Rólunk szól

                   */Másnap reggel/*

     -Jó reggelt!-lépett be az ajtón Nathan nagy vidáman- Már nyolc óra van, hasadra süt a nap!

     -Ne már korán van! Igazán aludhatok még egy kicsit nem?
     -Gyere hosszú nap áll előttünk!- fogta meg a kezem, és húzott ki az ágyból- Nem kell még felöltöznöd, gyere!
     Kikászálódtam az ágyból és Nathan levezetett a konyhába. Két személyre volt megterítve, tea gőzölgött a kannában, omlett volt az asztal közepén. Gyönyörű volt, ilyen reggeliben nem is volt még részem.
     -Ezt mind te csináltad?
     -Anya elment az iskolába, gondoltam megleplek egy kis reggelivel
     -Nem kellett volna!-mosolyogtam rá
     -Mi az, hogy nem kellett volna? Tudod milyen nap van?
     -Tudom,péntek!
     -Nem mondok semmit amíg nem jössz rá! Gyere együnk!- húzott oda az asztalhoz- Foglalj helyet- húzta ki nekem a széket.
     -Köszi- foglaltam el a helyemet- Tényleg te csináltál mindent?
     -Igen-válaszolt mosolyogva- Meg kínálhatlak egy kis teával, omlettel?
     -Megkínálhatsz!- mondtam vigyorogva- Nemhogy főztél volna akkor is amikor együtt voltunk!
     -Szoktam főzni csak te nem tudsz róla, ma pedig különleges nap van!
     -Mond már el mi van ma!
     -Együnk!- terelte más felé a témát.
     Elkezdtünk reggelizni, isteni volt az omlett. Repetáztam is belőle. Nathan remekül főz....jobban, mint Nunu. Befejeztük a reggelit, minden elfogyott.
     -Ennyire jó a főztöm?- vigyorgott rám.
     -Nem csak éhes voltam!
     -Oké- vágta be a szomorú pofiját
     -Vicceltem! Jobban főzöl Nareesha, csak meg ne tudja, hogy én ezt mondtam neked!
     -Jó nem mondom el neki. Te menj fel öltözni, mert megyünk!
     -Segíteni szeretnék neked! Hova megyünk?
     -Majd én elmosogatok! Meglátod, hova megyünk!
     Otthagytam őt a konyhában, és felmentem Jess szobájába. Kölcsön vettem tőle néhány ruhadarabot, mivel én mindent L.A.-ben hagytam. Szerintem nem gond, úgyis adogatjuk egymásnak a ruháinkat. Felvettem valami tűrhető ruhát, a hajamat lófarokba fogtam fel. Lementem a konyhába, de Nath sehol sem volt.
     -Reb! Itt vagyok- szólalt meg a hangja a hátam mögül
     -Szia- fordultam meg felé.
     -Jól nézel ki! Nem is tudtam, hogy hoztál magaddal ruhát, valahonnan nagyon ismerős!
     -Köszönöm- húztam mosolyra a számat- Ismerősek is, mivel ez Jess ruhája!
     -Most, hogy mondod...-vakarta meg a fejét- miért fogtad fel a hajad? Olyan szép kiengedve!
     -Kiengedjem?
     Ő csak bólintott egyet. Megfogtam a hajgumit és szép lassan kihúztam a hajamból. Nem jól állt, ezért megráztam egy kicsit, máris jobb volt. Nathan földbegyökerezett lábakkal nézett engem, nagyokat nyelt.
     -Ne nézz már így rám!
     -Bocsi- nyelt még egy nagyot- Mehetünk?
     -Igen, elmondanád merre?
     -Először ki az ajtón aztán meg meglátod. Annyit mondok, hogy gyalog megyünk!
     -Nem támadnak meg minket a rajongóid?
     -Maximum téged, engem mindenki ismer. Mindenkinek van tőlem autogrammja- vigyorodott el- Mehetünk?
     Kimentünk az utcára,tényleg nem bántott minket senki, senki sem bámult minket. Régen sétáltam így vele az utcán, senkit sem érdekeltünk és ez maga volt a tökély. Mellettem sétált nem néztünk egymásra, közel mentünk egymáshoz el ne hagyjuk a másikat. Ez a város gyönyörűbb, mint ahogy elképzeltem. Milyen jó lenne, ha itt élhetnék VELE. Leléptem az útra, mikor észrevettem, hogy Nath nem tart velem, a következő pillanatban egy autót vettem észre, ami nagy tempóban tart felém. Isten veled világ, viszlát Nathan. A következő pillanatban, mikor feleszméltem az illatát éreztem, a szívverése ismét játszott nekem.  A lélegzete melegítette a fülemet. Újra a karjaiban érezhettem magam.
      -Jól vagy?- nézett rám aggódó szemeivel
      -Már megint bajt okoztam...
      -Jól vagy?
      -Igen, de ezért kellene nélkülem mennetek turnéra
      -Ha nem lennék veled, akkor esne bajod!
      -De..
      -Semmi de, gyere menjünk!
      -Rendben- hajtottam le a fejem
      -Na gyere el ne veszítselek- fogta meg a kezem- , azt nem tudnám elviselni!

      Ahogy megfogta a kezem védelmet éreztem magam körül. Nem választhat el tőle senki. Folytattuk tovább az utunkat, és betértünk egy tömbházba. Az emeletek sorba jöttek, mi meg csak egyre feljebb és feljebb mentünk, ekkor megálltunk a 3 emeleten, és elképesztő volt az a látvány ami fogadott. Egy hatalmas hangstúdió volt, az egész emeletet elfoglalta. Betértünk és Nath leültetett egy fotelba.
      -Találd ki miért jöttünk ide!
      -Megmutatod nekem az egyik új szerzeményedet?
      -Az is lehet, de nem. Nézd mi van ott a sarokban!
      -Ezt meg honnan tudod?
      -Nem emlékszel? Meséltél nekem arról, milyen hangszereken játszol!
      -Most, hogy mondod! Minek hoztál ide?
      -Szeretném, ha meghallgatnád az új albumról az egyik dalunkat!
      Leült a zongorához és az akkordokat játszotta egymás után. Gyönyörű volt a dal, ahogy a szavakat a száján kiejtette, ahogy az ujjai a billentyűkkel  érintkezett, ahogy a hangja olykor lágyan, olykor olyan módon, amit nem lehet körülírni. Felkeltem a fotelből és utam a sarokban lévő hegedű irányába vettem. A hangszer gyönyörű barna színű volt,a fény visszaverődött a testéről, a hangolókulcsok feketén pompáztak. Évek óta először hangszert fogtam a kezemben, ugyanolyan boldog voltam akkor, mint most. A szüleim figyelték ahogy gyakorlok, apa néha kísért zongorán, Rob a kezdetleges dalait adta elő. Versenyeztünk, hogy ki a jobb, de anya szerint mind a ketten kincsek vagyunk. Aznap amikor New York-ba mentek, arra kértek, hogy hegedüljek nekik, még egyet utoljára, de én dühös voltam rájuk, amiért nem mehettem velük. Nem zenéltem nekik, nem öleltem, pusziltam meg őket mikor elmentek. Annyit sem mondtam nekik, hogy "Szia". Egy nappal a gépre szállás után megtudtuk, hogy a repülő lezuhant. A házban lévő összes hangszer fel lett hordva a padlásra, mind a 3 hegedűm, a zongoránk és Rob gitárja is. Megszűnt a zene abban a házban, megbántam, hogy nem öleltem meg anyát és apát, mert elvesztettem őket örökre! Itt van nekem most Nathan lehet nem vagyok olyan boldog, mint régen, de vele voltam az elmúlt pár hónapban a legboldogabb!
      A hegedűvel a kezemben odaálltam a zongora mellé, Nath még mindig zongorázott. Nem vette észre, hogy elmentem a hegedűért. Megfogtam hangszerem és évek kihagyása után ismét vonóval szólaltattam meg hangszerem húrjait. Rég játszottam, de olyan volt, mintha egy hetet hagytam volna ki. Improvizálni kezdtem, és nagyon élveztem, főleg, hogy Nath-el zenélhettem. Szegény rendesen meglepődött, mikor egy hegedű szólalt meg a háta mögött. Elzenélgettünk így egy kis ideig, a két hangszer kiegészítette egymást. Olyan jó volt ismét érezni a ritmust, a dallamot hallgatni, érezni a gyanta illatát. Lassan a dal végére értünk, az utolsó akkordokat játszotta le a partnerem, én pedig egy gyönyörű magas hanggal segítettem a dalt a tetőpontjára. Lassan elhalkult a zene és mi ketten némán néztünk egymásra.
      -El kell mondanom valamit Becca!
      -Mi a baj Nath?-ültem le mellé a zongorához
      -Az van, hogy Scooter lemondta a világturné Európai állomásait. Mindenki azt hiszi, hogy pótolni fogjuk, de ez nem így van. A a lemezkiadónk itt hagyott, mert nem adtunk el elég lemezt....
      -De hát csak 2 hete van kb. a piacon!-vágtam közbe
      -Szerintük nem jó, és lassan mindenki elhagy minket. Lehet itt a banda vége!
      -Ilyet ne mondj Nath! Minden gödörből fel lehet állni, a remény hal meg utoljára!
      -Scooter félre hívott és szerződést ajánlott fel nekem, nem akarom a többieket cserben hagyni, de nem tudom mit válaszoljak rá!
      -Gondold át a döntésedet, legyél türelmes!
      -Amúgy gyönyörűen játszol a hegedűn, mintha nem is szüneteltél volna!
      -Köszönöm, gondolom nem kell mondanom, hogy te is gyönyörűen játszol a hangszereden!
      -Jaj már ennyi az idő?-nézett a karórájára
      -Hisz még csak 2 óra van!
      -Le vagyunk maradva! Gyere menjünk!
      -Hova megyünk?
      -Megnézni a város látványosságait
      -Nem megyünk inkább haza?
      -Jól van nem viszlek városnézésre, de legalább ugorjunk be a boltba, anya monda, hogy ha van időm vásároljak be!
      -Mire várunk még? Induljunk!
      Letettem a hegedűt, és a következő percben már a kabátomat vettem fel. Kiléptünk az utcára, csendes volt és gyönyörű. Végig hatalmas, gyönyörű fák tornyosultak. A nap sugarak áthatoltak a barnás sárgás levelek között. Gyönyörű énekesmadarak ültek a villanypóznákon és a fák lombjai között. Néhány kóbor kutya mellett is elmentünk, Nath szemeiben a segítőkész énjét láttam, csak azt nem tudja hogyan segíthetne. Szorosan fogta a kezem, nem engedte el egy percre sem. Meleg volt és nagy védelmet adott nekem. Az utcák sorra jöttek, mi csak haladtunk és haladtunk a járdán végig. Egy szerelmespárral is találkoztunk úgy 12-13 évesek lehettek.
      -Szeretlek kicsim!- mondta a lány a fiúnak
      -Én is!- válaszolta a fiú
      -Ugyan már! Azt sem tudják mi az a szerelem!- reagálta le Nathan
      -Miért te tudod mi az?
      -Eddig nem tudtam!
      -Az ember csak egyszer szerelmes igazán!
      -Te tudod milyen a szerelem?
      -Nem vagyok messze, lassan összeáll a kép a fejemben
      -Itt a bolt, várj meg idekint mindjárt jövök!
      Be is ment a boltocskába, pici kis bolt volt az, a kirakatában egy nappali volt berendezve. Két kisgyerek zabpelyhet evett, amíg az apa az anya dereka körül kulcsolta össze kezeit és nézték a gyerekeket. Valóra vált álom lenne ez a családi idill számomra. Nath ki is jött a boltból két hatalmas szatyorral a kezében.
      -Segítsek?
      -Nem kell elbírom! Akkor most haza megyünk?
      -Igen.

