Első nap a fiúkkal...

... éppen amikor nekimentem azon gondolkoztam, hogy milyen lesz majd a fiúkkal dolgozni, amikor mit ad az Isten, nekimegyek a kedvenc bandatagomnak: Nath-nek!
    -Milyen ügyetlen vagyok sajnálom!Rebeka Stuart vagyok az új fotósotok!
    -Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom-nevetett-, de azért megteszem!Nathan James Sykes vagyok! Örülök,hogy megismerhetlek!
    -Én is örülök, elméletileg holnap ismerkedtünk volna meg, de hát így hozta a sors...
    -Őszintén megmondva azt hittem, hogy egy öregebb férfi fog minket fényképezni
    -Azt gondolod nem tudok fényképezni?-kérdeztem tőle sértődötten
    -Nem ezt egy szóval sem mondtam, csak nem gondoltam, hogy egy ilyen szép és fiatal lány fog nekünk fényképezni
    -Remélem is, nem azért vállaltam el életem legnagyobb munkáját, hogy aztán piszkáljanak!
    -Bocsánat, nem akartalak megbántani
    -Semmi baj, amúgy az öcsém is velünk fog tartani akinek nagy álma, hogy dalszövegíró legyen! Tudom, hogy te szoktál dalt írni, adnál majd neki néhány tanácsot?
    -Hurrá lesz valaki aki fiatalabb lesz mint én!Persze, hogy adok neki tanácsot.Nincs kedved eljönni hozzánk, hogy megismerkedj a srácokkal mivel holnap már megyünk L.A-be!
    -Remek ötlet menjünk!
    Beszálltunk Nath kocsijába,és elindultunk egyszer csak ráadott a gázra, és vezetett, mint a bolond. Azt hittem ott halok meg:
    -Mond te normális vagy? Lassíts már!-ordítottam
    -Bocs, csak ezzel szerettem volna menőzni!-vigyorgott
    -Hát nekem nem jön be...
    Némaságban utaztunk tovább egyszer csak oda is értünk a házukhoz.Ki szerettem volna szállni,de Nath visszarántott a kocsiba:
    -Mond te normális vagy? Azt hittem tudod, hogy a paparazik mindenhol ott vannak...
    -Bocsi elfelejtettem
    Nath megfogta a távirányítót a kocsiban megnyomott egy gombot, és már bent is voltunk a Villában. A hátsó udvarban már Tom és Kelsey rostélyoztak,Siva és Nareesha terítettek, míg Max és Jay már az asztalnál ültek verték azt és azt mondták "éhesek vagyunk, enni akarunk".
    -Helló srácok!-köszönt oda hangosan- ő itt Rebeka Stuart, aki a fotósunkként fog velünk tartani!
    Ekkor Jay és Max felpattantak a székükből odaszaladtak hozzám felkaptak és vittek a medence felé.
    -Fiúk! Tegyétek már le azt a szegény lányt!-parancsolt oda Nareesha
    Ekkor letettek, és lehajtották a fejüket, mint két kutya amikor büntetést kap a gazdájától.
    -Na szóval- kezdtem neki a mondandómnak- szólítsatok Becca-nak, ahogy Nathan elmondta én foglak bennetek a turné során fényképezni. Holnap még csatlakozni fog hozzám az öcsém, ha nem gond! Valami kérdés?
    -Van nővéred?- vágta hozzám a perverz kérdést Max
    -Nincs. Csak egy öcsém van, de ha neked ő megfelel akkor rendben...
    Erre mindenki elkezdett nevetni, Max kicsit elpirult, de aztán ő is nevetett.
     -Egyébb kérdés?
     -Szüleid elengedtek titeket erre a hosszú útra?-kíváncsiskodott Siva
     Amikor meghallottam ezt a kérdést úgy éreztem szét kell vernem valamit, két éve haltak meg a szüleink,amíg nagykorú nem lettem a nagyiéknál voltunk, aztán elköltöztünk, azóta nem is beszéltem senkivel sem a történtekről.
     -Becca? Valami baj van?-kérdezte aggódva Nath-gyere ülj le! Hozzunk neked egy pohár vizet?
     -Nem köszönöm, nem szeretnék a szüleimről beszélni, nagykorú vagyok azt tehetek amit akarok!
     -Hát jó, gyere egyél velünk te is!-hívott Kelsey
     S ezzel leültem közéjük és jót ettem velük. Annyira elvoltunk a srácokkal, hogy észre sem vettem, hogy elmúlt az idő.Már este 7 óra volt, Rob gondolom aggódik már értem..
      -Nath nekem mennem kell- fordultam hozzá- az öcsém már biztosan aggódik értem!Haza vinnél?
      -Természetesen igen, ugorj a kocsiba és megyünk!
      -Sziasztok holnap találkozunk!-szóltam oda a többieknek
      Integettek nekünk majd elindultunk Nath-el hazafelé.Most nagyon lassan vezetett ami kezdett idegesíteni.Úgy fél óra múlva már NAGYON:
      -Nem hajtanál gyorsabban?
      -Ha gyorsan vezetek az a baj,ha lassan az,mit tegyek,hogy jó legyen?
      -Menj 80-al!
      -Igenis kapitány! Milyenek voltunk ma?El tudnál minket viselni a világturné alatt?
      -Nehéz esetek vagytok,de megbirkózom veletek
      Fél percig nevettünk, aztán úgy eltelt az idő, hogy már otthon is voltam! Nath egy igazi úriember kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam. Ez után egy kicsit kényelmetlen helyzet jött..meg akartam ölelni,de ő inkább puszit adott volna, aztán fordítva tettünk.A végén kiegyeztünk egy kézfogással. Bementem a házamba a széken Robert már nagyon aggódott láttam rajta a könnyeket:
       -Hol voltál ennyi ideig?Halálra aggódtam magamat!- kérdezett szemrehányóan
       -Elmentem a stúdióba, közölték velem, hogy a The Wanted fotósa ként utazom körül velük a világot!Aztán belefutottam Nath-be, inkább ütköztem, mint futottam, na mindegy és elhívott hozzájuk.Ott elvoltunk, és mint látod most itthon vagyok!
        -Világ túrné? Nem leszel itthon? Mi lesz velem?
        -Ne aggódj öcskös! Hírem van számodra! Mész a nagyihoz!
        -Hogy mi?- ijedten felpattant a székből
        Elkezdtem röhögni!
        -Most meg mit nevetsz? Mi olyan vicces?
        -Vicceltem gyerek! Jössz velem, és Nath ad neked néhány tanácsot a dalszerzésről! Na de most menj a szobádba pakolj be egy évre, mert utazunk!
         Ezzel elbandukolt a szobájába, én is az enyémbe, majd bepakoltam minden fontost: Ruhák, cipők, fényképezőfelszerelés, laptop, telefon, egy rakás szótárt nehogy véletlen olyan közegbe kerüljek ahol nem tudnak angolul, na meg a töltőket kell betennem valahova...áááá nincs hej sehol a bőröndbe.Kiordítottam Rob-nak, hogy vigye ki az előszobába a bőröndöket, hogy holnap ne kelljen kapkodni. Amikor mindent kivittünk annyi csomag volt, hogy 1,5 méteren állt a csomag. Robbal elborzongtunk majd elhúztunk a szobánkba aludni. Azzal a gondolattal feküdtem le, hogy holnap egy új élet fog kezdődni számunkra!