Romantika a holdfényben...

  *Tom szemszöge*

  -Nagyon hálás vagyok nektek, hogy segítettetek nekem ebben a meglepetésben!-fordúltam oda Nareesha és Nath-hez

   -Nincs mit, de nekem most mennem kel, mert Siva 7-kor visz vacsorázni!-szólt közben Nareesha és elment

   -Szerintem Tom kellene készülődni, mert nemsokára jönnek!-szólt Nath,majd ő is elment

   Úgy látszik itt maradtam egyedül! Ideje nekem is felmenni a szobámba, hiszen Kels nemsokára ideér! Futottam és már a szekrény előtt álltam. Gondolkoztam, mi lenne jó erre az alkalomra? Egy öltöny nadrággal és egy fekete cipővel? Tökéletes! El is mentem fürdeni, aztán felöltöztem és hallottam, amint Kels behajtja az autót a kapun. Leszaladtam hozzájuk. Kinyitottam az ajtót és odaálltam felé:
   -Sziasztok!- köszöntem oda nekik
   -Szia drágám
   -Mi azt hiszem felmegyünk- szólt közbe Jess, és Becca-val felmentek az emeletre
   -Nincs kedved befáradni velem?
   -Nem hiszem, hogy az alkalomhoz vagyok öltözve- bizonytalanodott el
   -Gyönyörű vagy ahogy vagy!
   Megfogtam a kezét, becsuktam a szemét,és bevezettem a nappaliba. Ott már Jay állt, mint az esténk picére:
   -Meglepetés!-mondtam neki kedvesen
   -Ó Tom-nyitotta ki a szemét- imádlak- ugrott a nyakamba, és megcsókolt
   Helyet foglaltunk, és a pincérünk kijött hozzánk:
   -Jó estét! A nevem Jay, én fogom azt este folyamán tálalni önöknek a vacsorát! Mit szólnának az előételhez?          

   Ezzel beszaladt a konyhába, és úgy 5 percen belül visszajött 2 valamilyen zöld levessel. Nareesha készítette a vacsorát, bízom benne! Megettük a levest, nekem ízlett...
   -Finom volt!-vágta ki Kels
   -Nekem is! 

   Jay visszajött egy hústállal, majd megint visszaszaladt a konyhába. Mi csak röhögtünk ezen. Megettük a főételt is szó nélkül, majd Jay hozott nekünk 2 tortaszeletet. Az is nagyon finom volt nekem, és úgy éreztem, kell valamit szólnom. Miután a pincérünk elvitte a tányérainkat bele is kezdtem a mondandómba:
   -Ízlett a vacsora drágám?
   -Fenséges volt
   -Tudom, nem sokat vagyunk kettesben, meg itt van a banda is, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek
   -Én is értem, hogy sok munkád van meg, hogy a banda is itt van, de nem is nagyon bánom, jó társaság vagytok!- mosolygott rám
   -Van egy meglepetésem számodra!
   -Még nagyobb meglepetés, mint ez az egész?
   -Igen
   Becsuktam a szemét, kivettem a zsebemből és ráraktam a kezére ezt a gyönyörűséget:
   









  -Kinyithatod a szemedet!
   -Jajj édesem- ugrott a nyakamba, majd csókolt meg-ezt miért kapom?
   -Azért, hogy ne felejtsd el mennyire szeretlek! Nincs kedved egy kicsit kimenni sétálni?  
   -Miért is ne, mennyünk!

  

 *Becca szemszöge*

    -Jaj, de aranyosak-súgtam oda Jess-nek miközben a kis párocskát néztük a beltéri "erkélyről"

    -Igen, de szerintem menjünk vissza a szobánkba, mert nem illik leskelődni...

    El is mentünk a szobánkig ott megöleltük, megpusziltuk egymást majd bementünk a szobánkba...

    -Hát te mit keresel itt?- lepődtem meg amikor megláttam a fotelben ülve

    -Gondoltam átjövök hozzád egy kicsit beszélgetni

    -Az jó, de miről beszélgessünk?

    -Nem tudom

    Letettem a cuccomat az ágyra és ráültem a fotel karfájára.