         

         *Jess szemszöge*

      Már két napja nem hallottunk semmit Nath-ről és Becca-ról. Kezdek aggódni, vajon hol lehetnek?

      -Szia Jess!-toppant be a szobámba Rob

      -Mit akarsz?

      -Nem beszélhetnénk meg a dolgokat?

      -Mit kellene megbeszélni? Azt, hogy átvertél?

      -Saját nevedben beszélj!

      -Hogy érted?

      -Láttam ahogyan lesmárolt az a csávó a disco-ban, de te nem ellenkeztél!

      -Te meg lefeküdtél egy másik csajjal!

      -Nem csaltalak meg! Hagyd már ezt abba!

      -Tudod mit? Inkább segítek Nununak az esküvő szervezésében!- viharoztam ki a szobámból

      -Ez az menekülj el a problémáid elől! Örülök, hogy szakítottunk!-ordított utánam 

      Szeretem ezt a fiút, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. Lehet adnom kellene még egy esélyt ennek az egésznek? Nem hinném. Leértem a nappaliba ahol éppen Nunu bosszankodott valamin.

      -Nem lesz esküvő!

      -Mi történt?- ültem le mellé

      -Becca elment, nincs koszorús lányom!

      -Vissza fog jönni tudom!

      -Remélem, nem akarok nélküle férjhez menni!

      -Nem fogsz! Írok is neki, hogy jöjjön vissza!
      Elővettem a telefonomat és pötyögni kezdtem az sms-t.

           *Becca szemszöge*

     Nathan-el éppen a Pi életét néztük, ami párszor megríkatott a másfél óra alatt. Ritka ha egy film ilyen hatással van rám, persze ezt is Nath választotta. Látom elővette a telefonját, és babrál vele. Szerintem én megyek vissza Jess szobájába..

     -Jess írt nekem- lóbálta előttem a telefonját

     -Mit írt?

     -Azt hogy "Hozd haza a csajod, mert Nunu nem akar nélküle férjhez menni!"

     -Csajod?-néztem rá kérdően

     -Mit mondjak?

     -Semmit. Tudod mit felmegyek Jess szobájába, álmos vagyok!

     -Ahogyan gondolod!

     Felkeltem a kanapéról, megfogtam Jess magassarkúját és felmentem a szobájába. Becsukva magam mögött az ajtót átvettem valami kényelmesebb ruhát, lemostam a sminkemet és  befeküdtem az ágyamba. Már egy ideje nem jártam se facebookon, sem twitteren így gondoltam felmegyek. Felmentem és meglepő látvány fogadott engem. Facebook oldalamon rengeteg "Boldog szülinapot!" bejegyzést kaptam, twitteren az a trend, hogy "Boldog születésnapot Becca!". Nathan is kiírta ugyanezt még....még reggel. Annyi minden történt az elmúlt időben, hogy teljesen kiment a fejemből a saját születésnapom! A reggeli, a közös dal, a filmnézés, és a célozgatás mind ez miatt volt. Tudta, hogy ma van a születésnapom. Kedveskedett nekem és én ezt nem köszöntem meg neki. Azt hiszem, hogy eljött az ideje. Kikászálódtam az ágyból, felvettem Jess mamuszát és leslattyogtam a konyhába. Nath anyukája volt ott.
      -Szia merre lehet Nath?
      -Kint van a teraszon! Vegyél kabátot, hideg van!
      Mint ahogyan egy jó diák felvettem a kabátom és kimentem a teraszra. Nath a padon ült és mereven bámult maga elé.
      -Szia- ültem le mellé
      -Hát te nem alszol?- kapta rám a tekintetét
      -Szerettem volna aludni, de valamin megakadt a szemem....
      -Mi volt az?
      -Csak azért jöttem, hogy megköszönjem neked a mai napot, hogy mosolyt csaltál az arcomra, hogy nem felejtetted el ezt a napot, a születésnapom. Köszönöm!- öleltem meg olyan szorosan, ahogy csak tudtam
      -Nem szeretlek szomorúnak látni, főleg egy ilyen napon nem!
      A telihold bevilágította a teraszt, az éjjeli állatok hangjai egyre hangosabban és hangosabban játszották zenéjüket. Mi néztük egymást, mint akik eddig  még sosem találkoztak. Nem mondtunk egymásnak semmit, mégis egy hullámhosszon jártunk.
      -Szeretlek!- törte meg a csendet egy egyszerű, mégis gyönyörűséges szóval
      Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, míg végül csak annyi hely volt köztünk, hogy levegőt kaptunk. Ajkaink összeértek, puhán csókolt, mint eddig mindig. A karjai szorosan tartottak engem, el ne szökjem előle. Ismét érezhetem szíve dobbanását, hallhattam levegővételeit,érezhetem teste melegét.
      -Én is szeretlek!- súgtam fülébe, miután elváltak ajkaink

Cover:)

  Sziasztok, nem új részt hoztam nektek. Nemsokára az is megérkezik! Készítettem egy feldolgozást a Show Me Love-ról. Itt megtalálhatjátok. Ha tetszik nyomjatok egy lájkot, hanem akartok lemaradni a következő feldolgozásomról, iratkozzatok fel!

    Akinek van twittere!

