Menj haza és felejts el! Örökre!

           */Egy hónappal később/*

    Ülök a kádban, körülöttem hab van, meleg a víz. Az elmúlt egy hónapban rengeteg dolog történt. A legnagyobb hír ami bejárta a világot az volt, hogy Siva eljegyezte Nunu-t.Miután egymásnak dobálták a vázát egy hétig nem beszéltek, még a repülőn sem ültek egymást mellett. Azt hittük már nem lehet megmenteni ezt a dolgot, mikor egyik reggel boldogan sétáltak le az emeletről. Nunu ujján egy  3 karátos gyűrű díszelgett. Mondhatjuk, hogy köztük minden rendben van. Jess és Rob szakítottak, pontosan nem tudom miért, de mire visszaértünk L.A-be már nem voltak együtt. Max becsajozott Nina-val. Tom és Kels jól megvannak egymással. Emilia sűrűn jár hozzánk, szinte levakarhatatlan, de ezt nem is bánom. Ő az egyetlen lány akivel ellehet beszélgetni, Nunu esküvőt szervez van elég dolga, Jess depizik, inkább nekem kell őt segíteni....Kels, hát ő vele nem tudom miért, de nem beszélünk. Amióta ismét láttuk egymást csak sziát köszönünk egymásnak, mást nem. Nathan, hát vele sem beszélek túl sokat. Néha találkozik tekintetünk, mosolygunk egymásra, de több nincs. Hiányzik már nagyon, de mégsem teszek semmit, nehogy túl késő legyen egyszer...
    -Becca!- rontott be a fürdőszobába Rob
    -Wááá! Mit akarsz?- rántottam magamra egy törölközőt
    -Nyugodj már le, láttalak pucéran!
    -Kicsik voltunk akkor még! Ne már Rob legalább annyira menj ki, hogy felöltözzek!
    -Jól van na!
    Kiszálltam a kádból és felöltöztem valami normális ruhába, ami a fürdőszobámban volt. Felfogtam a hajam és kimentem Rob-hoz.
    -Lökjed öcsi!
    -Becca nem megyünk haza?
    -De hát itthon vagyunk!
    -Nem úgy értem! Nagy Britanniába a kis lakásunkba amit otthagytunk! Mindentől távol!
    -Rob tudod jól, hogy nem mehetek el! Szerződés köt ide engem! Egyedül nem mehetsz! Végre van egy olyan hely ahonnan nem zavarnak el minket, ahol szeretnek, ahol tanulhatunk és az álmainkat valóra válthatjuk! Nem dobhatod el ezt magadtól!
    -Lehet így van, de nem akarok Jess-el egy légtérben lenni!
    -Old meg! Ha jól tudom nemsokára nagykorú leszel, viselkedj felnőttként!
    -Mindenki magából induljon ki!-sarkon fordult, majd távozott a szobámból
    -Ezt a témát még nem fejeztük be Robert Stuart!-álltam meg az ajtómban és néztem utána
    Bevágtam az ajtót, majd rádőltem az ágyamra. Az öcsémmel sem lehet már beszélni. Mi lett itt mindenkivel? Menjünk haza, hagyjunk itt mindent és mindenkit? Köztük Nathan-t is?
    -Soha!- mondtam ki hangosan
    -Mit soha?- lépett be hozzám Jess
    -Semmi, semmi csak elgondolkodtam!
    -Ja jó, csak azért jöttem, hogy lehívjalak, mert a többiek beszélni akarnak veled!
    -Egy pillanat, te menj nyugodtan előre!
    Minek hívnak le? Lehet Rob-nak igaza van? Hazaküldenek minket? Túl sok gondot okoztam, haza is küldenek! Fogtam a kabátomat a táskámat, belepakoltam a telefonomat, fényképezőgépemet, és ekkor kimásztam az ablakon. Jó, hogy volt egy létra a lábaim alatt így gyorsan lejutottam. Mivel a nappaliban óriási ablakok vannak és az egész udvart látni lehet, így olyan sprintben szaladtam el mellette, hogy azt hiszem nem látott senki. Beültem a kocsiba és türelmesen vártam amíg a kapu kinyílik.
    -Becca!- ordibált valaki az ajtóból- Gyere vissza!
    Még mindig csak a kaput vártam, ekkor Nathan szaladni kezdett utánam. Mire az autómhoz ért, a kapu is teljesen kinyílt és én a gázra tapostam....

     

      *Nathan szemszöge*

   A kocsi eltűnt a látókörünkből, Becca elment.

   -Hova ment?-ért oda mellé Max

   -Nem tudom! Nem is beszéltünk semmit egymással

   -Hívjuk fel!- ajánlotta Tom

   Előszedtem a telefonomat és tárcsáztam a számát.

   -Kicsöng...mit csináljunk?

   -Nemtudom! Menjünk utána? 

   -Bárhol lehet Tom! Várjuk meg amíg hazajön! Nem találnánk meg- magyarázta Max

   -Jó-bólintottam- menjetek én is jövök mindjárt!

   -Ne menj utána, nem éri meg!- megveregették a vállamat, majd eltávoztak

   Persze nem éri meg, ők nem mennének a barátnőik után? Hát persze nekem most nincs is barátnőm, vagyis nem tudom. London óta semmit sem kommunikáltunk egymással. Azt sem tudom, már milyen a hangja, az illata. Fogtam magam és elindultam gyalog. Nem tudom merre, de megyek és keresem ŐT. Vajon hová mehetett? Megpróbálom megint  felhívni...kinyomott. Lehet a többieknek igaza van, és majd egyszer hazajön. Ekkor megrezzent a zsebem, sms érkezett.

 "Nem akarom, hogy keress! Menj haza és felejts el! Örökre!"

     Hát jó akkor hazamegyek! Lépteimmel elindultam egy irányba, de nem jó felé sétáltam.  Rég vágytam már egy olyan érzésre, mint amit Rebeka iránt táplálok, nem akarom elengedni. Elindultam a reptér felé. Útközben esni kezdett a hó. Los Angeles-ben ez szokatlan....a legközelebbi reptér 5 percre volt onnan, ahonnan elindultam, így gyorsan odaértem. A londoni járatra várakozók közt van! Lépteimet szaporábbra véve siettem a váróterembe. Nem látom sehol! Mikor már azt hittem elment, s itt hagyott észrevettem az egyik sarokban. Odasiettem hozzá, de nem vett észre csak a telefonjával babrált. Ezért felhívtam.
     -Nathan mondtam, hogy ne keress többet!-vette fel a telefont
     -Előbb mond el mi a bajod!
     -Túl drága lenne a számlád!
     -Akkor inkább nézz már rám!
     Letettem a telefont, és a következő pillanatba, már arra eszméltem, hogy néz engem. Sose láttam ilyennek, a szeme csillogott, miközben az arca többi része olyan szinten volt szomorú, hogy nem bírtam nézni.
     -Nathan...-makogott össze vissza
     -Na mondjad mi a baj!
     -Nathan...-hajtogatta egyfolytában
     -Itt vagyok, mond mi a baj!
     -Nathan....- lábadtak már könnybe a szemei is- Hazamegyek!
     -Igen hazajössz velem!
     -Nem, Londonba megyek!
     -Miért?
     -Mert itt már senki sem kíváncsi rám, már te sem!
     -Mégis honnan veszed ezt?
     -Robert-től- mondta kicsit halkabban
     -Arra esetleg nem gondoltál, hogy csak el akar távolítani, mert ő nem akar téged látni?
     -Ez képtelenség, ő nem tenne ilyet!
     -Jaj Rebeka, nem hagyhatsz itt engem!-néztem rá komolyan
     -Miért? Annyi bajt okoztam már mindenkinek, jobb ha odébbállok!
     -Nem mész sehova!-fogtam meg a kezét- Gyere velem szépen haza!
     -Oda most nincs kedvem!
     -Akkor megyünk Londonba!-vigyorodtam el
     -A többiekkel mi lesz?
     -A többiek meglesznek?
     -Scooter?
     -Haragszom rá, mert lemondta az európai turnénkat! Gyere megyünk!
     -Hát jó!
     Éppen beszállásra készülődtek az emberek, én megvettem a jegyemet. Felszálltunk. Gyorsan dobtam egy sms-t anyának....

         */Pár órával később/*

      -Nathan! Kejj fel!- rázott meg egy kicsit Rebeka

      -Te nem félsz a repüléstől?

      -Ha itt vagy akkor nem!- mosolyodott el halványan

      -Gyere várnak ránk!

      -Kik várnak?

      -Hozzánk megyünk!- közöltem vele a hírt

      -Nemár! Miért nem megyünk a TW- házba?

      -Mert ott keresnének először minket!

      -Ha nagyon muszáj akkor menjünk! 

      -Meglátod jó lesz! Beakartalak már anyának mutatni!
      -Menjünk!- fogta meg a kezemet-Ne várakoztassuk meg anyukádékat!
     

        *Becca szemszöge*

     Nem most akartam találkozni Nathan családjával, de ha ő most mutat be nekik, akkor menjünk! Leszálltunk a repülőről és rögtön kiszúrtam a minket váró embert. Szép szőke haja a vállára omlott, és gyönyörű mosolyával elkápráztatott minket.

     -Sziasztok gyerekek! Gyerünk a kocsiba utazunk még egy kicsit hazáig!

     A csomagokat bepakoltuk az autóba, majd beszálltunk. Mi hátul ültünk, ő pedig az útra koncentrált. Halkan szólt a rádió, éppen Jason Derülo-tól szólt egy száma, nem tudom a címét, de nagyon pörgős volt. Az út csöndben telt, a tájat néztem. Nemsokára megérkeztünk hozzájuk. Gyönyörű házuk volt, nem volt nagyon nagy, de csodálatos volt. Bementünk a házba, belül még szebb volt. Otthonos, olyan amilyenről csak álmodoztam.

     -Szóval te vagy Rebeka! Nath sokat mesélt rólad, már nagyon kíváncsi voltam rád!

     -Én is örvendek Mrs.Sykes!

     -Mesélj magadról! Mivel foglalkozol?

     -Én fényképezem a The Wanted összes mozzanatát

     -Valóban?

     -Igen nagyon jó munkaerő!- fényezett egy kicsit Nathan

     -Remélem a fiam esküvőjén is te fogsz fényképezni! Nem voltak neki valami túl tartós kapcsolatai, múltkor az a Dionne...na ő egy rendes lány volt, remélem talál még egy olyat, és majd te fényképezhetet a nagy napot!

     -ANYA!-emelte meg a hangját Nath

     -Természetesen viccelek! Dionne, nem volt valami rendes, és amiket tett, olyanokat, amiket a fiamnak nem is meséltem!

     -Tényleg?-néztünk rá értetlenül

     -A kis drágaság nem segített mosogatni, nem vetette meg a saját ágyát, nem mosta ki a ruháját, és még főzni sem tudott! Szégyen az ilyen!

     -Vettem! Tudom mit nem kell csinálnom- vigyorodtam el

     -Jól van mennyetek, pihenni kell a hosszú nap után!

     -Anyud tök jó fej- mentünk fel a szobába, miközben mondtam neki a mondandómat

     -Jól ki fogtok jönni!

     -Remélem, vagy különben az esküvődön fényképezhetek!

     -Nem fogsz fényképezni! Te leszel a menyasszony!  

     -Jó éjt Nathan! Köszönöm, hogy kiszabadítottál L.A-ből

     Egy puszit leheltem az arcára, majd elmentem Jess szobájába.

Ez nem jó így!

    -Hogy kerülsz ide?- nézett rám meglepetten
    -Nem mehetsz el!
    -Miért? Hiszen sose fogsz nekem ezért megbocsájtani!
    -Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem fogok adni egy második esélyt!
    -Túl messzire mentem sajnálom! Nem akarom, hogy megbocsáss azért mert megsajnáltál!
    -Gyere üljünk le!- mutattam rá az egyik szabad padra
    Elindultunk a helyünk felé, és egyszer csak kirázott a hideg. Megfogta a kezem, és jól megszorította, nehogy valaki szétválasszon bennünket. Leültünk a padra és a következő pár perc csendben telt el.
     -Figyelj!- fordult felém- Nem tudom miért jöttél utánam
     -Ezért!- szedtem elő a levelet a táskámból és átnyújtottam neki- Mire véljem ezt?
     -Minden úgy van ahogy leírtam- fogta meg a kezem- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni
     -Gyere menjünk haza!
     -Van egy jobb ötletem ahova mehetnénk! Menjünk oda!- pattant fel és húzott maga után

       */Fél óra múlva/*

     -Hova hoztál?- szálltam ki a taxiból

     -Jöjjön a dobpergés!- dobolt a combján- Elhoztalak korizni!