    -Milyen napod volt?

    -Nath tudod, hogy bementem a városba Jess-el és Kelsey-vel

    -Az te voltál?- vigyorgott rám

    -Kedves vagy!

    -Jó bocs, tudom, hogy te voltál na!

    -Nézünk filmet?

    -TWL?

    -Kis egó, de jól van nézzük

    Ezzel elővettem a laptopomat rácsatlakoztattam a tévémre, majd elindítottam a 6. részt. A Bahamas Like a Popstart. Nyugodtan néztük részt, de mikor megláttam ezt a képet: 

  -Becca? Becca? Becca miért sírsz?- nézett rám kikerekedett és ijedt szemekkel

  -Olyan rossz így téged látni- töröltem le a könnyeimet- műtét előtt, nincs hangod, lehet soha többé nem énekelhetsz-és itt kezdtem el nagyon bőgni

  -Ez még áprilisban volt, a szülinapom előtt. A műtétem már elmúlt és újra színpadon állok és énekelek! Soha jobban nem éreztem még magam- jelentette ki

  -Tudom, de még mindig olyan rossz látni így téged 

  -Bevallom-törölte le a könnyeimet- nekem is eszembe jutnak azok az emlékek, de ami volt az elmúlt...Koncentráljunk a jövőre- mosolygott rám

   Ez jó érzéseket keltett bennem, hogy nem csak én érzek így. annyira elbambultam, hogy leestem a földre.

   -Áúcs!

   -Jól vagy?- röhögött rajtam

   -Nem vagy vicces!

   -Jól van na! Gyere segítek!- feltápászkodott az fotelből és próbált felhúzni, de aztán rám esett.

   -Így még kényelmesebb, mint az előtt volt-szóltam be hálálkodás jeléül

   Feltápászkodtunk, és én elmentem átöltözni. Ezt a cukiságot vettem fel: 

   -Jöttem!-vigyorogtam Nath-re aki éppen a fényképezőgépemmel babrál-mit csinálsz a fényképezőgépemmel?

   -Őőőő semmit!-válaszolt idegesen

   Kikaptam a gépet a kezéből, és megnéztem, mit csinál vele. Magát fényképezte...azért gondolhattam volna erre is!

   -Te tiszta hülye vagy! Gyere csináljunk képeket

   -Oké

   Csináltunk úgy 10 képet, majd eltettem, nehogy csináljon vele megint valamit. Egyszer csak meleg érzés fogott el a derekam körül. Igen Nath átkarolt...furcsa, de nagyon jól esett. Megfordultam és megöleltem. Szerintem egy kicsit meglepődött, de mindegy is... két percig szorosan öleltem, majd hirtelen megszólalt:

    -Becca?

    -Igen?

    -Elengednél? Mindjárt megfulladok!-fulladozott itt nekem

    -Jajj bocsi-engedtem el- ne haragudj, hogy megöleltelek!

    -Hülyéskedsz?-rám mosolygott-nagyon jól esett egy ölelés!

    Némán ültünk egy ideig, majd a drága Nathan Sykes elkezdett dúdolászni.

    -Mit dúdolsz?

    -Csak az egyik új dalunkat!

    -Megmutatod?

    -Miért ne?

    Ezzel elővette a telefonját és leengedett egy dalt, a címét nem tudom, de nagyon tetszett. Felpattantam és kimentem a szobából, kimentem az erkélyre és leültem a csempére. Kijött Nath is utánam.

    -Miért jöttél ki?

    -Fogalmam sincs! Amúgy nagyon bejön a szám!

    Ekkor Nath adott nekem egy szájra puszit.

    -Miért csináltad ezt?- vigyorogtam rá

    -Nem tudom!

    Röhögtünk egy jót ezen, majd megcsókolt. Visszacsókoltam, nem tudom mi ütött belém. Annyira jó volt, hogy nem is akartam abbahagyni, de végül abbahagytuk. Nem akartam bemenni így hát Nath-el kint ültünk a csempén és néztük a holdat. Közben ráhajtottam a fejemet a vállára, és ős csak mosolygott a holdra nézve....