  Ha nem nagy gond, akkor megkérnélek benneteket, hogy twitteren küldjétek el a srácoknak nagyon sokat jelentene nekem. Ha legalább Nathan látná ezt a videót én lennék a legboldogabb lány a világon. 

    Twitter nevem: @NikolettaTW ha bekövettek, írjatok és mindenkit visszakövetek!:)

    Próbáljuk meg eljuttatni a srácoknak, aki segít nekem és ha észreveszik, akkor kiteszem annak a blogját a bloglistámba, aki segített!:)

    Itt megbeszélhetjük a többit!:) 

      nikoletta.nagy.niki@gmail.com

                Köszönöm a figyelmet, további szép estét!:)

Menj haza és felejts el! Örökre!

           */Egy hónappal később/*

    Ülök a kádban, körülöttem hab van, meleg a víz. Az elmúlt egy hónapban rengeteg dolog történt. A legnagyobb hír ami bejárta a világot az volt, hogy Siva eljegyezte Nunu-t.Miután egymásnak dobálták a vázát egy hétig nem beszéltek, még a repülőn sem ültek egymást mellett. Azt hittük már nem lehet megmenteni ezt a dolgot, mikor egyik reggel boldogan sétáltak le az emeletről. Nunu ujján egy  3 karátos gyűrű díszelgett. Mondhatjuk, hogy köztük minden rendben van. Jess és Rob szakítottak, pontosan nem tudom miért, de mire visszaértünk L.A-be már nem voltak együtt. Max becsajozott Nina-val. Tom és Kels jól megvannak egymással. Emilia sűrűn jár hozzánk, szinte levakarhatatlan, de ezt nem is bánom. Ő az egyetlen lány akivel ellehet beszélgetni, Nunu esküvőt szervez van elég dolga, Jess depizik, inkább nekem kell őt segíteni....Kels, hát ő vele nem tudom miért, de nem beszélünk. Amióta ismét láttuk egymást csak sziát köszönünk egymásnak, mást nem. Nathan, hát vele sem beszélek túl sokat. Néha találkozik tekintetünk, mosolygunk egymásra, de több nincs. Hiányzik már nagyon, de mégsem teszek semmit, nehogy túl késő legyen egyszer...
    -Becca!- rontott be a fürdőszobába Rob
    -Wááá! Mit akarsz?- rántottam magamra egy törölközőt
    -Nyugodj már le, láttalak pucéran!
    -Kicsik voltunk akkor még! Ne már Rob legalább annyira menj ki, hogy felöltözzek!
    -Jól van na!
    Kiszálltam a kádból és felöltöztem valami normális ruhába, ami a fürdőszobámban volt. Felfogtam a hajam és kimentem Rob-hoz.
    -Lökjed öcsi!
    -Becca nem megyünk haza?
    -De hát itthon vagyunk!
    -Nem úgy értem! Nagy Britanniába a kis lakásunkba amit otthagytunk! Mindentől távol!
    -Rob tudod jól, hogy nem mehetek el! Szerződés köt ide engem! Egyedül nem mehetsz! Végre van egy olyan hely ahonnan nem zavarnak el minket, ahol szeretnek, ahol tanulhatunk és az álmainkat valóra válthatjuk! Nem dobhatod el ezt magadtól!
    -Lehet így van, de nem akarok Jess-el egy légtérben lenni!
    -Old meg! Ha jól tudom nemsokára nagykorú leszel, viselkedj felnőttként!
    -Mindenki magából induljon ki!-sarkon fordult, majd távozott a szobámból
    -Ezt a témát még nem fejeztük be Robert Stuart!-álltam meg az ajtómban és néztem utána
    Bevágtam az ajtót, majd rádőltem az ágyamra. Az öcsémmel sem lehet már beszélni. Mi lett itt mindenkivel? Menjünk haza, hagyjunk itt mindent és mindenkit? Köztük Nathan-t is?
    -Soha!- mondtam ki hangosan
    -Mit soha?- lépett be hozzám Jess
    -Semmi, semmi csak elgondolkodtam!
    -Ja jó, csak azért jöttem, hogy lehívjalak, mert a többiek beszélni akarnak veled!
    -Egy pillanat, te menj nyugodtan előre!
    Minek hívnak le? Lehet Rob-nak igaza van? Hazaküldenek minket? Túl sok gondot okoztam, haza is küldenek! Fogtam a kabátomat a táskámat, belepakoltam a telefonomat, fényképezőgépemet, és ekkor kimásztam az ablakon. Jó, hogy volt egy létra a lábaim alatt így gyorsan lejutottam. Mivel a nappaliban óriási ablakok vannak és az egész udvart látni lehet, így olyan sprintben szaladtam el mellette, hogy azt hiszem nem látott senki. Beültem a kocsiba és türelmesen vártam amíg a kapu kinyílik.
    -Becca!- ordibált valaki az ajtóból- Gyere vissza!
    Még mindig csak a kaput vártam, ekkor Nathan szaladni kezdett utánam. Mire az autómhoz ért, a kapu is teljesen kinyílt és én a gázra tapostam....

     

      *Nathan szemszöge*

   A kocsi eltűnt a látókörünkből, Becca elment.

   -Hova ment?-ért oda mellé Max

   -Nem tudom! Nem is beszéltünk semmit egymással

   -Hívjuk fel!- ajánlotta Tom

   Előszedtem a telefonomat és tárcsáztam a számát.

   -Kicsöng...mit csináljunk?

   -Nemtudom! Menjünk utána? 

   -Bárhol lehet Tom! Várjuk meg amíg hazajön! Nem találnánk meg- magyarázta Max

   -Jó-bólintottam- menjetek én is jövök mindjárt!

   -Ne menj utána, nem éri meg!- megveregették a vállamat, majd eltávoztak

   Persze nem éri meg, ők nem mennének a barátnőik után? Hát persze nekem most nincs is barátnőm, vagyis nem tudom. London óta semmit sem kommunikáltunk egymással. Azt sem tudom, már milyen a hangja, az illata. Fogtam magam és elindultam gyalog. Nem tudom merre, de megyek és keresem ŐT. Vajon hová mehetett? Megpróbálom megint  felhívni...kinyomott. Lehet a többieknek igaza van, és majd egyszer hazajön. Ekkor megrezzent a zsebem, sms érkezett.

 "Nem akarom, hogy keress! Menj haza és felejts el! Örökre!"

     Hát jó akkor hazamegyek! Lépteimmel elindultam egy irányba, de nem jó felé sétáltam.  Rég vágytam már egy olyan érzésre, mint amit Rebeka iránt táplálok, nem akarom elengedni. Elindultam a reptér felé. Útközben esni kezdett a hó. Los Angeles-ben ez szokatlan....a legközelebbi reptér 5 percre volt onnan, ahonnan elindultam, így gyorsan odaértem. A londoni járatra várakozók közt van! Lépteimet szaporábbra véve siettem a váróterembe. Nem látom sehol! Mikor már azt hittem elment, s itt hagyott észrevettem az egyik sarokban. Odasiettem hozzá, de nem vett észre csak a telefonjával babrált. Ezért felhívtam.
     -Nathan mondtam, hogy ne keress többet!-vette fel a telefont
     -Előbb mond el mi a bajod!
     -Túl drága lenne a számlád!
     -Akkor inkább nézz már rám!
     Letettem a telefont, és a következő pillanatba, már arra eszméltem, hogy néz engem. Sose láttam ilyennek, a szeme csillogott, miközben az arca többi része olyan szinten volt szomorú, hogy nem bírtam nézni.
     -Nathan...-makogott össze vissza
     -Na mondjad mi a baj!
     -Nathan...-hajtogatta egyfolytában
     -Itt vagyok, mond mi a baj!
     -Nathan....- lábadtak már könnybe a szemei is- Hazamegyek!
     -Igen hazajössz velem!
     -Nem, Londonba megyek!
     -Miért?
     -Mert itt már senki sem kíváncsi rám, már te sem!
     -Mégis honnan veszed ezt?
     -Robert-től- mondta kicsit halkabban
     -Arra esetleg nem gondoltál, hogy csak el akar távolítani, mert ő nem akar téged látni?
     -Ez képtelenség, ő nem tenne ilyet!
     -Jaj Rebeka, nem hagyhatsz itt engem!-néztem rá komolyan
     -Miért? Annyi bajt okoztam már mindenkinek, jobb ha odébbállok!
     -Nem mész sehova!-fogtam meg a kezét- Gyere velem szépen haza!
     -Oda most nincs kedvem!
     -Akkor megyünk Londonba!-vigyorodtam el
     -A többiekkel mi lesz?
     -A többiek meglesznek?
     -Scooter?
     -Haragszom rá, mert lemondta az európai turnénkat! Gyere megyünk!
     -Hát jó!
     Éppen beszállásra készülődtek az emberek, én megvettem a jegyemet. Felszálltunk. Gyorsan dobtam egy sms-t anyának....