     Szóltam volna, de mire feleszméltem már a korcsolyámat húztam fel. Még jó hogy fedett a pálya, Október elején nem nagyon lehet kint korcsolyázni.

     -Nathan- kopogtattam meg a vállát már a jégre lépés előtt

     -Mondjad!

     -Az van, hogy én nem tudok korcsolyázni!

     -Hát tanulj meg!-lökött ki a jégre nagy hirtelen

     Mondanom sem kell rögtön elvágódtam és Nath csak röhögött rajtam. Nagy nehezen elbukdácsoltam a fal mellé és megálltam. Nathan elment egy körre, egész jól korcsolyázik...

     -Nem jössz?-nyújtotta nekem a kezét

     -Mondtam már, hogy nem tudok korcsolyázni!

     -Nem baj! Megtanítalak!

     Megfogtam a kezét és magához húzott.

     -Na szóval- kezdett bele a tanárom- Egyik láb, másik láb! Először egyik lábadra teszed a súlyod aztán a másikra. Persze lökd meg magad! Minél nagyobbakat löksz annál tovább csúszol, minél mélyebben korizol annál gyorsabban mész!

     -Igenis tanár úr! Kérem segítsen!

     Megfogta a kezem és egymás mellett mentünk, vagyis én próbáltam. Betartottam minden utasítást amit mondott, és lassan, de biztosan egyszer körbeértünk. Az idő múlásával egyre gyorsabban és gyorsabban mentünk. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Nathan jó tanárnak bizonyul. Megfogta a kezem, én előre mentem, ő pedig velem szembe hátrafelé. A szemét pásztáztam, gyönyörű kék szemei vannak amikben gyönyörködhetek. Nem tudom, de megint olyan közelinek érzem őt, mint Franciaország előtt. Lehet minden rendbe jön, és ismét a karjaiban lehetek.

     -Szerintem ennyi elég mára- lépett le a pályáról Nath

     -Maradjunk még légyszi!-néztem rá bociszemeimmel 

     -Nem elakarlak még vinni valahova!- húzott le a pályáról

     -Jól van na! Hova sietünk ennyire?

     -Haza- vigyorodott el

     -Minek? Úgysincs senki otthon!

     -Nem baj fáradt vagyok!
     -Nem baj, menjünk gyalog!- ajánlottam fel neki egy hosszabb  sétát
     -Sose árt
     Kiértünk a a kori pályáról. Hosszú séta kezdetét vette. Egymás mellett haladtunk tisztességes távolságban, néma csöndben. Rengeteg olyan pár mellett mentünk el akik éppen csókolóztak, mind nagyon szépek voltak. Mintha filmben lennék, ilyenkor van az a rész amikor a szerelmeseket veszi észre a főszereplő. Most sincs másképpen...Kézen fogva sétáltak előttünk és a lány gyönyörűen mosolygott a fiúra, pont mint én anno. A fiú szorosan fogta a kezét, mint akiket nem lehet szétválasztani. Én is ezt hittem, aztán tessék mi történt... Itt sétál mellettem a szerelmem aki megdobogtatja a szívem, aki megvigasztal, aki.... szeret. Amint ez a gondolathullám végigjárta agyam minden részét, a szívem szorítani kezdett. Becca most ne sírj! Légy erős! Túl régóta vártam már a szerelemre, az előző kapcsolataim abból álltak, hogy Fb-n kiírtuk és csá, de ez más. Nincs kiírva sehova, ez a szívemben van, és az agyamban. Nem lenne szabad sírni, de most mégis lecsordult egy könnycsepp, aztán még egy, majd egyre több. Nathan megállt majd lehajtotta fejét.
     -Ez nem jó így!
     Nem szóltam, a könnyeim letörlésével foglalkoztam.
     -Becca ne sírj!
     -Nem sírok!
     -Kérlek ne hazudj, látom!
     -Te nem érted ezt!
     -Miért ne érteném? Fáj, hogy nem foghatom meg a kezed, fáj hogy  nem ölelhetlek magamhoz, fáj hogy nem csókolhatlak meg. Előbb halok, meg minthogy tovább nézzem azt, hogy miattam sírsz. Nem csallak meg soha többet, túl fontos vagy nekem!- összekulcsolta a kezünket- Így már jó!
     Kézen fogva húzott maga után, hirtelen nem tudtam mit szólni, és csak kullogtam mögötte. Mi is történt tulajdonképpen? Azt nem tudom, de nagyon feldobta a hangulatomat a meleg keze. Az út további része némaságban telt. Mikor hazaértünk nagy lármára lettünk figyelmesek. Besiettünk a házba....a többiek hazaértek, és éppen Nunu egy vázát vágott hozzá Siva-hoz? Hogy kerül ide Nunu? Miért dobálózik vázával?
     -Hé mi a franc folyik itt?- lépett be a csatatérre Nathan
     -Ez a szemétláda megcsalt!-dobta el a vázát- Azért jöttem, hogy kiheréljem!- majd megindult dühösen Siva felé
     -Nareesha gyere!-kaptam el a kezét- Beszélnünk kell!
     -Nem előbb végeznem kell ezzel a csajjal!
     -Nincs vita jössz velem!- húztam magammal a konyha felé, miközben intettem a fiúknak, hogy tiplizzenek
     -Mégis honnan veszed ezt a sületlenséget?
     -Itt egy kép amin egy ékszerboltban vásárolgat egy csajjal! Majd egy másik amin megpuszilta és egy csomagot fogott!
     -És ebből te leszűrted azt, hogy megcsal? Hagytad, hogy meg magyarázza nem?
     -Nem!
     -Akkor most rögtön átmész és magyarázatot kérsz! Nem lehet ezt így!
     -Te mondod Becca? Tudjuk mi történt az Eiffel toronynál! Mégis hogy bocsájthattál meg neki?- tette le ökleit a konyhapultra
     -Tudod miért? Mert szeretem, és ha 100x is elköveti ezt a bűnt és még mindig szeretem akár 100x is megbocsájtok neki! Beszéljétek meg ti, hogy mi is van valójában!- próbáltam valami békítőt mondani
     -Igazad van, megyek is beszélek vele!-távozott
     Felmentem a hideg lépcsőn mezitláb, mert már nagyon fáj a lábam. Végigmentem a folyosón, és összefutottam Nathan-el.
     -Na mit mond Siva?
     -Nagy meglepire készül!- közölte velem izgatottan
     -Igen?
     -Azt akarod, hogy elmondjam?
     -Igen- villantottam meg csábos mosolyomat
     -Nem mondom el senkinek, majd ha eljön az ideje megtudod!
     -Hát jó szia!- mentem be a szobámba
     Ledobtam a kabátomat, és elmentem fürdeni. Mikor kész lettem kimentem a pizsamámban....
     -Hát te?-néztem rá kérdően
     -Jöttem!- vigyorodott el
     -Minek?
     -Miért ne?
     -Gyere ülj le!- kínáltam fel neki egy helyet
     Leült majd folytatta a mondandóját.
     -Nem tudom hol rontottuk el!
     -Ehhez inkább most nem fűzök semmit!
     -Tudom mit gondolsz, de szeretlek!
     -Ha hozzámérsz megnyugodok, ha hallom a hangod a pulzusom felmegy 100-ra, ha biztonságot nyújtó ölelésedben vagyok miért nem érdekel más? Amikor reggel felkelek, miért gondolok egyből rád? Miért hallom mindenhol hangod? Miért érzem úgy, hogy mindenhol vigyázol rám? Ezt a szívem súgja, vagy csak az agyam reflexei ezek? Vajon ez szerelem, vagy csak egy fellángolás?
     Csendes időszak jött. Bámultuk egymást, ő csak mosolygott. Nem tudom mi okból, de az én szám is mosolyra húzódott. Néztük egymást.
     -Na... gondolom... én megyek!- vakarta meg fejét és felált
     -Oké- keltem fel én is
     Miért nem mondod azt, hogy "Nathan ne menj el, maradj itt velem!". Miért nem tudod szólásra nyitni a szádat? Hülye vagy Rebeka Stuart! Nath már az ajtóban állt mikor nagy iramban nekilódultam és igen...ismét a biztonságot nyújtó karjaiban voltam. Ismét éreztem az illatát, a szívdobbanását, ami hirtelen felgyorsult. Órákig tudtam volna így állni, de az ölelésnek vége szakadt.
     -Akkor szia!- köszönt el tőlem, majd távozott az ajtón keresztül
     Elszalasztottad a "lehetőséget" ügyes vagy Becca!

Rabul ejtette a szívemet, lelkemet...

                */Pár órával később/*  

    Reggel van... alig aludtam az éjjel pár órát. Mellettem a szuszogó Nathan fekszik. A doki azt mondta, hogy örüljünk annak, hogy nem lett nagyobb baja. Megtiltotta, hogy fellépjen, így Nano szépen el is küldött a Londoni főhadiszállásra. Ha normális eset lenne biztos nem mennék el vele, de szegény beteg, nem hagyhatom egyedül! Kiléptem az ágyból és pakolni kezdtem a cuccokat a kofferba. Nem volt sok cuccunk így gyorsan végeztem. Elmentem elvégezni a reggeli teendőimmel. Mire kiértem a beteg ébren volt.

     -Öltözz fel 1 óra múlva indul a gép!

     Ezzel becsaptam mögött az ajtót és ott hagytam. Átmentem Tomseyek-hez. Ők még nagyban aludtak, szóval nem is zavartam őket. Körbe körbe járkáltam az emelten, de senki sem volt ébren. Mindenki aludt, és pár óra múlva már Berlinben lesznek, csak mi nem. Mi otthon leszünk kettesben....
       

               */Pár óra múlva Londonban/*

     Kiszálltunk a taxiból és megbámultuk a házat, közben a taxis letette a csomagot és elhúzott.

