelmét. Itt vannak a koordináták, de a hajó mozog. A part felé tart- nyújtott át egy cetlit a felettesnek- ha nem gond mi is magukkal tartanánk a keresésben!
    -Köszönöm az információkat, most rögtön 5 keresőhajót küldünk a közelbe, remélem megtaláljuk! Maguk is jöjjenek velem segíthetnek majd!
    Kimentünk az ajtón és végig a parton rengeteg ember várt minket. Ránk adták a mentőmellényt, és mindenki felszállt a saját hajójára, mindenki más irányba indult. Mi pont abba az irányba indultunk ahol a mobilnak a jele volt. Útközben azon gondolkoztam mi lett volna, ha nem ütközik belém, ha nem tudom meg, hogy ő lesz a fényképészünk...milyen lenne, ha nem láthatnám gyönyörű mosolyát? Kék szemeiben elveszek, hosszú gyönyörű haja elvarázsol, egy rakás közös fényképünk van a telefonomba, és ahogy reggel felkeltem ő eltűnt. Ez minden az ÉN hibám! Ha nem kezdtem volna ki vele Dionne sem bántotta volna. Érzek valami melegséget az arcomon, érzem az illatát, a csilingelő hangját....kinyitom a szememet ő sehol sincs. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, aztán még egy, és még egy. A végiggördülő cseppek a fadeszkákra potyogtak. Annyit gondolkoztam, hogy mire felnéztem a hold már erős fényével vakított (az óceánba vagyunk szerk. megjegy.) ránéztem a telefonomra....már este 10 óra van! Öt órája keressük Beccat, de sehol egy lélek. Kezdtek a szempilláim elnehezedni, amikor a hajókapitány elkezdett ordibálni:
    -Ember a vízben! Riadó! Ember a vízben- mutatott az ember felé
    Rengeteg lámpa volt a fedélzeten mindenki megfogott egyet, és rávilágítottunk az ismeretlen testre.
    -Becca- ordítottam mint egy vadállat, és ugrottam fejest a vízbe...