         */Pár órával később/*

      -Nathan! Kejj fel!- rázott meg egy kicsit Rebeka

      -Te nem félsz a repüléstől?

      -Ha itt vagy akkor nem!- mosolyodott el halványan

      -Gyere várnak ránk!

      -Kik várnak?

      -Hozzánk megyünk!- közöltem vele a hírt

      -Nemár! Miért nem megyünk a TW- házba?

      -Mert ott keresnének először minket!

      -Ha nagyon muszáj akkor menjünk! 

      -Meglátod jó lesz! Beakartalak már anyának mutatni!
      -Menjünk!- fogta meg a kezemet-Ne várakoztassuk meg anyukádékat!
     

        *Becca szemszöge*

     Nem most akartam találkozni Nathan családjával, de ha ő most mutat be nekik, akkor menjünk! Leszálltunk a repülőről és rögtön kiszúrtam a minket váró embert. Szép szőke haja a vállára omlott, és gyönyörű mosolyával elkápráztatott minket.

     -Sziasztok gyerekek! Gyerünk a kocsiba utazunk még egy kicsit hazáig!

     A csomagokat bepakoltuk az autóba, majd beszálltunk. Mi hátul ültünk, ő pedig az útra koncentrált. Halkan szólt a rádió, éppen Jason Derülo-tól szólt egy száma, nem tudom a címét, de nagyon pörgős volt. Az út csöndben telt, a tájat néztem. Nemsokára megérkeztünk hozzájuk. Gyönyörű házuk volt, nem volt nagyon nagy, de csodálatos volt. Bementünk a házba, belül még szebb volt. Otthonos, olyan amilyenről csak álmodoztam.

     -Szóval te vagy Rebeka! Nath sokat mesélt rólad, már nagyon kíváncsi voltam rád!

     -Én is örvendek Mrs.Sykes!

     -Mesélj magadról! Mivel foglalkozol?

     -Én fényképezem a The Wanted összes mozzanatát

     -Valóban?

     -Igen nagyon jó munkaerő!- fényezett egy kicsit Nathan

     -Remélem a fiam esküvőjén is te fogsz fényképezni! Nem voltak neki valami túl tartós kapcsolatai, múltkor az a Dionne...na ő egy rendes lány volt, remélem talál még egy olyat, és majd te fényképezhetet a nagy napot!

     -ANYA!-emelte meg a hangját Nath

     -Természetesen viccelek! Dionne, nem volt valami rendes, és amiket tett, olyanokat, amiket a fiamnak nem is meséltem!

     -Tényleg?-néztünk rá értetlenül

     -A kis drágaság nem segített mosogatni, nem vetette meg a saját ágyát, nem mosta ki a ruháját, és még főzni sem tudott! Szégyen az ilyen!

     -Vettem! Tudom mit nem kell csinálnom- vigyorodtam el

     -Jól van mennyetek, pihenni kell a hosszú nap után!

     -Anyud tök jó fej- mentünk fel a szobába, miközben mondtam neki a mondandómat

     -Jól ki fogtok jönni!

     -Remélem, vagy különben az esküvődön fényképezhetek!

     -Nem fogsz fényképezni! Te leszel a menyasszony!  

     -Jó éjt Nathan! Köszönöm, hogy kiszabadítottál L.A-ből

     Egy puszit leheltem az arcára, majd elmentem Jess szobájába.

Ez nem jó így!

    -Hogy kerülsz ide?- nézett rám meglepetten
    -Nem mehetsz el!
    -Miért? Hiszen sose fogsz nekem ezért megbocsájtani!
    -Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem fogok adni egy második esélyt!
    -Túl messzire mentem sajnálom! Nem akarom, hogy megbocsáss azért mert megsajnáltál!
    -Gyere üljünk le!- mutattam rá az egyik szabad padra
    Elindultunk a helyünk felé, és egyszer csak kirázott a hideg. Megfogta a kezem, és jól megszorította, nehogy valaki szétválasszon bennünket. Leültünk a padra és a következő pár perc csendben telt el.
     -Figyelj!- fordult felém- Nem tudom miért jöttél utánam
     -Ezért!- szedtem elő a levelet a táskámból és átnyújtottam neki- Mire véljem ezt?
     -Minden úgy van ahogy leírtam- fogta meg a kezem- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni
     -Gyere menjünk haza!
     -Van egy jobb ötletem ahova mehetnénk! Menjünk oda!- pattant fel és húzott maga után

       */Fél óra múlva/*

     -Hova hoztál?- szálltam ki a taxiból

     -Jöjjön a dobpergés!- dobolt a combján- Elhoztalak korizni!

     Szóltam volna, de mire feleszméltem már a korcsolyámat húztam fel. Még jó hogy fedett a pálya, Október elején nem nagyon lehet kint korcsolyázni.

     -Nathan- kopogtattam meg a vállát már a jégre lépés előtt

     -Mondjad!

     -Az van, hogy én nem tudok korcsolyázni!

     -Hát tanulj meg!-lökött ki a jégre nagy hirtelen

     Mondanom sem kell rögtön elvágódtam és Nath csak röhögött rajtam. Nagy nehezen elbukdácsoltam a fal mellé és megálltam. Nathan elment egy körre, egész jól korcsolyázik...

     -Nem jössz?-nyújtotta nekem a kezét

     -Mondtam már, hogy nem tudok korcsolyázni!

     -Nem baj! Megtanítalak!

     Megfogtam a kezét és magához húzott.

     -Na szóval- kezdett bele a tanárom- Egyik láb, másik láb! Először egyik lábadra teszed a súlyod aztán a másikra. Persze lökd meg magad! Minél nagyobbakat löksz annál tovább csúszol, minél mélyebben korizol annál gyorsabban mész!

     -Igenis tanár úr! Kérem segítsen!

     Megfogta a kezem és egymás mellett mentünk, vagyis én próbáltam. Betartottam minden utasítást amit mondott, és lassan, de biztosan egyszer körbeértünk. Az idő múlásával egyre gyorsabban és gyorsabban mentünk. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Nathan jó tanárnak bizonyul. Megfogta a kezem, én előre mentem, ő pedig velem szembe hátrafelé. A szemét pásztáztam, gyönyörű kék szemei vannak amikben gyönyörködhetek. Nem tudom, de megint olyan közelinek érzem őt, mint Franciaország előtt. Lehet minden rendbe jön, és ismét a karjaiban lehetek.

     -Szerintem ennyi elég mára- lépett le a pályáról Nath

     -Maradjunk még légyszi!-néztem rá bociszemeimmel 

     -Nem elakarlak még vinni valahova!- húzott le a pályáról

     -Jól van na! Hova sietünk ennyire?

     -Haza- vigyorodott el

     -Minek? Úgysincs senki otthon!