     -Otthon édes otthon!- szippantott a levegőből egy kicsit

     -Menjünk be!-vettem fel a bőröndömet

     A hatalmas kapuk kinyíltak mi pedig elindultunk befelé. Minden ugyanúgy volt mint ahogyan hagytuk pár hónappal ezelőtt. Tisztaság és világosság volt, gondolom a távollétünkben takarítottak. Kihalt volt a hatalmas villa. Letettük a csomagokat és csak álmélkodtunk az óriási nappaliban.
     -Kérsz teát?- tette fel kérdését Nath
     -Nem
     -Biztos nem kérsz? Felfrissülnél!
     -Nem kérek!
     -Oké főnök- rántott vállat, majd elment a konyhába teát készíteni
     Én kimentem a kertbe és néztem a gyönyörű virágokat a kertben, mikor hirtelen megjelent mellettem a lakótársam.
     -Szép a kert ugye? Itt mindig megnyugszom ha baj van!
     -Jó neked! Én semmitől sem nyugszom meg!
     -Mi a baj Reb?- nézett rám kimeredő szemekkel
     -Tudod te azt nagyon jól!- hagytam ott és mentem fel az emeletre
     -Rebeka még mindig az miatt vagy mérges?- szaladt fel a lépcsőn
     -Látom nem vagy már beteg...
     -Ennyi erőm van még!
     -Jó akkor hagyj békén!
     -Nem hagylak! Mond el nekem mi a bajod van!
     -Jó! Ezt akarod? Tessék! Egymásba szaladtunk London utcáin. Beléd szerettem, te meg átcsesztél, de rendesen! Bíztam benned, annyi minden mentünk már át együtt ezalatt a rövid idő alatt. Végül meglátlak egy ribanccal smárolni Párizsban ami elméletileg a SZERELEM városa. Te megfáztál és beteg lettél aztán olyan dolgokat mondtál rám amit nem kellet volna. Próbáltak lebeszélni a koncertről, aztán összeestél a színpadon!- elkezdtek patakban áradni a könnyeim- Órákig próbáltuk a lázadat csökkenteni, és mindenki halálra feszkózta magát miattad. Eddig bírtam! Eddig nem volt okom egy pasi miatt sem bőgnöm! UTÁLLAK NATHAN JAMES SYKES! Köcsög vagy! Hogy tehetted ezt?- csaptam pofán
     -Beszéljük meg!- fogott meg a vállamnál
     -Nem! Hagyj már végre békén!- szaladtam le vissza a nappaliba
     -Így nem lehet vége!- jött le utánam
     -De igen!- álltam oda az ablakhoz és mereven néztem ki rajta
     -Becca légyszíves!- jött mögém és fogta meg a vállamat
     -Mégis hogy mersz engem Beccának hívni? Csak az hívhat engem így akit szeretek és nem csapott be!- szedtem le kezét a vállamról
     -Ne hisztizzél már kincsem! Meg kell beszélnünk a dolgokat!
     -Hagyj már!
     -Asszony meghallgatsz!
     -Mit mondtál nekem?
     -Kussolj és hallgass meg!- közeledett felém
     Épp ott volt mellettem egy váza, megragadtam és neki dobtam.
     -Mi a bajod van neked?
     Nem szóltam semmit, de megfogtam egy lámpát és nekivágtam a feje mellett a falnak. Ismét meglepetten nézett rám, én meg csak kimentem a konyhába. Elővettem egy bögrét a szekrényből és teát akartam volna főzni. Nathan viszont ismét követett engem és a pult túloldalára állt.
     -Rebeka! Beszéljük meg!
     -Nem mondtam, már hogy hagyj békén? Idegesítő vagy!
     -Hallgass meg!- fogta meg a karomat
     -Eressz el!- rántottam ki a kezemet a szorításából
     -Te vagy a legfontosabb számomra! Mindennél jobban szeretlek!
     -Persze! Azokat nem csapjuk be!
     -Sajnálom!- nézett bele mélyen a szemeimbe
     -Sajnálhatod is!- viharoztam ki a konyhából, ki az ajtón
     Becsaptam magam mögött az ajtót,és a következő pillanatban a küszöbön találtam magamat. Hatalmas gombóc volt a torkomban. A meleg könnyek lassan végigcsordultak az arcomon. Vajon hol ronthattam el az egészet? Nem vagyok elég jó neki? Miért kellet beleszeretnem? Miért csókolt meg a holdfényben? Miért mentett ki az óceánból? Mit jelentek számára? Miért tette ezt velem? A könnyek egyre jobban és jobban folytak végig az arcomon. El akarok futni jó messzire amennyire csak lehet. Nem mehetek innen el, itt van az én börtönöm! Nathan rabul ejtette a szívemet, lelkemet...
      Vajon lehet-e még valami köztünk? Szeretném újra érezni az illatát, a kék szemeibe belemerülni. Szeretnék újra ölelő karjaiban lenni.
      -Reb- ült le mellém- gyere be!
      -Minek? Úgyis könyörögni fogsz nekem!
      -Csak gyere be!- húzott fel kezeivel
      Bementünk és a TV-ben azok a képek mentek amiket Svédországban és L.A.-ben csináltunk. Akkor még nem bántott meg. Ismét folyni kezdtek a könnyeim. Fájt már a hasam, a fejem a szívem... Fájt már az is, hogy itt áll velem szemben és csöndben néz.
       -Mit akarsz ezzel?- néztem rá értetlenül
       -A bocsánatodat! Nem akarom, hogy haragudj rám!
       -Azt hiszed mérges vagyok?- ordítottam torkom szakadtából- Miért lennék mérges! Csalódtam benned Nathan!- kaptam fel újra egy vázát és vágtam oda hozzá
       -Kérlek ne csináld ezt- közeledett felém- Beszéljük meg!
       -Ne közelíts hozzám! Menj el Nath!- kezdtem el én is hátrálni
       -Nem megyek sehova!
       -Jó akkor én megyek!- fordultam sarkon és száguldottam ki a kertbe
       Volt a kertben egy eldugott hely. Odamentem és leültem oda.

        */Pár óra múlva/*

        Elaludtam a fűben, és szerencsére nem zargatott senki. Feltápászkodtam és bementem. Senki sem volt a házban csak egy levél állt az asztalon nekem címezve:

                                             Kedves Becca!

           Sajnálok mindent ami történt. Nem tudom neked leírni   szavakban mennyire szeretlek. Reggel mikor felkelek első gondolatom az, hogy vajon hogy aludhatott az én királynőm? Mert igen te királynő vagy számomra.Mikor meglátlak egyszerre önt el a melegség, és ráz ki a hideg. A pulzusom az egekbe szökik egyik pillanatról a másikra. Amikor hozzám szólsz, úgy érzem, mintha egy angyal hangját hallanám. Nevetésed számomra gyönyörű zene. Veled teljes embernek érzem magamat. Sajnos vannak, és lesznek mindig olyan emberek akik elakarnak tőled választani. Ezt nem tehetik meg. Túlságosan szeretlek. Nem tudok aludni, nem tudok gondolkodni, nem tudok lélegezni se nélküled! Soha nem éreztem ilyesmit ember iránt. Azt hiszem ezt nevezik szerelemnek... Úgy döntöttem elmegyek innen messzire. Kilépek a bandából, és az életedből is egyaránt. Nem kell többet szenvednünk! Tudom, hogy sohasem szerettél engem úgy ahogyan én téged. Szeretted volna, ha kilépek az életedből tessék elmegyek! Azt hiszem ez a legjobb döntés mindenkinek! Ne gyere utánam, mert előbb még hazamegyek elköszönök azoktól akik szeretnek... Mindig is szeretni foglak, és sosem felejtelek el! Legyél boldog majd a férjeddel és a közös gyerekeitekkel!

                                                                            Szeretlek! Nathan. 

         Mivan? Itt hagy? Nem szeretem? Mindennél jobban, csak őt. Nem mehet el! El kell mondanom neki! Leírta mikor megy? Nem csak azt, hogy először haza megy!
         -A francba! Tizenöt perc múlva megy a vonat, a város központjából, ami 10 percre van gyalog!
         Fogtam a levelet és beletettem a táskámba. Kirohantam a házból, a taxi már ott várt (útközben hívtam egyet), beszálltam és elindultunk!
         -Siessen kérem! Az életem forog kockán!- sürgettem a sofőrt
         -Miért mondja ezt mindenki? Nem mehetek gyorsabban!
         -Taposson a gázba!- ordítottam rá- Egyik barátom  menni akar a dzsungelbe! meg kell állítanom!
         -Észnél van a barátod?- nézett rám a visszapillantó tükrön keresztül
         -Nincs meg kell állítanom!
         A sofőr a rövidebb úton ment, így hamarabb értem oda. Megnéztem a menetrendet. Épp most megy a vonata. Elkezdtem futni a vágány felé. Nem volt senki sem az utamban, sprinteltem ahogyan csak tudtam. A vonatra éppen az utasok szálltak fel. Sehol sem láttam ŐT. Végigsiettem a vagonok mellett, de sehol sem volt egyszer csak megláttam a piros Full Capp-jét. Háttal állt nekem, de bármikor megismerem őt. A beszállásra várt. Végigfutottam a vágányon, amikor megfordult felém.
         -Nathan!- öleltem meg 

Nem bocsájthatsz meg még neki!

                                  */Hajnali hat/*

                          *Becca szemszöge*

     Mi ez a hang? Valaki nagyon nyöszörög a kanapén. Remélem nem hozott fel egy csajt a kis drága. Nem merek odamenni, mert eléggé sötét van a szobában. Jól van abbahagyta a nyöszörgést aludhatok tovább. Jaj már megint  kezdi.. meg kell néznem mi folyik itt, addig nem aludhatok. Felkeltem az ágyból, felvettem a hálóköpenyemet és megkezdtem utamat a sötétben. Inkább elmegyek a villanykapcsolóig, mert a telefonom merülőben van. Szinte mindenbe bevertem a lábamat amibe csak lehet. Felkapcsoltam a villanyt és eléggé sokkolt a látvány. Nathan nyöszörgött a kanapén. Feje leizadt, sápadt volt. Fázott, mert nagyon be volt takarózva és reszketett. Gyorsan odasiettem és megfogtam a fejét.

     -Úr Isten te lázas vagy!- kaptam el a kezem a homlokától

     -Becca...Becca- hajtogatta a nevem

     -Mindjárt visszajövök!

     Felvettem egy szobapapucsot és átcaplattam Nano-hoz. Elkezdtem dörömbölni az ajtón, de nem jött ki senki. Remek... csinálnom kell valamit, ma koncert van, nem hagyhatja cserben a rajongóit. Emlékszem, hogy nagyi hogy orvosolta ezt a problémát doki nélkül. Gyorsan vissza kell érnem mielőtt még magasabbra szökik a láza. Visszaértem, de ez a gyerek eltünt.

     -Nath hol vagy?

     -A fürdőszobában!

     -Mit csinálsz itt?- léptem be az emlegetett helységbe

     -Nem tudom, jól esik a hideg csempe

     -Te tiszta hülye vagy? Mezítláb állsz a hideg csempén, miközben beteg vagy? Indulj az ágyba!

     -Nincsen semmi bajom, csak egy kicsit hideg van!

     -Nathan 25° van a szobában. Te meg beteg vagy, indulj csak az ágyba!

     -Nem megyek sehova!-fonta össze a kezét

     -Nathan légyszi menj, vagy különben baj lesz! Indulj!

     Ő mint egy kisgyerek  bedurcizott és befeküdt az ágyba. Én kivettem 1 pár zoknit és megvizeztem.

     -Ezt fel kell venned!- emeltem fel neki a vizes zoknit

     -Minek? Nincs semmi bajom!- ellenkezett nekem tovább

     -Nathan James Sykes felveszed, ha mondom!

     Segítségemmel felvette a zoknit, majd jól betakartam. Fogtam a telefonomat és gyorsan megkerestem a telefonszámát a dokinak. 

     -Jó napot Rebeka Stuart vagyok! Ki tudna most jönni hozzánk? A barátom meghült és szükségünk lenne magára!

     -Természetesen, rögtön indulok! Hova menjek?

     -Paris hotelba 415 B szobába! Ha a biztonsági őrök megállítják, mondja sürgős eset, és hogy hozzám jön!

     -Értem 10 perc és ott leszek!- s ezzel letette a kagylót

     -Tíz perc és itt az orvos!- közöltem a hírt Nathan-el

     -Bolond vagy? Miért nem szólsz a többieknek, hátha ők is tudnak valamit!

     -Csak hogy a többiek alszanak, és nem lehet őket felkelteni! Végül is miért álltál kint az esőben?

     -Mert te szakítottál velem!- nézett rám, mint hibásra

     -Én vagyok a hibás? Nem én smároltam az exemmel!

     -Jaj a fejem!

     -Ne tereld a témát!

     -Aaaa a fejem!- vonyított

     -Nyugodj meg Nath! Veszekedéssel nem oldunk meg semmit!

     -Jó reggelt!- lépett be az orvos- Hol van a betegünk?

     -Az ágyban fekszik!- néztem az ágy felé- Láza van, köhög is és rázza a hideg!

     -Megfáztál rendesen fiam!- vette fel a szemüvegét a doki

     -Ma este koncertjük lesz... jó lenne fellépnie

     -Azt majd meglátjuk! Idehozná a betegkönyvét?

     -Természetesen!- nyúltam a zsebembe- Itt is van!

     A doki elkezdte a beteget vizsgálni

     -Jó napot Nathan!

     -Üdvözlöm

     -Tegye be ezt a lázmérőt a hónalja alá!

     Úgy tett ahogy a doktor mondta.

     -Nézzük a szívet- vette elő a sztetoszkópját- rendben van!

     -Füled jön!- belevilágított a fülébe- Ajjaj, be van gyulladva

     Nath egy kicsit megijedt . Rám nézett, hogy miért hívtam ki, de nem törődtem vele. Legfontosabb, hogy meggyógyuljon.

     -Torkodra is ránézünk jó?- kukucskált bele a szájába- A manduláid oriásiak, de szerencsére nincsenek begyulladva, így nincs baj. A hangszálaid rendben vannak, a műtéted után nagyon szépen néznek ki. Összességében nagyon szép és ápolt torkod van- mondta a dicsérő szavait

     -Köszönöm! Nagyon vigyázok rá!