     -Nem baj fáradt vagyok!
     -Nem baj, menjünk gyalog!- ajánlottam fel neki egy hosszabb  sétát
     -Sose árt
     Kiértünk a a kori pályáról. Hosszú séta kezdetét vette. Egymás mellett haladtunk tisztességes távolságban, néma csöndben. Rengeteg olyan pár mellett mentünk el akik éppen csókolóztak, mind nagyon szépek voltak. Mintha filmben lennék, ilyenkor van az a rész amikor a szerelmeseket veszi észre a főszereplő. Most sincs másképpen...Kézen fogva sétáltak előttünk és a lány gyönyörűen mosolygott a fiúra, pont mint én anno. A fiú szorosan fogta a kezét, mint akiket nem lehet szétválasztani. Én is ezt hittem, aztán tessék mi történt... Itt sétál mellettem a szerelmem aki megdobogtatja a szívem, aki megvigasztal, aki.... szeret. Amint ez a gondolathullám végigjárta agyam minden részét, a szívem szorítani kezdett. Becca most ne sírj! Légy erős! Túl régóta vártam már a szerelemre, az előző kapcsolataim abból álltak, hogy Fb-n kiírtuk és csá, de ez más. Nincs kiírva sehova, ez a szívemben van, és az agyamban. Nem lenne szabad sírni, de most mégis lecsordult egy könnycsepp, aztán még egy, majd egyre több. Nathan megállt majd lehajtotta fejét.
     -Ez nem jó így!
     Nem szóltam, a könnyeim letörlésével foglalkoztam.
     -Becca ne sírj!
     -Nem sírok!
     -Kérlek ne hazudj, látom!
     -Te nem érted ezt!
     -Miért ne érteném? Fáj, hogy nem foghatom meg a kezed, fáj hogy  nem ölelhetlek magamhoz, fáj hogy nem csókolhatlak meg. Előbb halok, meg minthogy tovább nézzem azt, hogy miattam sírsz. Nem csallak meg soha többet, túl fontos vagy nekem!- összekulcsolta a kezünket- Így már jó!
     Kézen fogva húzott maga után, hirtelen nem tudtam mit szólni, és csak kullogtam mögötte. Mi is történt tulajdonképpen? Azt nem tudom, de nagyon feldobta a hangulatomat a meleg keze. Az út további része némaságban telt. Mikor hazaértünk nagy lármára lettünk figyelmesek. Besiettünk a házba....a többiek hazaértek, és éppen Nunu egy vázát vágott hozzá Siva-hoz? Hogy kerül ide Nunu? Miért dobálózik vázával?
     -Hé mi a franc folyik itt?- lépett be a csatatérre Nathan
     -Ez a szemétláda megcsalt!-dobta el a vázát- Azért jöttem, hogy kiheréljem!- majd megindult dühösen Siva felé
     -Nareesha gyere!-kaptam el a kezét- Beszélnünk kell!
     -Nem előbb végeznem kell ezzel a csajjal!
     -Nincs vita jössz velem!- húztam magammal a konyha felé, miközben intettem a fiúknak, hogy tiplizzenek
     -Mégis honnan veszed ezt a sületlenséget?
     -Itt egy kép amin egy ékszerboltban vásárolgat egy csajjal! Majd egy másik amin megpuszilta és egy csomagot fogott!
     -És ebből te leszűrted azt, hogy megcsal? Hagytad, hogy meg magyarázza nem?
     -Nem!
     -Akkor most rögtön átmész és magyarázatot kérsz! Nem lehet ezt így!
     -Te mondod Becca? Tudjuk mi történt az Eiffel toronynál! Mégis hogy bocsájthattál meg neki?- tette le ökleit a konyhapultra
     -Tudod miért? Mert szeretem, és ha 100x is elköveti ezt a bűnt és még mindig szeretem akár 100x is megbocsájtok neki! Beszéljétek meg ti, hogy mi is van valójában!- próbáltam valami békítőt mondani
     -Igazad van, megyek is beszélek vele!-távozott
     Felmentem a hideg lépcsőn mezitláb, mert már nagyon fáj a lábam. Végigmentem a folyosón, és összefutottam Nathan-el.
     -Na mit mond Siva?
     -Nagy meglepire készül!- közölte velem izgatottan
     -Igen?
     -Azt akarod, hogy elmondjam?
     -Igen- villantottam meg csábos mosolyomat
     -Nem mondom el senkinek, majd ha eljön az ideje megtudod!
     -Hát jó szia!- mentem be a szobámba
     Ledobtam a kabátomat, és elmentem fürdeni. Mikor kész lettem kimentem a pizsamámban....
     -Hát te?-néztem rá kérdően
     -Jöttem!- vigyorodott el
     -Minek?
     -Miért ne?
     -Gyere ülj le!- kínáltam fel neki egy helyet
     Leült majd folytatta a mondandóját.
     -Nem tudom hol rontottuk el!
     -Ehhez inkább most nem fűzök semmit!
     -Tudom mit gondolsz, de szeretlek!
     -Ha hozzámérsz megnyugodok, ha hallom a hangod a pulzusom felmegy 100-ra, ha biztonságot nyújtó ölelésedben vagyok miért nem érdekel más? Amikor reggel felkelek, miért gondolok egyből rád? Miért hallom mindenhol hangod? Miért érzem úgy, hogy mindenhol vigyázol rám? Ezt a szívem súgja, vagy csak az agyam reflexei ezek? Vajon ez szerelem, vagy csak egy fellángolás?
     Csendes időszak jött. Bámultuk egymást, ő csak mosolygott. Nem tudom mi okból, de az én szám is mosolyra húzódott. Néztük egymást.
     -Na... gondolom... én megyek!- vakarta meg fejét és felált
     -Oké- keltem fel én is
     Miért nem mondod azt, hogy "Nathan ne menj el, maradj itt velem!". Miért nem tudod szólásra nyitni a szádat? Hülye vagy Rebeka Stuart! Nath már az ajtóban állt mikor nagy iramban nekilódultam és igen...ismét a biztonságot nyújtó karjaiban voltam. Ismét éreztem az illatát, a szívdobbanását, ami hirtelen felgyorsult. Órákig tudtam volna így állni, de az ölelésnek vége szakadt.
     -Akkor szia!- köszönt el tőlem, majd távozott az ajtón keresztül
     Elszalasztottad a "lehetőséget" ügyes vagy Becca!

Rabul ejtette a szívemet, lelkemet...

                */Pár órával később/*  

    Reggel van... alig aludtam az éjjel pár órát. Mellettem a szuszogó Nathan fekszik. A doki azt mondta, hogy örüljünk annak, hogy nem lett nagyobb baja. Megtiltotta, hogy fellépjen, így Nano szépen el is küldött a Londoni főhadiszállásra. Ha normális eset lenne biztos nem mennék el vele, de szegény beteg, nem hagyhatom egyedül! Kiléptem az ágyból és pakolni kezdtem a cuccokat a kofferba. Nem volt sok cuccunk így gyorsan végeztem. Elmentem elvégezni a reggeli teendőimmel. Mire kiértem a beteg ébren volt.

     -Öltözz fel 1 óra múlva indul a gép!

     Ezzel becsaptam mögött az ajtót és ott hagytam. Átmentem Tomseyek-hez. Ők még nagyban aludtak, szóval nem is zavartam őket. Körbe körbe járkáltam az emelten, de senki sem volt ébren. Mindenki aludt, és pár óra múlva már Berlinben lesznek, csak mi nem. Mi otthon leszünk kettesben....
       

               */Pár óra múlva Londonban/*

     Kiszálltunk a taxiból és megbámultuk a házat, közben a taxis letette a csomagot és elhúzott.

     -Otthon édes otthon!- szippantott a levegőből egy kicsit

     -Menjünk be!-vettem fel a bőröndömet

     A hatalmas kapuk kinyíltak mi pedig elindultunk befelé. Minden ugyanúgy volt mint ahogyan hagytuk pár hónappal ezelőtt. Tisztaság és világosság volt, gondolom a távollétünkben takarítottak. Kihalt volt a hatalmas villa. Letettük a csomagokat és csak álmélkodtunk az óriási nappaliban.
     -Kérsz teát?- tette fel kérdését Nath
     -Nem
     -Biztos nem kérsz? Felfrissülnél!
     -Nem kérek!
     -Oké főnök- rántott vállat, majd elment a konyhába teát készíteni
     Én kimentem a kertbe és néztem a gyönyörű virágokat a kertben, mikor hirtelen megjelent mellettem a lakótársam.
     -Szép a kert ugye? Itt mindig megnyugszom ha baj van!
     -Jó neked! Én semmitől sem nyugszom meg!
     -Mi a baj Reb?- nézett rám kimeredő szemekkel
     -Tudod te azt nagyon jól!- hagytam ott és mentem fel az emeletre
     -Rebeka még mindig az miatt vagy mérges?- szaladt fel a lépcsőn
     -Látom nem vagy már beteg...
     -Ennyi erőm van még!
     -Jó akkor hagyj békén!
     -Nem hagylak! Mond el nekem mi a bajod van!
     -Jó! Ezt akarod? Tessék! Egymásba szaladtunk London utcáin. Beléd szerettem, te meg átcsesztél, de rendesen! Bíztam benned, annyi minden mentünk már át együtt ezalatt a rövid idő alatt. Végül meglátlak egy ribanccal smárolni Párizsban ami elméletileg a SZERELEM városa. Te megfáztál és beteg lettél aztán olyan dolgokat mondtál rám amit nem kellet volna. Próbáltak lebeszélni a koncertről, aztán összeestél a színpadon!- elkezdtek patakban áradni a könnyeim- Órákig próbáltuk a lázadat csökkenteni, és mindenki halálra feszkózta magát miattad. Eddig bírtam! Eddig nem volt okom egy pasi miatt sem bőgnöm! UTÁLLAK NATHAN JAMES SYKES! Köcsög vagy! Hogy tehetted ezt?- csaptam pofán
     -Beszéljük meg!- fogott meg a vállamnál
     -Nem! Hagyj már végre békén!- szaladtam le vissza a nappaliba
     -Így nem lehet vége!- jött le utánam
     -De igen!- álltam oda az ablakhoz és mereven néztem ki rajta
     -Becca légyszíves!- jött mögém és fogta meg a vállamat
     -Mégis hogy mersz engem Beccának hívni? Csak az hívhat engem így akit szeretek és nem csapott be!- szedtem le kezét a vállamról
     -Ne hisztizzél már kincsem! Meg kell beszélnünk a dolgokat!
     -Hagyj már!
     -Asszony meghallgatsz!
     -Mit mondtál nekem?
     -Kussolj és hallgass meg!- közeledett felém
     Épp ott volt mellettem egy váza, megragadtam és neki dobtam.
     -Mi a bajod van neked?
     Nem szóltam semmit, de megfogtam egy lámpát és nekivágtam a feje mellett a falnak. Ismét meglepetten nézett rám, én meg csak kimentem a konyhába. Elővettem egy bögrét a szekrényből és teát akartam volna főzni. Nathan viszont ismét követett engem és a pult túloldalára állt.
     -Rebeka! Beszéljük meg!
     -Nem mondtam, már hogy hagyj békén? Idegesítő vagy!
     -Hallgass meg!- fogta meg a karomat
     -Eressz el!- rántottam ki a kezemet a szorításából
     -Te vagy a legfontosabb számomra! Mindennél jobban szeretlek!
     -Persze! Azokat nem csapjuk be!
     -Sajnálom!- nézett bele mélyen a szemeimbe
     -Sajnálhatod is!- viharoztam ki a konyhából, ki az ajtón
     Becsaptam magam mögött az ajtót,és a következő pillanatban a küszöbön találtam magamat. Hatalmas gombóc volt a torkomban. A meleg könnyek lassan végigcsordultak az arcomon. Vajon hol ronthattam el az egészet? Nem vagyok elég jó neki? Miért kellet beleszeretnem? Miért csókolt meg a holdfényben? Miért mentett ki az óceánból? Mit jelentek számára? Miért tette ezt velem? A könnyek egyre jobban és jobban folytak végig az arcomon. El akarok futni jó messzire amennyire csak lehet. Nem mehetek innen el, itt van az én börtönöm! Nathan rabul ejtette a szívemet, lelkemet...
      Vajon lehet-e még valami köztünk? Szeretném újra érezni az illatát, a kék szemeibe belemerülni. Szeretnék újra ölelő karjaiban lenni.
      -Reb- ült le mellém- gyere be!
      -Minek? Úgyis könyörögni fogsz nekem!
      -Csak gyere be!- húzott fel kezeivel
      Bementünk és a TV-ben azok a képek mentek amiket Svédországban és L.A.-ben csináltunk. Akkor még nem bántott meg. Ismét folyni kezdtek a könnyeim. Fájt már a hasam, a fejem a szívem... Fájt már az is, hogy itt áll velem szemben és csöndben néz.
       -Mit akarsz ezzel?- néztem rá értetlenül
       -A bocsánatodat! Nem akarom, hogy haragudj rám!
       -Azt hiszed mérges vagyok?- ordítottam torkom szakadtából- Miért lennék mérges! Csalódtam benned Nathan!- kaptam fel újra egy vázát és vágtam oda hozzá
       -Kérlek ne csináld ezt- közeledett felém- Beszéljük meg!
       -Ne közelíts hozzám! Menj el Nath!- kezdtem el én is hátrálni
       -Nem megyek sehova!
       -Jó akkor én megyek!- fordultam sarkon és száguldottam ki a kertbe
       Volt a kertben egy eldugott hely. Odamentem és leültem oda.

        */Pár óra múlva/*

        Elaludtam a fűben, és szerencsére nem zargatott senki. Feltápászkodtam és bementem. Senki sem volt a házban csak egy levél állt az asztalon nekem címezve:

                                             Kedves Becca!

           Sajnálok mindent ami történt. Nem tudom neked leírni   szavakban mennyire szeretlek. Reggel mikor felkelek első gondolatom az, hogy vajon hogy aludhatott az én királynőm? Mert igen te királynő vagy számomra.Mikor meglátlak egyszerre önt el a melegség, és ráz ki a hideg. A pulzusom az egekbe szökik egyik pillanatról a másikra. Amikor hozzám szólsz, úgy érzem, mintha egy angyal hangját hallanám. Nevetésed számomra gyönyörű zene. Veled teljes embernek érzem magamat. Sajnos vannak, és lesznek mindig olyan emberek akik elakarnak tőled választani. Ezt nem tehetik meg. Túlságosan szeretlek. Nem tudok aludni, nem tudok gondolkodni, nem tudok lélegezni se nélküled! Soha nem éreztem ilyesmit ember iránt. Azt hiszem ezt nevezik szerelemnek... Úgy döntöttem elmegyek innen messzire. Kilépek a bandából, és az életedből is egyaránt. Nem kell többet szenvednünk! Tudom, hogy sohasem szerettél engem úgy ahogyan én téged. Szeretted volna, ha kilépek az életedből tessék elmegyek! Azt hiszem ez a legjobb döntés mindenkinek! Ne gyere utánam, mert előbb még hazamegyek elköszönök azoktól akik szeretnek... Mindig is szeretni foglak, és sosem felejtelek el! Legyél boldog majd a férjeddel és a közös gyerekeitekkel!

                                                                            Szeretlek! Nathan. 

         Mivan? Itt hagy? Nem szeretem? Mindennél jobban, csak őt. Nem mehet el! El kell mondanom neki! Leírta mikor megy? Nem csak azt, hogy először haza megy!
         -A francba! Tizenöt perc múlva megy a vonat, a város központjából, ami 10 percre van gyalog!
         Fogtam a levelet és beletettem a táskámba. Kirohantam a házból, a taxi már ott várt (útközben hívtam egyet), beszálltam és elindultunk!
         -Siessen kérem! Az életem forog kockán!- sürgettem a sofőrt
         -Miért mondja ezt mindenki? Nem mehetek gyorsabban!
         -Taposson a gázba!- ordítottam rá- Egyik barátom  menni akar a dzsungelbe! meg kell állítanom!
         -Észnél van a barátod?- nézett rám a visszapillantó tükrön keresztül
         -Nincs meg kell állítanom!
         A sofőr a rövidebb úton ment, így hamarabb értem oda. Megnéztem a menetrendet. Épp most megy a vonata. Elkezdtem futni a vágány felé. Nem volt senki sem az utamban, sprinteltem ahogyan csak tudtam. A vonatra éppen az utasok szálltak fel. Sehol sem láttam ŐT. Végigsiettem a vagonok mellett, de sehol sem volt egyszer csak megláttam a piros Full Capp-jét. Háttal állt nekem, de bármikor megismerem őt. A beszállásra várt. Végigfutottam a vágányon, amikor megfordult felém.
         -Nathan!- öleltem meg 

Nem bocsájthatsz meg még neki!

                                  */Hajnali hat/*

                          *Becca szemszöge*

     Mi ez a hang? Valaki nagyon nyöszörög a kanapén. Remélem nem hozott fel egy csajt a kis drága. Nem merek odamenni, mert eléggé sötét van a szobában. Jól van abbahagyta a nyöszörgést aludhatok tovább. Jaj már megint  kezdi.. meg kell néznem mi folyik itt, addig nem aludhatok. Felkeltem az ágyból, felvettem a hálóköpenyemet és megkezdtem utamat a sötétben. Inkább elmegyek a villanykapcsolóig, mert a telefonom merülőben van. Szinte mindenbe bevertem a lábamat amibe csak lehet. Felkapcsoltam a villanyt és eléggé sokkolt a látvány. Nathan nyöszörgött a kanapén. Feje leizadt, sápadt volt. Fázott, mert nagyon be volt takarózva és reszketett. Gyorsan odasiettem és megfogtam a fejét.

     -Úr Isten te lázas vagy!- kaptam el a kezem a homlokától

     -Becca...Becca- hajtogatta a nevem

     -Mindjárt visszajövök!

     Felvettem egy szobapapucsot és átcaplattam Nano-hoz. Elkezdtem dörömbölni az ajtón, de nem jött ki senki. Remek... csinálnom kell valamit, ma koncert van, nem hagyhatja cserben a rajongóit. Emlékszem, hogy nagyi hogy orvosolta ezt a problémát doki nélkül. Gyorsan vissza kell érnem mielőtt még magasabbra szökik a láza. Visszaértem, de ez a gyerek eltünt.

     -Nath hol vagy?

     -A fürdőszobában!