     -Vedd ki a lázmérőt!-adta a következő utasítást, megnézte a lázmérőt- Örülj, hogy a barátnőd kihívta az orvost!- csóválta a fejét a doki- A lázad 40° felett van. Látom a lábadon van nedves zokni jól tette a barátnőd!
     -Alig akarta felvenni a drágaság...
     -Akkor is jól tette, hogy ráerőszakolta! Ha nem jövök baj is lehetett volna belőle
     -Mit javasol? Esetleg ma felléphet a koncerten?
     -Azt semmiféleképpen! Ágynyugalmat egész nap, ezeket a gyógyszereket vegyék meg a patikába- nyújtottá át nekem a receptet- ezzel hamar meggyógyul! Ne hagyják egyedül, ha romlik az állapota akkor hívjanak!
     -Nekem ott kell lennem a koncerten a rajongók engem várnak!- szállt ki az ágyból
     -Megtiltom!-segítette vissza az ágyba Nathan-t- túl beteg vagy!
     -Ott kell lennem, régen voltunk itt. Ott kell lennem!
     -Na jó! Ha nem lesz lázad este talán felléphetsz! Kizárólag saját felelőségedre!
     -Nem hiszem, hogy lemenne a láza, de majd meglátjuk! A gyógyszereket megvetetem Kelsey-vel! Ha baj van szólunk. Köszönöm, hogy ilyen hamar kijött!
     -Vigyázzon a fiúra rosszabb is lehet az állapota és kórházba kell menjen!- fordította komolyra a szót- Ha feljebb megy a láza és nem tudja lehúzni rögtön szóljon!
     Ezzel a doki elment. Gyors dobtam egy sms-t Kels-nek hogy hozza a megadott gyógyszereket. Gyorsan vissza is jött egy "OK" válasz, én pedig visszamentem a betegünkhöz. A telefonját bújta. Olyan cuki ilyenkor is, úgy megölelgetném a kis drágát. Becca ezt sürgősen verd ki a fejedből! Ő csalt meg, ő okozott neked rengeteg fájdalmat. Nem bocsájthatsz meg még neki! Még! Akkor itt az ideje. Nem, még had szenvedjen! Mi van velem lehet elkaptam valami fertőzést? A szívem megbocsájtást súgja az agyam meg azt, hogy tökön rúgjam. Eközben letette a telefonját és nézni kezdett. Csak nézett, nézett és nézett. Gondolom azon jár az esze, hogy mi bajom lehet....
     -Becca kérdezhetek valamit?
     -Kérdezz
     -Idejössz mellém?
     Ezek után feküdjek be mellé az ágyba? Szívem menne, csak én most inkább az agyamra hallgatnék.
     -Nem megyek!
     -Sziasztok!-rontott be a szobába Kels- Ki a beteg?- mivel ő még nem tudta a dolgokat
     -Nathan a beteg. A drága 2 órát állt az esőben! Gyorsan add a gyógyszerét be kell vennie 40°-os a láza!
     -Mi az, hogy beteg vagy? Ma koncert van ember- lépett be Tom az ajtón
     -Tom kuss!- fogta be a száját Kelsey- Itt a gyógyszer vedd be!
     -Ha lemegy a lázam felléphetek!- bizakodott Nathan
     -Akkor azt hiszem megyek és főzök neked levest!- került elő Siva, és már ment is tovább
     -Jaj szegény fiú... beteg. Jaj mi lesz velünk este, ha nem léphet fel? Kibírtunk már nélküle 2 hónapot. Nyugodtan játszd tovább a beteget engem nem hatsz meg!- gúnyolódott a kopasz
     -Húzzál kifele!- förmedtünk rá egyszerre hárman
     -Kels szerintem hagyjuk pihenni, hogy este újult erővel léphessen fel a francia csajok előtt- vigyorgott egy nagyot majd távoztak
     -Vedd be a gyógyszert!- nyújtottam neki oda a pirulákat és a vizet
     -Csak akkor ha később befekszel mellém!
     -Nathan kérlek!
     -Csak akkor, ha befekszel mellém! Nem fogom bevenni ellenkező esetben a gyógyszert
     -Na jó!- nyújtottam át neki a gyógyszert
     Bevette majd én is befeküdtem mellé az ágyba. Egy héttel ezelőtt minden rendben volt. Most meg itt tartunk ahol tartunk. Nath csak nézett rám. Nézett és mosolygott, zavarba hoz már. Túlságosan cuki, hogy haragudjak rá, egyszerűen zabálnivaló.
     -Becca?- jött közelebb hozzám
     -Igen?
     -Kérdezhetek valamit?
     -Mondjad....
     -Te megcsináltad volna ezt velem amit én veled?
     -Nem csinálnék ilyet, túl fontos vagy nekem
     -Én csak azért csináltam, hogy ne essen bajod
     -Ilyen áron?
     -Szeretlek!-nézett mélyen szemeimbe a gyönyörű kék, kicsit véres látószerveivel
     -Pihenj Nathan! Szükséged van a pihenésre estére. Lehet felléphetsz!- szálltam ki az ágyból és hagytam ott  
     -Ne hagyj itt!
     -Pihenned kell!- pillantottam szemem sarkából rá
   

                               */Este hat óra/*

     Pár órát én is pihentem, de közben Nathan-t figyeltem. Két óra múlva koncert idő van, de nem tudom Nath mit fog csinálni. Evett forró levest nem mozdult sehova, de a lázának idő kell hogy lemenjen. A felszerelésemet pakoltam össze, mikor Nathan kiszállt az ágyból és elment a fürdőszobába készülődni.

     -Mit művelsz?

     -Ma este nem hagyom ki a koncertet! Nem azért fizettek a rajongók, hogy ne lássanak. Ha kis balták esnek az égből akkor is kiállok ma a színpadra és végigviszem a koncertet. Nem beszélhet le róla senki, és ha most nem haragszol készülődnék!- vágta be előttem az ajtót

     Ennek teljesen elment az esze? Baj lesz érzem... meg kell akadályoznom a fellépését. Hívjam a doktort? Nem! Le kell beszélnem.

     -Nath gyere ki!- szóltam be neki a fürdőszobába

     -Minek?

     -Légyszi gyere ki!

     -Mit akarsz?

     -Muszáj fellépned? Aggódom! Tudom hogy baj lesz kérlek Nathan ne lépj ma fel!

     -Ezért hívtál ki? Ezért bekiabálhattál volna a fürdőbe is, mint amikor otthagytál a parkban....- caplatott vissza a fürdőszobába

     -Lázas vagy!

     -Nagyon nem érdekel! Felőlem meg is halhatok nekem már mindegy!

     -Dehogy mindegy! Hiányolna téged mindenki!

     -Mindenki kivéve te!

     Remek én vagyok most a hibás megint. Köszönöm! Lázas, nem tudhatja mit beszél. Ráhagyom, de nagyon rossz érzésem van.

     -Mentem csá!- lépet ki az ajtón és vágta be maga mögött

     Felkaptam a cuccomat és gyorsan próbáltam utolérni, de szem elől vesztettem. Csak én lehetek ilyen balfék...Biztos ott van már a helyszínen (mivel nincs messze a hoteltól) megyek én is. Odaértem és a backstage-ben a szokásos várt, de mégis valami hiányzik. Az egészséges Nathan! Egyedül ül a sarokban, senkivel sem törődve.

      -Nath!- gugoltam le elé, miközben fogtam a combját- Nem szabad fellépned túl veszélyes!

      -Nem érdekel! Szeretem a rajongóimat

      -Ők is szeretnek téged és kibírnák, ha egyszer nem látnának!

      -Reb már eldöntöttem, légyszi foglald el a helyed mindjárt kezdünk!

      Egyre rosszabbul érzem magam. A szívem zakatol, a torkomban gombóc van...félek, de nagyon. A fiúk mint mindig feljöttek a színpadra és elkezdték nyomatni a show-t. Nath úgy látszik jól van. 

      Fél órája tart a koncert és minden rendben van, túlélte az I Found You szólóját, minden rendben lesz! Elkezdték énekelni az új kislemezüket a Show Me Love-ot amit Nathan írt. Elkezdte énekelni:

You should've known I love you 

 Though I'll never say it too much

Maybe you didn't get me

 Maybe I'll never know what I done

      Ekkor találkozott a tekintetünk...

 Now I'm lost in the distance

You look at me like a stranger

Cause how it looks right now to me

Is you were scared of the danger 

       A többiek elkezdték a refrént, de Nath végig csak engem nézett és egyre sápadtabbnak tűnik. Nem én csaltam meg őt, mégis miért fáj neki jobban mint nekem? Nekem is pocsék érzés tudhatnék sírni, de már régen tettem és nem tudom hogyan kell. Én akarom mindennél jobban azt, hogy újra együtt lehessünk, de fizetnie kell. Miért lett pont most beteg? Türtőztetnem kell magam, nehogy véletlen nekiugorjak és megöleljem. És igen ez nagyon nehéz, tudod hogy itt van melletted a szerelmed, de nem ölelheted meg bármikor amikor csak akarod. Pocsék egy érzés. Monológom végén észrevettem, hogy a közönség hirtelen megijedt és csöndben maradt.... mi történt? Miről maradtam le? Felemeltem a fejemet a színpad felé. Nathan fekszik a színpad közepén, körülötte mindenki más csak nézi és nem csinál semmit. Itt mindenki bolond? Senki sem hívja az orvost? Kit érdekel most a fényképezés.... ledobtam a földre és felugrottam a színpadra.
       -Hívd az orvost az utcsó tárcsázott szám az!- dobtam oda Jay-nek a mobilomat- Siess
       -Nathan...Nathan...Nathan- ráztam meg egy kicsit- Térj magadhoz mindjárt jön az orvos!
       -Azonnal itt lesz a doktor!-adta vissza a telefonomat Jay- Vigyük le és fektessük le valahova!
       -Jó ötlet gyerünk!
       Levittük és lefektettük egy kanapéra. Meleg volt a teste, így Kels hozott nedves kendőket és rátettük a fejére.
       -Becca...Becca...-hajtogatta a nevemet- h..h..hideg van
       -Nyugi Nath itt vagyok- fogtam meg a kezét- jön a doki!
       -Fázik- állapította meg Tom- hozzunk valami takarót neki
       Így is tettek és már hozták is a "takarókat".
       -Jaj baby Nath mennyit kell még szenvedned?- tette fel magának a kérdést Seev

Csapjon belém a villám, minthogy őt lássam szomorúnak!

        Egy világ tört bennem össze. Az a férfi akiben a legjobban megbíztam az adandó első alkalomban megcsalt engem. Gondolhattam volna, mivel nekem sosincs nyugtom.
        -Szeretlek Nathan!- nyögte ki Dionne
        Ajkai elváltak, de Dionne folytatta volna tovább a "tevékenységet". Ám ekkor Nath közbeszólt.
        -Na ide figyelj!- szorította a nyakánál fogva a fához- Ha még egyszer a barátnőm közelébe mész, vagy csak hozzá mersz szólni, én mondom neked elintézem, hogy még egy kocsmában sem léphetsz fel!
        -Egy szóval sem ártottam annak a kis ribancnak!
        -Nem merd ribancnak hívni!-szorította még erősebben a fához- Nem is tudom engem ki csalt meg egy vetkőzős fiúval....
        -Akkoriba nem voltál jó parti, de most már te vagy a legszexibb a Föld bolygón!- harapta meg nagy nehezen az ajkait
        -Ez a vonat már elment szívi! A barátnőmet pedig hagyd ki a mocskos játékaidból, mert esküszöm megöllek!- szorította a fának a torkát, egyre erősebben és erősebben, majd elengedte-Remélem nem lesz problémánk veled a közeljövőben! Gondolom eljutott a borsó agyadig!
        Dionne alig kapott levegőt és összecsuklott. Én előpattantam Kels-el az oldalamon a bokorból.
        -Nathan mit tettél?- néztem rá, majd Dionne-hoz siettem
        -Hagyd azt a ribancot!- rántott vissza a kezemnél fogva
        -Mit akartál ezzel elérni?
        -Azt hogy békén hagyjon bennünket!- fogta meg a kezem
        -Akkor is megcsókoltad! Köszönöm, hogy megtetted ezt értem, de ennyire durván nem kellett volna. Na meg hogy megcsókoltad azok után amit velünk tett....nem tudok bízni benned! Legalább elmondtad volna az igazságot!- szedtem ki kezeimet a szorításából majd sarkon fordultam és elmentem
        Nathan nagyon ijesztően viselkedett az elmúlt pár percben. Nekivágta Dionne-t a fához és olyanokat mondott neki, hogy "hagyd a barátnőmet, vagy különben meghalsz". Gondolataimat ő szakította meg, mikor az útnál jártam már, megfogott és megfordított maga felé. A tekintetünk találkozott és gyönyörű kék szemeiben megint elmerengtem. Csak néztem őt és nem mertem semmit sem csinálni, ekkor magához rántott és megcsókolt. A csókja egyszerre volt gyengéd és vad, a szívemben teljes megnyugvást éreztem amíg agyam azt súgja " lökd el magadtól, hisz megcsalt!". Most az agyamra hallgattam.
        -Nath állj le! Ezt nem lehet így megoldani! Bíztam benned, de te becsaptál és smároltál azzal, aki a legtöbb gondunkat okozta!
        -Megmagyarázom! Adj 2 percet!
        -Tessék mondjad!
        -Dionne folyamatosan zaklatott engem, majd kitaláltam, hogy tőrbe csalom. Ezért volt az a sok sms és levél. Majd itt teljesen az ujjam köré csavartam és végül megmondtam neki a véleményemet! Nem jelentett nekem semmit az a csók!
        -Tudod milyen érzés volt azt látni hogy ugyanúgy öleled őt át, és ugyanúgy puszilod meg a fejét mint nekem? Tudod milyen amikor azt látod, hogy a volt barátod smárol az exével? Tudod milyen az? Nem jelentett semmit a csók? Nem úgy láttam, sőt inkább élvezted! A mi csókjaink sem jelentenek neked semmit? Az egész kapcsolatunk ennyit jelent? Semmit?- fejeztem már be teljesen könnyes szemekkel
        -Volt barátod?-idézett engem
        -Igen!- ordítottam el a válaszomat
        -Szeretlek nem akarlak elveszíteni!- mondta elcsukló hangon már
        -Én is mindennél jobban szeretlek téged, de nem bízom benned már többet!
        -Én csak megakartalak védeni Dionne-től!
        -Még egy ok: Félelmetesen csináltad! Nagyon aranyos volt tőled, de sosem láttalak még így kiborulva. Nathan félek tőled!- löktem el már teljesen magamtól és indultam a saját utamra

          

           *Nathan szemszöge*

        Állok és nézem ahogy Rebeka eltávozik, "Volt barátom" ez jár a fejemben amióta kimondta. Állok földbegyökerezett lábakkal, miközben még az eső is elkezdett esni. Most ébredtem rá hogy mit tettem, "Félek tőled!" újabb gondolat ami nem távozik a fejemből. Bőrig vagyok már ázva de nem nagyon izgat, csapjon inkább belém a villám csak ne lássam amint Rebeka miattam sír. Mindennél fontosabb nekem és nem tudnám elviselni, ha Dionne bármit is tenne vele. Remélem leszáll róla egyszer s mindenkorra.

        -Nathan!-állt meg előttem Jay egy fekete esernyőt fogva- Gyere velem!

        -Minek menjek? Mindent elcsesztem amit csak lehet!

        -A Vettel fanok mindig megbocsájtanak higgy nekem! Összetartoztok nem lesz sokáig tartó harag!-veregette meg vállam

        -Nem tudom Bird, nagyon megbántottam!

        -Most gyere vissza a hotelba!-tartotta fölém az esernyőt

        Visszasétáltunk a hotelhez. Már éjfél körül járt az idő 2 órát álltam az esőben egyet pedig eső nélkül. Az utca üres volt, világos de mégis üresnek és sötétnek tűnt, pont mint én. Alig szakítottunk, nem tudok erre gondolni. Üresnek érzem magamat, a szívemet szorítja valami. Belülről egy hang azt súgja nekem "Hozd rendbe ezt az egészet valahogy!". Fogalmam sincs mit tegyek, pedig már itt álok a hálónk ajtajában nézve ahogyan Reb ül az ágyon és telefonjában van elmerülve.

        -Szia

        -Mit akarsz?- nézett fel rám egy pillanatra

        -Nem tudom! Szeretlek és meg akarom beszélni a dolgokat

        -Azt hittem megbeszéltük már ezt úgy 2-3 órája! Szünetet akarok, hogy te is átgondold mit is akarsz valójában!

        -Akkor megyek le a recepcióshoz és kiveszek magamnak egy másik szobát

        -Arra igazán nincs szükség! Itt maradhatsz nem kell ebből botrányt csinálnunk! Aludj a kanapén!
        Megfogtam az ágyneműt és odatáboroztam a kanapéra. Elmentem és felhúztam a pizsamámat, mivel  elég hűvös van már ilyenkor. Miközben vettem át az alvóruhámat egy vizslató szempárra lettem figyelmes. Reb nézett amint öltözöm, hirtelen rátekintettem és összetalálkozott a pillantásunk. Egy pillanat erejéig csodáltam azt a gyönyörű szempárt, ám ekkor eltűntek. A tulajdonosuk nem kívánja további megtekintésüket. Lefeküdtem a kanapéra és felnéztem Twitter-re. Mindenki azzal jött, hogy

@xxy Nem tudom elhinni, hogy @NathanTheWanted megverte Dionne-t. Csalódtam benne az ilyet mágjára!

@jjs Gyáva férfi vagy @NathanTheWanted hogy megverted szegény Dionne-t.

        Remek! Most mindenki ellenem van! Én pedig csak megakartam védeni a barátnőmet az ex-em től. Ekkor rábukkantam Dionne-s változatra:

@DionneOfficial Fáj a torkom, nem kapok levegőt, lehet elment a hangom. Kék zöld vagyok, köszönöm @NathanTheWanted!

        Megnéztem a postámat twitteren és Siva meg Max rögtön kérdezősködni kezdtek. Sok rajongó megdicsért, hogy végre megkapta az a "szuka" a büntetését. Őszintén? Letojom hogy megkapta-e a büntetését, én csak a barátnőmet szeretném megint ölelni csókolni. További tweet-ek is arról szóltak, hogy miért "vertem" össze szegény lányt, sokan támadtak. Már éppen kilépni készültem mikor megakadt a szemem az egyik poszton:

@BeccaStuart Biztosíthatlak benneteket @NathanTheWanted nem ártott Dionne-nak. Ott voltam láttam MINDENT! Nem esett a lánynak semmi baja! Lehet megverné mivel nekem okozott rengetek fájdalmat a lány. @DionneOfficial hagyd békén Nathan-t!

         Meglepő pont az véd meg akit megbántottam. Rápillantottam az ágyára, de úgy tűnt már, hogy aludt így én is álomra hajtottam a fejemet. Nagy nehezen, gondolatokkal tele, de elaludtam az eléggé kényelmetlen kanapén.

                     

             *\4 órával később/*

         Fázok, vastag takaró van rajtam, de majd megfagyok! Hány óra? Még csak hajnali 5 van, aludj Nathan aludj! Miért fáj ennyire a fejem? Melegem van ha betakarózok, ha kitakarózom fázom. Nem tudok az orromon levegőt venni. Ha kinyitom a szemem nagyon homályosan látok. A torkom pedig, arról ne is beszéljünk! Kapar és nagyon fáj. Mi történt velem?

--------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok meghoztam az új részt. Nem olyan eseménydús, de a kövi az lesz! Mondjátok el véleményeteket nyugodtan. Jó olvasást. Itt az új blogom : http://zeneazenmenedekem.blogspot.com/ ha van kedvetek nézzetek be ide is :)

Kellett ez neked?

              *Becca szemszöge*

      -Nath!- lökdöstem hogy felkeljen- Megérkeztünk!
      -Jól van ébren vagyok már!- dörzsölte álmosan a szemét
      -Ma lesz koncertetek?
      -Nem! Ma fotózásunk van szinte egész nap. Szabadnapod van!- dobott egy féloldalas mosolyt
      -Kels!- kiabáltam oda neki- Ma shoppingolni megyünk!
      Ő egy széles vigyorral válaszolt. Összeszedtük a poggyászokat és szép lassan letámbolyogtunk a repülőről. Bent a váróteremben egy rakás csaj várja az 5 kedvenc énekesüket. Mindenkit közös képpel és autogrammal ajándékoztak meg. Néhány lány nagyon nyomult Nathan-re és Tom-ra, de Kelsel ráhagytuk már megszoktuk. Fél óra múlva a fiúk elvégezték a "kötelezettségeiket" . Ekkor sok lány vett minket körbe olyanokkal, hogy "adnánk-e autogrammot?" vagy "csinálunk egy közös képet?". Természetesen mindenkinek lestük a kívánságait. Fél óra múlva mi is beültünk a turnébuszba a többiekhez.
      -Hol voltatok ennyi ideig?- néztek ránk a srácok
      -Kicsit ismerkedtünk a rajongókkal- magyarázta meg velősen a helyzetet Kels
      Elindultunk a hotelhez ami eléggé közel volt hozzánk. Mi Kelsel elől ültünk míg a fiúk hátul pusmogtak valamit. Gyorsan meg is érkeztünk a szállodához  ahol nem voltak rajongók így kis időn belül már a ruhákat pakoltam ki a hotelszobában. Nathan-ék már elmentek a fotózásra gondoltam segítek neki is a pakolásban, hogy később ne keljen fáradoznia. Amint a bőrdzsekijét pakoltam kiesett egy cetli a zsebéből:

"Mindig is szerettelek és halálomig vágyni fogok rád! Dionne"