     -Mit csinálsz itt?- léptem be az emlegetett helységbe

     -Nem tudom, jól esik a hideg csempe

     -Te tiszta hülye vagy? Mezítláb állsz a hideg csempén, miközben beteg vagy? Indulj az ágyba!

     -Nincsen semmi bajom, csak egy kicsit hideg van!

     -Nathan 25° van a szobában. Te meg beteg vagy, indulj csak az ágyba!

     -Nem megyek sehova!-fonta össze a kezét

     -Nathan légyszi menj, vagy különben baj lesz! Indulj!

     Ő mint egy kisgyerek  bedurcizott és befeküdt az ágyba. Én kivettem 1 pár zoknit és megvizeztem.

     -Ezt fel kell venned!- emeltem fel neki a vizes zoknit

     -Minek? Nincs semmi bajom!- ellenkezett nekem tovább

     -Nathan James Sykes felveszed, ha mondom!

     Segítségemmel felvette a zoknit, majd jól betakartam. Fogtam a telefonomat és gyorsan megkerestem a telefonszámát a dokinak. 

     -Jó napot Rebeka Stuart vagyok! Ki tudna most jönni hozzánk? A barátom meghült és szükségünk lenne magára!

     -Természetesen, rögtön indulok! Hova menjek?

     -Paris hotelba 415 B szobába! Ha a biztonsági őrök megállítják, mondja sürgős eset, és hogy hozzám jön!

     -Értem 10 perc és ott leszek!- s ezzel letette a kagylót

     -Tíz perc és itt az orvos!- közöltem a hírt Nathan-el

     -Bolond vagy? Miért nem szólsz a többieknek, hátha ők is tudnak valamit!

     -Csak hogy a többiek alszanak, és nem lehet őket felkelteni! Végül is miért álltál kint az esőben?

     -Mert te szakítottál velem!- nézett rám, mint hibásra

     -Én vagyok a hibás? Nem én smároltam az exemmel!

     -Jaj a fejem!

     -Ne tereld a témát!

     -Aaaa a fejem!- vonyított

     -Nyugodj meg Nath! Veszekedéssel nem oldunk meg semmit!

     -Jó reggelt!- lépett be az orvos- Hol van a betegünk?

     -Az ágyban fekszik!- néztem az ágy felé- Láza van, köhög is és rázza a hideg!

     -Megfáztál rendesen fiam!- vette fel a szemüvegét a doki

     -Ma este koncertjük lesz... jó lenne fellépnie

     -Azt majd meglátjuk! Idehozná a betegkönyvét?

     -Természetesen!- nyúltam a zsebembe- Itt is van!

     A doki elkezdte a beteget vizsgálni

     -Jó napot Nathan!

     -Üdvözlöm

     -Tegye be ezt a lázmérőt a hónalja alá!

     Úgy tett ahogy a doktor mondta.

     -Nézzük a szívet- vette elő a sztetoszkópját- rendben van!

     -Füled jön!- belevilágított a fülébe- Ajjaj, be van gyulladva

     Nath egy kicsit megijedt . Rám nézett, hogy miért hívtam ki, de nem törődtem vele. Legfontosabb, hogy meggyógyuljon.

     -Torkodra is ránézünk jó?- kukucskált bele a szájába- A manduláid oriásiak, de szerencsére nincsenek begyulladva, így nincs baj. A hangszálaid rendben vannak, a műtéted után nagyon szépen néznek ki. Összességében nagyon szép és ápolt torkod van- mondta a dicsérő szavait

     -Köszönöm! Nagyon vigyázok rá!

     -Vedd ki a lázmérőt!-adta a következő utasítást, megnézte a lázmérőt- Örülj, hogy a barátnőd kihívta az orvost!- csóválta a fejét a doki- A lázad 40° felett van. Látom a lábadon van nedves zokni jól tette a barátnőd!
     -Alig akarta felvenni a drágaság...
     -Akkor is jól tette, hogy ráerőszakolta! Ha nem jövök baj is lehetett volna belőle
     -Mit javasol? Esetleg ma felléphet a koncerten?
     -Azt semmiféleképpen! Ágynyugalmat egész nap, ezeket a gyógyszereket vegyék meg a patikába- nyújtottá át nekem a receptet- ezzel hamar meggyógyul! Ne hagyják egyedül, ha romlik az állapota akkor hívjanak!
     -Nekem ott kell lennem a koncerten a rajongók engem várnak!- szállt ki az ágyból
     -Megtiltom!-segítette vissza az ágyba Nathan-t- túl beteg vagy!
     -Ott kell lennem, régen voltunk itt. Ott kell lennem!
     -Na jó! Ha nem lesz lázad este talán felléphetsz! Kizárólag saját felelőségedre!
     -Nem hiszem, hogy lemenne a láza, de majd meglátjuk! A gyógyszereket megvetetem Kelsey-vel! Ha baj van szólunk. Köszönöm, hogy ilyen hamar kijött!
     -Vigyázzon a fiúra rosszabb is lehet az állapota és kórházba kell menjen!- fordította komolyra a szót- Ha feljebb megy a láza és nem tudja lehúzni rögtön szóljon!
     Ezzel a doki elment. Gyors dobtam egy sms-t Kels-nek hogy hozza a megadott gyógyszereket. Gyorsan vissza is jött egy "OK" válasz, én pedig visszamentem a betegünkhöz. A telefonját bújta. Olyan cuki ilyenkor is, úgy megölelgetném a kis drágát. Becca ezt sürgősen verd ki a fejedből! Ő csalt meg, ő okozott neked rengeteg fájdalmat. Nem bocsájthatsz meg még neki! Még! Akkor itt az ideje. Nem, még had szenvedjen! Mi van velem lehet elkaptam valami fertőzést? A szívem megbocsájtást súgja az agyam meg azt, hogy tökön rúgjam. Eközben letette a telefonját és nézni kezdett. Csak nézett, nézett és nézett. Gondolom azon jár az esze, hogy mi bajom lehet....
     -Becca kérdezhetek valamit?
     -Kérdezz
     -Idejössz mellém?
     Ezek után feküdjek be mellé az ágyba? Szívem menne, csak én most inkább az agyamra hallgatnék.
     -Nem megyek!
     -Sziasztok!-rontott be a szobába Kels- Ki a beteg?- mivel ő még nem tudta a dolgokat
     -Nathan a beteg. A drága 2 órát állt az esőben! Gyorsan add a gyógyszerét be kell vennie 40°-os a láza!
     -Mi az, hogy beteg vagy? Ma koncert van ember- lépett be Tom az ajtón
     -Tom kuss!- fogta be a száját Kelsey- Itt a gyógyszer vedd be!
     -Ha lemegy a lázam felléphetek!- bizakodott Nathan
     -Akkor azt hiszem megyek és főzök neked levest!- került elő Siva, és már ment is tovább
     -Jaj szegény fiú... beteg. Jaj mi lesz velünk este, ha nem léphet fel? Kibírtunk már nélküle 2 hónapot. Nyugodtan játszd tovább a beteget engem nem hatsz meg!- gúnyolódott a kopasz
     -Húzzál kifele!- förmedtünk rá egyszerre hárman
     -Kels szerintem hagyjuk pihenni, hogy este újult erővel léphessen fel a francia csajok előtt- vigyorgott egy nagyot majd távoztak
     -Vedd be a gyógyszert!- nyújtottam neki oda a pirulákat és a vizet
     -Csak akkor ha később befekszel mellém!
     -Nathan kérlek!
     -Csak akkor, ha befekszel mellém! Nem fogom bevenni ellenkező esetben a gyógyszert
     -Na jó!- nyújtottam át neki a gyógyszert
     Bevette majd én is befeküdtem mellé az ágyba. Egy héttel ezelőtt minden rendben volt. Most meg itt tartunk ahol tartunk. Nath csak nézett rám. Nézett és mosolygott, zavarba hoz már. Túlságosan cuki, hogy haragudjak rá, egyszerűen zabálnivaló.
     -Becca?- jött közelebb hozzám
     -Igen?
     -Kérdezhetek valamit?
     -Mondjad....
     -Te megcsináltad volna ezt velem amit én veled?
     -Nem csinálnék ilyet, túl fontos vagy nekem
     -Én csak azért csináltam, hogy ne essen bajod
     -Ilyen áron?
     -Szeretlek!-nézett mélyen szemeimbe a gyönyörű kék, kicsit véres látószerveivel
     -Pihenj Nathan! Szükséged van a pihenésre estére. Lehet felléphetsz!- szálltam ki az ágyból és hagytam ott  
     -Ne hagyj itt!
     -Pihenned kell!- pillantottam szemem sarkából rá
   

                               */Este hat óra/*

     Pár órát én is pihentem, de közben Nathan-t figyeltem. Két óra múlva koncert idő van, de nem tudom Nath mit fog csinálni. Evett forró levest nem mozdult sehova, de a lázának idő kell hogy lemenjen. A felszerelésemet pakoltam össze, mikor Nathan kiszállt az ágyból és elment a fürdőszobába készülődni.