       -Ne!-rogytam le a földre- Miért kell ennek megtörténnie?
       -Reb? Mi történt?
       -Nézd!- vágtam oda hozzá a papirt- Miért nem tud rólunk leszállni? Randizni megy vele ma este az Eiffel toronyra. Nath  megcsal!
       -Honnan veszed hogy tényleg megcsal?
       -Miért tartotta volna meg ezt? Az sms-ek is olyanok. Már biztos találkoztak is! Nem hiszem el mindig ez történik velem! Bízom valakiben aztán csúnyán átvág. Mit csináljak?
       -Nyugi Rebeka, Nath nem olyan! Gyere menjünk el vásárolni és ha nem lesz jobb kedved utánajárunk ennek a dolognak!
       Kels szavaival megnyugtatott, igaza van és bízok Nathanben! Felpattantam és fogtam a táskám, indulás shoppingolni. Párizs gyönyörű hely. Szó nélkül gyalog elindultunk Kelsey-vel a központba. Eszméletlen látvány, egy egész utca végig divatos butikokkal. Imádom Párizst!
       -Menjünk be ide!- mutattam rá az egyik üzletre
       -Anyám de jó cuccok vannak itt!- ámult és bámult odabent
       Ekkor fontos dologra lettem figyelmes. Dionne éppen vásárol valamit, csak sajnos nem látom hogy mit. Megfogtam Kelsey kezét és elmentünk a közelébe leskelődni.
       -Rebeka!- suttogta nevem- Vedd fel ezt a kendőt, hogy ne vegyen észre! Én kalapot választok. Nézd mennyi cipő van itt, csinálj úgy mintha válogatnál!
       -De hogy lessük meg?
       -Látszik hogy kezdő vagy még!- vigyorodott el- Egyszerű trükk van rá- elővett 2 tükröt- állítsd be ahogy neked jó és már nézheted is a showt!
       Viccesen nézhettem ki egy kendő volt a fejemen és egy tükröt állítgattam, hogy megtudjam az igazságot. Dionne éppen egy gyönyörű testhez simuló ruhát próbált fel és talált hozzá egy fekete magassarkú cipőt is. Amilyen gyorsan lehetett távozott is az üzletből. Gondolom fogott egy taxit és javában gondolkodik azon, hogy vajon hogyan kellene Nathan-nél bevágódni! Viszont ezt én nem fogom megengedni neki!
        -Most vegyünk valamit mi is. Itt van pár cuki ruci neked gyere próbáld fel!
        -Itt van neked is amit fel kell próbálni!-rántottam elő a hátam mögül egy rakás ruhát- Be a próbafülkébe!
        Gyorsan behordtuk a ruhákat és sorban felpróbáltuk őket. Van ami nagyon tetszett jól is állt, de sok olyan is volt ami tetszett de nem állt jól. Körülbelül a felét otthagytam a többit pedig megvettem a fizetésemből. Kifizettük a szerzeményt és átmentünk a másik boltba. Éppen a Warzone ment a rádióban.
        -Na innen megyünk!- rántottam ki Kels-t
        -Még mindig azon kattogsz?
        -Nem tud kiszállni a fejemből! Kérlek menjünk haza, gondolom a hotelba vissza! Utána kell járnom ennek az ügynek!
        Szótlanul vissza sétáltunk a hotelba. Még nem érkeztek meg a fiúk így tudtunk még beszélgetni.
        -Mi az terved estére?
        -Mivel a randi este 8-kor  lesz az Eiffel toronyban lévő étterembe ezért fél 8-ra foglaltam magunknak egy asztalt és onnan fogjuk figyelni a dolgokat. Ha mennek utána még máshova követjük őket!
        -Nem fognak minket észrevenni?
        -Nem megvan az álruha! A mai szerzeményeink  pont megfelelnek a célnak!
        -Lángelme, de hallod ezt?- irányította a fejét az ajtó felé- Azt hiszem megjöttek a srácok! A témánk az, hogy Rob és Jess milyen cuki!
        -Igen jó lenne ha sokáig együtt lennének!
        -Kik lennének sokáig együtt?- nyitott be Nath
        -A tesóitok! Ugyanolyan cukik mint ti!- lépett ki az ajtón Kels
        -Mizu?- ölelt át és lehelt egy puszit az arcomra
        -Ezt találtam!- nyújtottam át a cetlit neki
        -Megnézted?
        -Meg
        -Figyelj nem tudom mire gondolsz, de nincs köztünk semmi!
        -Hát persze! Engem figyelmeztetett rá és tessék mi történik!
        -Becca nem csallak meg!
        -Hát persze hogy nem! Bíztam benned, de ez az üzenet mindent megváltoztat!
        -Értsd meg, hogy nem tudom levakarni magamról, állandóan zaklat. Figyelj rám- fogott meg- csak kizárólag csak téged szeretlek! Nem akarlak elveszíteni- kezdett könnyesedni a szeme
        -Nem tudom mit higgyek!- hagytam ott leplezve könnyeimet
        Annyit hallottam hogy "Becca várj" de én csak egy szoba felé tartottam... Jay-nek mindenről tudnia kell.
        -Jay!- rontottam be a szobába- Szükségem van egy kis beszélgetésre!
        -Lökjed csajszi!
        -Nath ma este randira megy Dionne-val!
        -Ez képtelenség! Ilyet nem tenne!
        -Saját szememmel láttam a bizonyítékot! Segítenél nekem?
        -Erről nem tudok semmit sajnálom!
        -Tudom hogy mindenről tudsz, és Nath-nek megígérted a hallgatásod, hiszen Jaythan forever!
        -Tényleg nem tudok semmit! Nem beszéltünk már napok óta. Senkivel sem beszél folyamatosan a telefonját bújta. Fura mostanában a srác!
        -Jól van akkor kiderítem én, köszi az infót! Mit csinálsz?
        -Éppen F1 2012 szimulátoron akartam játszani! Gondolom téged nem érdekel!
        -F1? Nem ismersz engem barátom! Kedvenc sportom az F1! Játszhatok?
        -Gyere! Én Kimi Räikkönen-el megyek!
        -Sebastian Vettel forever! Szép Infiniti Red Bull Racing verhetetlen a Szingapúri pályán, de én mégsem vagyok profi!
        Felálltunk a rajtra és a piros lámpák kialvásakor száguldottunk mint valami őrültek. Sokáig Jay vezetett, de az egyik kombinációt elcseszte. Ezt kihasználtam és megnyertem. Persze nem 30 mp előnnyel mint igazából, de akkor is enyém a győzelem. Kicsit elvonta a figyelmemet az estéről, de aztán megint eszembe jutott.
        -Visszavágót akarok!-morgott rám- Nem hagyhatom, hogy Vettel nyerjen
        -Most nem lehet Jay!- mosolyogtam rá ördögien- Muszáj mennem kideríteni a dolgokat. Majd máskor visszavágózunk és Akkor is Vettel fog nyerni!- öltöttem ki rá a nyelvem
        -Egy puszit kérek még mielőtt elmennél!- nyújtotta felém az arcát
        Dobtam neki egyet és már rohantam is vissza a szobába ahol Nath feküdt az ágyban.
        -Szép a plafon?
        Ő nem szólt semmit csak felállt és elment. Jaj már fél 7 van! Gyorsan elővettem az állrucimat, lófarokba felfogtam a hajam és már mentem is át Kelsey-hez. Beléptem senkit sem találtam bent, gondoltam megvárom.
        -Na milyen?- ugrott elém a ruhájában
        -Basszus te is mindenkire rátudod hozni a szívbajt!
        -Bocsi na! Indulhatunk?
        -Gyalog megyünk ugye? Most ettem
        -Jó!
        Elsétáltunk az Eiffel toronyig, ahol kígyózó sorok voltak még ilyenkor is. Egy órát vártunk mire felértünk az étterembe. Pont időben értünk oda. Rendeltünk amikor Dionne érkezett meg, fekete testhez simuló ruci és az a fekete cipő volt rajta. Kihozták nekünk a megrendelt étkeket, de engem nem nagyon érdekelt vártam Nathan megjelenését. Pontban este 8-kor egy fess úriember jelent meg az étteremben. Amikor Dionne meglátta elkezdte magát rendezkedni, hogy tökéletes első benyomást keltsen. Ez azt hiszem sikerült is mivel végigmérte és megharapta alsó ajkait. Megpuszilták egymást és helyet foglaltak. A vacsora elfogyasztása közben Dionne nagyon nyomult. Fogta Nath kezét, egy tincset pödörgetett, szemeztek, harapdálta az alsó ajkait. Odamentem és felpofoztam volna, de Kels meglökött és így kizökkentett és a tervre ügyeltem. Kifizettük a kaját és ekkor megláttam amint Nath megfogta a kezét és megpuszilta a feje búbját. Azt hittem szétfacsarják a szívemet. Pár napja velem is így viselkedett, szóval nem jelentek neki semmit? Elindultak lefelé és mi lassan követtük őket. Mikor leértünk hirtelen nem láttuk őket a nagy tömegbe, de Kels kiszúrta őket amint egy fánál állnak. Gyorsan odaszaladtunk a közelbe és néztük az eseményeket. Dionne neki volt dőlve a fának és Nath a két kezével támasztotta magát a feje mellet. Nem szóltak egymáshoz csak szemeztek. Egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz majd ajkaik összeértek...
--------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok meghoztam az új részt! Bocsi hogy ennyit késtem, de kellett az ihlet ami megjött most. Kíváncsi vagyok a véleményetekre nyugodtan írjatok kommentet. Hideget meleget egyaránt. Elkezdtem egy másik blogot amit Itt tudtok megnézni. Visszatérve ehhez a részhez. Mi lesz szerintetek a folytatás? Vajon Nath és Dionne megint összejön s ezzel összetörik Becca szívét? Vagy Nath megcsalja Becca-t, de gondolja hogy majd eltitkolja? Mi lesz ennek a vége??

Show Me Love

             *Másnap reggel* 

        Jaj mi ez a hang? Csörög az óra...a francba! Nath mellettem feküdt és még aludt. Átnyúltam rajta majdnem el is értem volna, ha a fizika nem szólt volna közbe. Egy kézzel támaszkodtam, de kibicsaklott és ráestem Nath-re. Egy két másodpercig nem reagált, huh nem kelt fel rá. Egyszer csak egy nagy levegőt vett és felült az ágyba engemet magáról levetve. Kinyomta az ébresztőt álmosan dörzsölte a szemeit, nyújtózkodott majd szétnézett a szobába.

        -Édesem hol vagy?- kérdezősködött ásítozva

        -Itt vagyok- emeltem fel a kezem

        -Hol?-nézett oldalra

        -Itt vagyok lent a földön!- ordítottam fel az ágyra

        -Hogy kerültél oda?-feküdt le az oldalára

        -Megszerettem volna nézni hány porszem van a szőnyegben! 

        -Tán én csináltam valamit álmomban?-kerekedtek el szemei

        -Nem nagy cucc, de amikor felkeltél rajtad voltam, és lelöktél, de köszi a kérdést jól vagyok!
        -Jaj bocs!-vigyorodott el és vakarta a fejét- Félálomban kiszámíthatatlan vagyok! Gyere segítek!
        Gyorsan kipattant az ágyból és felhúzott.
        -Hogy vagy te ilyen fitt reggel?
        -Ő hát gének!- indult ki a szobából
        -Hova mész?
        -Pakolni! Ma Franciaországba megyünk nem rémlik? Pakolni kell- csukta be az ajtót, majd hallottam a lépteit halkulni
        Jut eszembe, ha a srácok mennek Franciaországba...akkor én is megyek! Te jó ég! Gyorsan fogtam néhány tűrhető ruhát bevágtam a bőröndbe...ott úgy is veszek valamit. Bepakoltam még minden szükséges dolgot, aztán átellenőriztem, hogy minden megvan-e. Jó, felvettem magamra egy pulcsit, egy fekete helánkát és egy converse patikát. Megnéztem még utoljára a szobámat majd kimentem a hatalmas bőröndömmel a folyosóra. Senki sem volt kint a folyosón. Elkezdtem húzni magam után a bőröndöt, de nem bírtam el vele mikor egy ismerős hang szólalt meg mögöttem.
        -Segíthetek?
        -Elbírom nem kell!- fordultam el tőle és próbálkoztam tovább a tervemmel
        -Becca segítek! Nincs semmi hátsószándékom!
        -Max tudod jól, hogy nem bízom benned! Kérlek hagyj békén!
        -Segítek akár akarod, akár nem!- rántotta ki a kezemből a bőröndöt és akarta húzni
        -Hagyjad a bőröndöt és törődj a magad dolgával! Majd én leviszem neki!
        -Megmentettél köszönöm!- ugrottam Jay nyakába
        -Lil Nath a legjobb barátom! Tartozom neki ennyivel! Na de gyere vigyük le a csomagokat, mert nemsokára indulunk!
        Jay nagyon jó barát, nem tudom mi lett volna ha otthagy Max-el....Leértünk a lépcsőn és lenn már Nano magyarázta a dolgokat
        -.... na szóval srácok Franciaországba megyünk, azutáni célpontunk Spanyolország, majd ellátogatunk Németországba is! Mivel 1,5 hétre megyünk ezért van időnk még egy helyszínt beiktatni! A ti választásotok, hogy melyik nyugat-európai országba látogatunk el!
        -Legyen Magyarország!- vágtuk be egyszerre Nathen-el, majd egymásra néztünk és elvigyorodtunk
        -Hát jó, mivel senki más nem mondott semmit! Becca jó, hogy itt vagy!- nézett rám- Mivel a fiúknak lesz pár fotósorozatuk az összes említett országban (kivéve MO természetesen) kimenőt kapsz, hogy bevásárolj mert tudjuk, hogy nektek mennyit jelent a vásárlás! Ezért Kels elkísér téged  vásárolni! A többiek itthon maradnak ismét! Bocsi skacok!- vont vállat a hosszú magyarázata végén
        -Mikor megyünk?
        -Este 7 kor! A csomagokat azért hoztuk le ilyen korán, hogy később ne keljen kapkodni! Addig is azt csináltok amit akartok, de 18:45 re az ajtóban akarok mindenkit látni!
       Felpattantam és kimentem a kertbe. Ritkán szoktam virágokat nézni, de most ilyen művészi tájra van szükségem! Leültem a virágok közé és csak néztem a várost. Egyszer csak 2 kéz karolt át, de nem Nath illatát éreztem és nem is olyan volt az ölelése mint ahogy szokott.
       -Most megvagy!-súgta a fülembe- Tudom, hogy szeretsz az enyém van csak az enyém!
       -Hagyj!- próbáltam ellökni magamtól sikertelenül
       Csókolgatta a nyakamat, és simogatni kezdte a combomat. Kezdte hámozni a ruhámat. Én segítségért akartam kiabálni, de befogta a számat és nem bírtam. Egyszer nem figyelt annyira mikor húzta a nadrágomat lefelé megharaptam a kezét. Ő a fájdalominger miatt elengedte a számat.
       -Segítsééég!- ordítottam el magamat
       Gyorsan visszafogta a számat és folytatta az előző "foglalatosságát". Egyszer csak hallom a mentőseregem érkezését.
       -Te meg mi a francot csinálsz?
       -Semmit!- szólt oda nekik Max
       Ismét megharaptam.
       -Kérlek titeket segítsetek!
       -Szállj le a barátnőmről!- jött felénk egy dühös "bika"- kotródj innen! Számomra nem létezel!
       -Le lehet nyugodni Baby Nath! Csak szórakozni akartam egy kicsit!
       -Kussolj!- ordított rá Tom- Hogy tehetsz ilyet? Ki tudja mit tennél Kels-el vagy Nunu-val! Scooter-nak nem fog ez tetszeni! Siva , Jay vigyétek be és nehogy elmenjen valahova, mert ti is megszívjátok!
       -Jól vagy?- nézett rám aggódva Nath
       -Azt hiszem bemegyek!- álltam fel
       -Nélkülem sehova sem mész!- húzta fel a nadrágomat és tette helyére a hajam- Megint magadra hagytalak, és lásd mi történt....
       -Nath! Hadj! Egyedül akarok lenni!
       Felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót...

/18:30/

       -Becca!-nyitott be Kels- Bejöhetek?

       -Gyere nyugodtan!- tettem be a laptopomat a táskámba
       -Mi jót csinálsz?-huppant le a velem szembe lévő fotelba
       -Semmi lényegeset!
       -Annyira elvesztél....még ebédelni sem jöttél le! Hiányolunk lent!
       -Kedvesek vagytok, de nem éreztem jól magamat ahhoz, hogy lemenjek hozzátok. Mi újság lent?
       -Max el lett tiltva tőled. Nem mehet a közeledbe, vigyázni fogunk rád!
       -Erre nincs szükség! Nem azt mondom, hogy tudok magamra vigyázni, de nincs szükségem védelemre
       -Veled leszünk nem kell aggódnod! Viszont most jössz velem le és indulunk Párizsba!-pattant fel és rántott maga után
       Leétrünk ahol már mindenki csak minket várt. Senkire sem néztem rá csak mentem előre és ültem be a kocsiba mellettem Kels ült a többiek pedig előttünk foglaltak helyet. Fülemben a fülhallgatóval néztem a tájat. Két zene közt hallottam, ahogy Kels oda szólt Tomnak "Mint 2 tojás" ekkor Tom a mellette ülő Nath-re nézett. Mintha nem is vettem volna észre hallgattam tovább a muzsikámat. Amikor felszálltunk a repülőre Kels félrehúzott.
       -Reb bocsi, de mindig Tommal ülök a repülőn! Remélem nem haragszol!
       Bólintottam neki, hogy nem és helyet foglaltam. Bekötöttem magam és félelemmel teli pillantásokat dobáltam mindenfelé, de csak addig amíg le nem ült mellém. Nem mertem a szemébe nézni. Túlságosan szégyenlem magam! Ő csak felemelte a fejem és tekintetünk találkozott. Gyönyörű kék szemei tele voltak aggodalommal.
       -Miért vagy ilyen?
       -Milyen?
       -Visszahúzódó....
       -Nem vagyok visszahúzódó, csak....
       -Csak mi?
       -Szégyenlem magam!
       -Miért?
       -Az miatt ami délelőtt történt...
       -Nem csináltál semmi rosszat! Nem tehetsz arról, hogy Max ilyen!
       Vállat vontam és tovább dobáltam a félelemmel teli tekintetemet. Nath tudja egyedül, hogy félek gondolom ezért ült le elém. Imádom a kis okos buksiját.
        -Ez mi volt?- néztem fel ijedten Em sms-ét olvasva
        -Tán félsz?- nézett vigyorogva Nath
        -Tudod, hogy félek!
        -Semmi különös nem történt csak zuhanunk lefelé....
        -Mi? Segítség- kezdtem el kaparni az ablakot
        -Nyugi drágám csak felszálltunk!-folytotta vissza a nevetését
        -Szemét!- csaptam rá- Ne piszkálj tudod, hogy félek!
        -Aucs-fogta meg a kezét ahol megütöttem- ahhoz képest hogy lány vagy az "ütésed" csíp!
        -Bocsi nem akartam, hogy fájjon!
        -Csak egy ölelés felejteti el a fájdalmat!-tárta ki a karjait
        Jó szorosan megöleltem, és elcsórtam a telefonját. Belementem az smsei-be amíg nem figyelt....te jó ég!

"Akkor Párizsban randi?-Dionne"

         "Miért ne?-N."

         "Várlak édes az Eifel torony tetején! :*"

"Már nagyon várom a találkozást veled! Imádlak!xx" 

        Miért kell velem történjen mindig valami? Megtudom, hogy életem szerelme arra készül, hogy megcsal? Gyorsan kimentem és átmentem a zene mappába valami új zeneszám volt.
        -Ez milyen szám?-böktem oldalba
        -Az új kislemezünk! Én írtam a dalszöveget! Hallgasd meg!

        -Úristen! Gyönyörű átküldöd nekem?- vigyorogtam rá 

        -Küldöm is!- kapta ki a kezemből a telót és küldte is
        Lehet hogy megcsalni készül, de szeretem és egy nagyon jó zenész....
--------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok meghoztam az új részt ami eseménydús és kicsit hosszú! Sajnálom, hogy ennyit "tökölődtem" vele, de remélem elnyeri tetszéseteket! Köszönöm az 1900 megtekintést a 2 feliratkozót. Mondjátok el a véleményeteket komment formájában is (névtelenül is lehet). Nemsokára folytatjuk!

Dream Date

        *Nathan szemszöge*

     Sötétségben volt az egész alsó emelet, csak pár gyertya égett a nappali közepén egy asztalnál. Mécsesekkel volt kivilágítva egy kis út az asztal felé. A többiek sehol....miben mesterkedhetnek?

     -Hát ez meg?- néztem rá Reb-re

     -Hálám jeléül neked!- puszilt meg

     -De mégis miért? Mindig csak ártok neked!

     -Neked köszönhetem az életemet! Nem Jay ugrott be értem a vízbe, nem Max élesztett újra....és nem is Tom virrasztott mellettem 1 hétig a kórházban, hanem te Nathan! Neked köszönhetem, hogy most itt lehetek veled! Nem ártasz nekem, sőt ellenkezőleg!

     -Jaj Reb! Sokat jelentesz nekem és bármikor megtenném érted ugyanezt még egyszer- öleltem magamhoz jó szorosan

     -Elnézést a zavarásért- lépett oda hozzánk fura pincér maskarában Jay- az élelem amit maguknak fogtam kezd kihűlni! Lennének kedvesek, és helyet foglalnának?- ment előre és folytatta- Ez az asztal az önöké! Szerintem tudtátok mivel csak egy asztal van...-súgta oda nekünk halkan- Foglaljanak helyet!

     -Hölgyem!- húztam ki neki a széket, és ő kecsesen helyet foglalt

     -Bort?-kínáltam meg egy kis vörössel

     -Egy kevéske jól esne!

     Öntöttem magunknak, és amíg kortyolgattuk egy reflektor kapcsolódott fel. Egy mikrofonra világított, és a következő percben kiállt Siva a gitárjával. Egy saját szerzeményt adott nekünk elő...gyönyörű volt! Becca ámulattal nézte az előadót, mire a szám végére ért néhány könnycsepp is kicsordult a szeméből.
     -Siva idejönnél?-hívtam magamhoz
     -Mizu Nath?
     -Lenne egy kérésem!
     -Igen?-hajolt hozzám közelebb
     Jay ekkor lépett be az előétellel. Próbált óvatosan jönni, de kiöntötte a felét. Mi csak kuncogtunk, de muszáj volt visszatartani...tudjátok illetlenség kiröhögni a másikat na.
     -Azt add nekem amiből kiöntötted a levest!- parancsoltam rá vigyorogva
     -Hát jó!-tálalt nekünk a pincér
     -Ez mi?-kérdezte Reb
     -Kérlek szépen ez spenótleves!-nézett ránk vigyorogva a göndörke
     Ezzel ki is ment vissza a konyhába. Furcsa volt ez a leves, zöld volt és ilyen kis spenótdarabok voltak benne. Házi készítésű tészta is volt benne, de nem volt a legfinomabb. Kicsit sótlan volt, de nem illik otthagyni ezért kicsit undorodva, de megettem.
     -Tudom, hogy most nem Nunu főzött!- vigyorgott rám Becca
     -Szerintem Tom főzött, de van egy tervem a bosszúra!
     Ekkor belépett a kis "éttermünkbe" Siva és hozott egy nagy tál popcorn-t. Odaadta nekünk és én letettem magam mellé. Ekkor jött "Rambo", hogy elvigye a tányérokat. Elkezdte leszedni a tányérokat, közben dobáltam a kukoricát a hajába. Reb alig bírta nevetését visszatartani, de mikor Jay felém fordult ő kezdte el dobálni. Jay nem értette miért lettem ilyen vörös, de nem is baj. Amíg elment a főételért addig mi jól kinevettük magunkat. Max  hozta ki a főfogást, folyamatosan szemezett Becca-val. Egyszer kicsinálom! Engem természetesen elkerült, levágta elém a kaját és odébb állt. A főétel hús volt egy kis körettel

@NathanTheWanted: Csodálatos étek

 egy csodálatos lánnyal! @BeccaStuart

     -Ezt már biztos Nare főzte!

     -Igen imádom a főztét!- kapott be egy falatot- Max ijesztően bámult engem. Néha már megijeszt a közeledésével. Lehet, hogy szerelmes, de már félek!

     -Nyugi nem lesz semmi baj, de most viszont muszály ezt az sms-t elküldenem! Bocsi- villantottam meg az ezerdolláros mosolyomat és keltem fel az asztaltól

     Gyorsan előkaptam a telómat és dobtam egy üzit Tomnak:

"Csá haver! Jó a vacsi ;) Kérlek, hogy vessük be az A tervet! Tudod megbeszéltük egyszer még régebben, hogy a terveket ilyen helyzetekben vetjük be! A vacsi után jó lenne köszi! Jó haver vagy!:)"

     -Na hogy ízlett a főétel?- ültem vissza a helyemre
     -Sokkal jobb mint amilyen az előétel volt!-törölte meg elégedetten a száját
     Siva kibalettozott hozzánk és elvitte a tányérokat! Őt nem dobálhattuk popcornal, mert tudja a tervünket. Becca-val csak néztük egymást, amikor kigyulladt megint a reflektor, ám ekkor nem jött senki se minket szórakoztatni...

       

     *Becca szemszöge*

     Siva el is vitte az üres tányérokat, és ugyanabban a pillanatban kigyulladt a reflektor, de most nem jött minket senki se szórakoztatni. Nath csak nézett rám. Annyira szeretem amikor ilyen. A gyönyörű kék szemei megigéznek, és nem tudom levenni róluk a szemem. Hirtelen nem láttam őket, és kicsit megijedtem. Ám ekkor elindult egy ismerős dallam. Nathan ült hófehér zongoránál. A reflektor fényben csak úgy csillogott, egy feldolgozást játszott. Bruno Mars "Te Way You Are"-t. Enyhén recés hangján énekelt nekem. Nem tudom miért, de lábaim odavittek a zongora mellé és nekidőlve hallgattam a csodálatos előadást. Ám sajnos mint minden dalnak ennek is vége lett.

     -Gyönyörű volt!- ültem le mellé a zongorához

     -Nálad nincsen gyönyörűbb dolog a világon!- pirult el

     -Do, Re, Mi Fa- ütöttem le a billentyűket és daloltam

     -So, La , Ti, Do- folytatta ugyanazt amit én

     Elkezdett zongorázni egy komolyzenei műt, ami nagyon ismerős volt nekem.

     -Ez a kis éji zene? Én ezt játszottam csak egy oktávval lejjebb!

     -Az,de honnan tudod? Ne mond már, hogy még a zenéhez is értesz!

     -Befejeztem a közép zenesulit is a fényképészeti mellett!

     -Akkor mellettem egy kis tanár ül! Milyen hangszeren tudsz játszani?

     -Hát- vigyorodtam el- Hegedű, zongora, gitár!

     -Esetleg még valami amihez értesz?- vigyorgott rám

     -Semmi! Esküszöm!

     -Jut eszembe! Ha már ennyire otthon vagy a zene témában duettet is készíthetnénk- nézett a plafonra, mint aki elképzeli miközben a szemei csillogtak

     -Már évek óta nem nyúltam egy hangszerhez sem! A szüleim halála óta nem a kedvencem a zenélés!

     -Sajnálom!-fogta meg a kezem- Remélem egyszer túl leszel ezen és újra leülsz zenélni. Remélem velem fogsz zenélni akkor!- karolt át és húzott magához

     Majdnem összeértek ajkaink, mikor hirtelen Kels tűnt fel a desszertünkkel. Visszaültünk asztalunkhoz, miközben szép kecsesen letette elénk a két fagyis tálat. Az elfogyasztása csendben telt el. Hangulatos zenét hallgattunk, miközben a hideg finomságot kanalaztuk. Mikor elfogyasztottuk Kelsey el is vitte a maradékot. Ekkor Nareesha jött minket megnézni.

     -Milyen volt a vacsora?- kérdezte tőlünk kíváncsian 

     -Isteni!- nyalta meg mind a 10 ujját Nath

     -Váljék egészségetekre!- mosolyodott el, majd lépett le

     Én felkeltem az asztaltól és indultam fel a szobámba. Mikor már a lépcső tetején álltam Nathant láttam meg egy fokkal lejjebb.

     -Nincs kedved eljönni velem sétálni?- tette fel nekem kérdését

     -Veled mindig van!- húztam mosolyra a szám

     -Egy pillanat csak felmegyek a kabátomért, el ne tűnj innen!- indult fel az említett ruhadarabért

     Nath ennyire megnőlt vagy én vagyok az alacsony? Egy fejjel magasabb mint én. Azt hittem alacsonyabb lépcsőfokon álltam, de aztán kiderül, hogy én 1 fokkal magasabban is foglaltam helyet...Nem probléma az ha magasabb,de eddig mindig magassarkúban voltam és nem éreztem ennyire a különbséget. Amíg én itt elgondolkodtam, addig Nathan már le is ért a lépcsőről.

     -Na Reb nem is jössz?- ijedt meg, de vigyorgott 

     -Jaj bocsi csak elgondolkodtam, hogy te mióta vagy ilyen magas?- szökdécseltem le mellé

     -Szerintem az én 174 cm-es magasságommal nem vagyok égimeszelő! Te vagy egy kicsit alacsony, de nem bánom! A klipjeinkben mindig magasabb csaj volt a párom!- vigyorgott mint a tejbetök, miközben már a hátsó kijárat felé haladtunk

     -Na most itt be kell kötnöm a szemed!- kötötte be egy kendővel a látószerveimet

     Nem tudom merre mentünk csak azt, hogy kimentünk a kapun és felszálltunk valahova. Útközben levette rólam a kendőt. Első pillantásra 2 gyönyörű fehér lovat és egy kocsist láttam. A városban haladtunk, vállamon egy kéz nyugszik. Vállára hajtottam a fejem és élveztem az utazást...

-----------------------------------------------------------------

Sziasztok! Megjöttem az új résszel. Nem annyira eseménydús, de a kövi az lesz igérem! A suli elkezdődött, így nem mindig érek géphez, és nem mindig van ihletem. Ezért kicsivel ritkábban jönnek a részek. Jól esne néhány komment is, íratkozzatok fel, hogy le ne maradjatok a fejleményekről! Addig is...jó olvasást;)

Jaythan forever!

    *Néhány nappal később (szombat)*

         

     *Nathan szemszöge*

    -Jay! Gyere már ide, nagyon fontos közlendőm van!
    -Mondjad!- vágtatott ki, mint egy ló mellém
    -Azt akarom mondani,hogy mikor mostál utoljára hajat?
    -Ez most komoly?-nézett rám mérgesen- ezért hívtál ki?
    -Mivel eléggé zsíros és ráférne egy kis öblítés!- megfogtam, és szépen belelöktem a vízbe, s mint egy kisgyerek elégedett vigyorral tettem kezeimet a csípőmre
    -Megállj csak Nathan James Sykes!- lóbálta az öklét dühösen,de vigyorogva
    Ekkor egy nagy lökést éreztem hátulról, és a következő pillanatban már én is csurom víz voltam. Ki lehet az a szemét aki engem belökött a vízbe. A hajamtól nem látok semmit...remek. A gúnyám rám simult... megverem azt az embert aki belökött. Sikerült eredményesen a hajamat eltávolítani a szememből. Felnéztem az emberre aki belökött, de nem láttam ki az...a nap nem engedte. Kicsit közelebb mentem és egy ismerős alakot vettem észre!
     -Szia drágám!-köszönt rám vigyorogva- nem volt szép amit csináltál, ezért megleckéztettelek!- nyújtotta ki rám a nyelvét
     -Jól van, jól van- emeltem fel a kezeimet- tanultam a leckéből,de légyszíves segíts ki minket!- nyújtottam a kezem
     -Gyere Nath- ős is nyújtotta nekem
     Ekkor elkaptam, és berántottam a vízbe. Valami elképesztően furán esett bele. Fejem fölé rántottam a kezem,és ő nem engedte el. Asszem bemutatott nekünk egy szaltót. Majd fél percig vízben volt..már kezdtem aggódni érte,de hiába feljött és elkezdett nekem itt fulladozni és kiabálni..
     -Segítség! Nem ér le a lábam megfulladok!
     -Becca! Tedd le a lábad szépen-röhögtem rajta
     -Jaj,de jó- letette a lábait- viszont magával nem álok szóba!-sikított egyet és kiment a medencéből
     -Jaj Becca nem kell úgy felkapni a vizet!- szóltam utána
     Ő csak továbbment szó nélkül!
     -Szívből gratulálok Nath- rázta meg jó erősen a kezemet- túl vagy az első veszekedésen!-vigyorgott rám mint a tejbe tök
     -Hát öö köszönöm?-néztem rá értetlenül
     -Addig is....-lenyomott a víz alá-gyere el velem futni!
     -Jó, de felmegyek először húzok valami normális göncöt!
     Ezzel kitápászkodtam a medencéből, és fel siettem az emeletre, bementem a szobámba,de Becca nem volt ott...majd lenyugszik, gondolom én! Addig is felvettem egy fehér trikó, meg egy fekete sorcot,hozzá futócipőt. Fejemre tettem a Full Cap-em és már indultam is Jay-el futni. Már úgy fél órája körözünk a sportpályán, mikor Jay elővette azt a bizonyos lófejet...most komolyan, ezen olyan jót szoktam röhögni. Így futott egy jó pár kört...
      -Haver elég lesz már! Vedd le, mert megfulladok a röhögéstől-ültem le a fűbe, és röhögtem
      -De olyan jó meleg! Leveszem a kedvedért,nehogy megint menni kelljen a kórházba téged látogatni...
     -Kösz! De hogy engeszteljem ki Becca-t?
     -Nyugi. Magától is megfog bocsájtani neked! Idő kell neki!
     -Tulajdonképpen mi rosszat is csináltam? Szerintem semmit!
     -Jaj lil Nathan! A nők nyelvén nem sokan tudnak annyira, hogy még másnak is megmagyarázzák a dolgokat! Szerintem az, hogy berántottad a vízbe...az még nem is baj hanem, hogy aztán kinevetted
     -Neked alig van dolgod nővel...mégis jobban tudod mint mindenki más-vigyorogtam rá
     -Szerinted nem volt sok nőm? Ott volt...izé...ő, na meg természetesen izé....az a csaj is..
     -Nem kell magyarázkodni! Nincs mit szégyelni ezen!
     -Kedves vagy mondhatom! Gyere ennek örömére, hogy nem volt még egyetlen nőm se- itt elröhögte magát- igyunk valamit!
     -Maximum kólát iszok....korán van még, na meg nem akarok most senkinek sem őszinte vallomást tenni!
     -Hát jó, de nekem szabad ugye?
     -Legyen, de nem foglak hazakísérni!
     -Akkor inkább én sem iszom, nem akarok egy rajongót sem lehányni- röhögött egyet, de mivel én nem követtem belátta, hogy ez nem is olyan vicces, mint aminek tűnik!
     Így az ivásból nem lett semmi, nem volt kedvünk futni, így hát hazasétáltunk. Útközben szembe találtuk magunkat egy nagy rajongó gyűrűvel. Fél órával később amikor már mindenkit "kielégítettünk" folytattuk az utat otthonunk felé. Gyorsan haza is értünk....Tomsey filmet nézett, Max  valakivel telefonált. Szerintem egy csaj volt az, mivel nagy vigyor volt az arcán...Sivesha-val nem találkoztunk. Gondolom a szobájukban vannak, vagy cipőboltban nézik a cipőket. Brrrr. kirázott a hideg. Rob és Jess a konyhában játszák a gerlepárt, de senkire sem voltam kíváncsi. El kellet intéznem ezt a dolgot Becca-val, de most rögtön! Felrohantam Rebeka szobájához. Bekopogtattam...... nincs válasz......megint kopogtam, hallottam egy halk "gyere be!" mondatot. Kihasználtam a lehetőséget és benyitottam. Ült a foteljában, és a laptopján nézett valamit.
     -Becca beszélnünk kell!
     Nem szólt semmit...
     -Nem akartalak berántani a vízbe, és aztán kinevetni!
     Némaságban ült tovább....
     -Jaj, de melegem van!- fogtam meg a trikómat és szép lassan levettem magamról
     Még mindig csak a laptoppra figyel
     -Jaj nekem! Még mindig melegem van..mit tegyek- lehajítottam magamról a Full Cap-em
     Néma még mindig...Hát jó! Bevetem a végső fegyverem! Hol is van? Elmentem a fürdőszobába. Láttam, hogy utánam nézett. Öntöttem egy lavorba hideg vizet és visszamentem elé. Megfogtam a lavor vizet és magamra öntöttem.
     -Most már sokkal jobb!-néztem rá vigyorogva
     -Nathan....kifelé!
     -Mivan?-néztem rá
     -Csak vicceltem! Gyere ide!
     Odaálltam elé, amíg ő letette a laptoppját. Nem tudom mit akar...
     -Gyere közelebb!
     Nem értettem minek ezért csak vigyorogtam rá és nem mozdultam.
     -Nem jössz?- lebiggyesztette a száját- Akkor segítek neked!
     Magához rántott és végigsimította a hasamat. Én megcsókoltam a nyakát, addig ő beletúrt a vizes hajamba. Amikor elváltak ajkaink akkor elráncigált az ágy felé, és rálökött. Istenem ilyenkor olyan, mint egy vadmacska! Kigombolta a nadrágomat, és egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta. Én a felsőjét kezdtem lehúzni, végigsimítottam a hasát, miközben a nyakát csókolgattam.
     -Becca mi legyen a vacsi- vágtatott be Jess a szobába- hupsz! Asszem, én nem láttam semmit...szia Nath- vigyorgott ránk
     -Jessica Sykes! Pont a legjobbkor jössz be!- néztem rá szúrósan
     -Most honnan tudjam mit csináltok? Elméletileg össze vagytok veszve...
     -Nyugi Nath- csókolt meg Becca- semmi gond Jess. Főzzetek amit akartok!
     -A francba már....nem lehet nyugodt perce az embernek?
     -Nem baj! Imádom amikor ilyen sexi vagy!-harapta meg az alsó ajkát
     -Sexy vagyok?-vigyorogtam rá
     -Gyere nézzük meg mi van lent!-húzott ki a szobából
     Tény...jól tereli a témát, de hát ha menni akar...akkor menjünk!
     -Várj Nath!-állt meg előttem- húzz valami mást fel, mert nagyon bűzlesz- próbálta elintézni egy vigyorral
     -Bűzlök?- szaglásztam meg magam- akkor gyere ideee- fogtam meg és kezdtem ölelgetni
     -Ááá Nath! Most már én is büdös vagyok...nekem is kell tusolnom!
     -Akár együtt is mehetünk tusolni...-kacsintottam rá
     -Nathan! Nem vagyok vicces hangulatomban!-fogta magát bement és bevágta maga után az ajtót
     Már megint mi a francot csináltam? Ezek a nők érthetetlenek! Mivel kiadta a parancsot így hát én is elmentem a szobámba gyorsan lezuhanyoztam, és megálltam a szekrényem előtt. Kinyitottam, és hát minden ruhám be volt tűrve. Tiszta gyűrött minden.
     -Francba! Hát kellet ez neked?-szidtam le magamat
     Megfogtam egy rövid ujjú pólót, egy farmernacit meg egy patikát.
     -Hol is van a vasalódeszka?-vakartam a fejem- Na és a vasaló?
     Boxer gatyában elmentem a folyosó végén lévő raktárba, és ott megtaláltam a nekem szükséges dolgokat. Megfogtam a vasalót, és gyorsan átsprinteltem vele a szobámba, aztán vissza a vasalódeszkáért. Éppen mikor fél úton tartok a deszkával egy ismerősbe ütköztem.
     -Nézd már! Most már vasalsz is? Milyen kis szorgos "asszonykát" neveltek belőled!- viccelődöt rajtam
     -Sokat kell még tanulnod a nőkről Max! Nem szeretik ha csak úgy rájuk mászol!- kacsintottam rá, és mentem tovább
     Ő csak pukkadt egyet,és ment tovább. Alig szokott csajom lenni, amikor meg van akkor meg Max-nek is "Szerelmesnek" kell lennie belé? Ilyen lehetőséget nem hagyok neki...Be szambáztam a vasalódeszkával a szobámba, és már vasalásra készen állva várt engem. Na szóval fogtam a nadrágot, és elkezdtem bámulni, hogy vajon hogy a francba kell ezt csinálni? Egyik lábszárt majd a másikat. Oké ez gyorsan kész lett! Fogtam és felvettem a nadrágomat. Ez úgy 2 percig tartott, mert én csigatempóban haladok mindennel...Egyszer csak valami bűz üti meg az orromat...Mi a franc? Kaptam oda a fejemet a vasaló felé...áá szaladtam, és lerántottam a forróságot a bluzomról. Megfogtam megnéztem, hogy nagy lett-e a kár...felemeltem és hát...hogy is mondjam....20 cm átmérőjű lyuk tátongott rajta. Nah ezt elkúrtad Nathan! Fogtam a blúzt letettem valahova, és odavágtattam a szekrényemhez, kirángattam egy másik pólót, gyors kivasaltam... ahogy csak tudtam. Munkámat befejeztén, büszke voltam magamra...amennyire bár is lehet! Belőttem a sérómat és ki spuriztam a szobámból Reb szobája ajtaja elé. Mikor kinyitotta elállt a lélegzetem! Egy gyönyörű Hello Kitty-s blúz volt rajta csőfarmerral, átlátszó lencséjű szemüveg, egy patika, és néhány kiegészítővel "bolondítva". Haja a vállára hullott, és csak úgy csillogott a lemenő nap fényében (mivel a szobája nyugatra néz szerk. megjegyz.).
     -Hölgyem!- vigyorodtam el- mehetünk?- nyújtottam neki a kezemet
     -Igen- válaszolt nekem életvidáman
     Belém karolt és elindultunk a földszint felé. Azt hittem mindenki a szokásos dolgát csinálja, de amikor leértem teljesen mást láttam....
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok itt van az új rész :D Nagyon szépen köszönöm az kb. 1700 megtekintést, és a 2 feliratkozást! Mivel holnap kezdődik az iskola...-.- ezért több mint valószínű, hogy ritkábban lesznek a részek. Attól függ milyen kedvem van, vagy,h van-e ihletem! Jól esne pár komment is, hogy tudjam a véleményeteket! Addig is...jó olvasást!:)