     -Mit művelsz?

     -Ma este nem hagyom ki a koncertet! Nem azért fizettek a rajongók, hogy ne lássanak. Ha kis balták esnek az égből akkor is kiállok ma a színpadra és végigviszem a koncertet. Nem beszélhet le róla senki, és ha most nem haragszol készülődnék!- vágta be előttem az ajtót

     Ennek teljesen elment az esze? Baj lesz érzem... meg kell akadályoznom a fellépését. Hívjam a doktort? Nem! Le kell beszélnem.

     -Nath gyere ki!- szóltam be neki a fürdőszobába

     -Minek?

     -Légyszi gyere ki!

     -Mit akarsz?

     -Muszáj fellépned? Aggódom! Tudom hogy baj lesz kérlek Nathan ne lépj ma fel!

     -Ezért hívtál ki? Ezért bekiabálhattál volna a fürdőbe is, mint amikor otthagytál a parkban....- caplatott vissza a fürdőszobába

     -Lázas vagy!

     -Nagyon nem érdekel! Felőlem meg is halhatok nekem már mindegy!

     -Dehogy mindegy! Hiányolna téged mindenki!

     -Mindenki kivéve te!

     Remek én vagyok most a hibás megint. Köszönöm! Lázas, nem tudhatja mit beszél. Ráhagyom, de nagyon rossz érzésem van.

     -Mentem csá!- lépet ki az ajtón és vágta be maga mögött

     Felkaptam a cuccomat és gyorsan próbáltam utolérni, de szem elől vesztettem. Csak én lehetek ilyen balfék...Biztos ott van már a helyszínen (mivel nincs messze a hoteltól) megyek én is. Odaértem és a backstage-ben a szokásos várt, de mégis valami hiányzik. Az egészséges Nathan! Egyedül ül a sarokban, senkivel sem törődve.

      -Nath!- gugoltam le elé, miközben fogtam a combját- Nem szabad fellépned túl veszélyes!

      -Nem érdekel! Szeretem a rajongóimat

      -Ők is szeretnek téged és kibírnák, ha egyszer nem látnának!

      -Reb már eldöntöttem, légyszi foglald el a helyed mindjárt kezdünk!

      Egyre rosszabbul érzem magam. A szívem zakatol, a torkomban gombóc van...félek, de nagyon. A fiúk mint mindig feljöttek a színpadra és elkezdték nyomatni a show-t. Nath úgy látszik jól van. 

      Fél órája tart a koncert és minden rendben van, túlélte az I Found You szólóját, minden rendben lesz! Elkezdték énekelni az új kislemezüket a Show Me Love-ot amit Nathan írt. Elkezdte énekelni:

You should've known I love you 

 Though I'll never say it too much

Maybe you didn't get me

 Maybe I'll never know what I done

      Ekkor találkozott a tekintetünk...

 Now I'm lost in the distance

You look at me like a stranger

Cause how it looks right now to me

Is you were scared of the danger 

       A többiek elkezdték a refrént, de Nath végig csak engem nézett és egyre sápadtabbnak tűnik. Nem én csaltam meg őt, mégis miért fáj neki jobban mint nekem? Nekem is pocsék érzés tudhatnék sírni, de már régen tettem és nem tudom hogyan kell. Én akarom mindennél jobban azt, hogy újra együtt lehessünk, de fizetnie kell. Miért lett pont most beteg? Türtőztetnem kell magam, nehogy véletlen nekiugorjak és megöleljem. És igen ez nagyon nehéz, tudod hogy itt van melletted a szerelmed, de nem ölelheted meg bármikor amikor csak akarod. Pocsék egy érzés. Monológom végén észrevettem, hogy a közönség hirtelen megijedt és csöndben maradt.... mi történt? Miről maradtam le? Felemeltem a fejemet a színpad felé. Nathan fekszik a színpad közepén, körülötte mindenki más csak nézi és nem csinál semmit. Itt mindenki bolond? Senki sem hívja az orvost? Kit érdekel most a fényképezés.... ledobtam a földre és felugrottam a színpadra.
       -Hívd az orvost az utcsó tárcsázott szám az!- dobtam oda Jay-nek a mobilomat- Siess
       -Nathan...Nathan...Nathan- ráztam meg egy kicsit- Térj magadhoz mindjárt jön az orvos!
       -Azonnal itt lesz a doktor!-adta vissza a telefonomat Jay- Vigyük le és fektessük le valahova!
       -Jó ötlet gyerünk!
       Levittük és lefektettük egy kanapéra. Meleg volt a teste, így Kels hozott nedves kendőket és rátettük a fejére.
       -Becca...Becca...-hajtogatta a nevemet- h..h..hideg van
       -Nyugi Nath itt vagyok- fogtam meg a kezét- jön a doki!
       -Fázik- állapította meg Tom- hozzunk valami takarót neki
       Így is tettek és már hozták is a "takarókat".
       -Jaj baby Nath mennyit kell még szenvedned?- tette fel magának a kérdést Seev

Csapjon belém a villám, minthogy őt lássam szomorúnak!

        Egy világ tört bennem össze. Az a férfi akiben a legjobban megbíztam az adandó első alkalomban megcsalt engem. Gondolhattam volna, mivel nekem sosincs nyugtom.
        -Szeretlek Nathan!- nyögte ki Dionne
        Ajkai elváltak, de Dionne folytatta volna tovább a "tevékenységet". Ám ekkor Nath közbeszólt.
        -Na ide figyelj!- szorította a nyakánál fogva a fához- Ha még egyszer a barátnőm közelébe mész, vagy csak hozzá mersz szólni, én mondom neked elintézem, hogy még egy kocsmában sem léphetsz fel!
        -Egy szóval sem ártottam annak a kis ribancnak!
        -Nem merd ribancnak hívni!-szorította még erősebben a fához- Nem is tudom engem ki csalt meg egy vetkőzős fiúval....
        -Akkoriba nem voltál jó parti, de most már te vagy a legszexibb a Föld bolygón!- harapta meg nagy nehezen az ajkait
        -Ez a vonat már elment szívi! A barátnőmet pedig hagyd ki a mocskos játékaidból, mert esküszöm megöllek!- szorította a fának a torkát, egyre erősebben és erősebben, majd elengedte-Remélem nem lesz problémánk veled a közeljövőben! Gondolom eljutott a borsó agyadig!
        Dionne alig kapott levegőt és összecsuklott. Én előpattantam Kels-el az oldalamon a bokorból.
        -Nathan mit tettél?- néztem rá, majd Dionne-hoz siettem
        -Hagyd azt a ribancot!- rántott vissza a kezemnél fogva
        -Mit akartál ezzel elérni?
        -Azt hogy békén hagyjon bennünket!- fogta meg a kezem
        -Akkor is megcsókoltad! Köszönöm, hogy megtetted ezt értem, de ennyire durván nem kellett volna. Na meg hogy megcsókoltad azok után amit velünk tett....nem tudok bízni benned! Legalább elmondtad volna az igazságot!- szedtem ki kezeimet a szorításából majd sarkon fordultam és elmentem
        Nathan nagyon ijesztően viselkedett az elmúlt pár percben. Nekivágta Dionne-t a fához és olyanokat mondott neki, hogy "hagyd a barátnőmet, vagy különben meghalsz". Gondolataimat ő szakította meg, mikor az útnál jártam már, megfogott és megfordított maga felé. A tekintetünk találkozott és gyönyörű kék szemeiben megint elmerengtem. Csak néztem őt és nem mertem semmit sem csinálni, ekkor magához rántott és megcsókolt. A csókja egyszerre volt gyengéd és vad, a szívemben teljes megnyugvást éreztem amíg agyam azt súgja " lökd el magadtól, hisz megcsalt!". Most az agyamra hallgattam.
        -Nath állj le! Ezt nem lehet így megoldani! Bíztam benned, de te becsaptál és smároltál azzal, aki a legtöbb gondunkat okozta!
        -Megmagyarázom! Adj 2 percet!
        -Tessék mondjad!
        -Dionne folyamatosan zaklatott engem, majd kitaláltam, hogy tőrbe csalom. Ezért volt az a sok sms és levél. Majd itt teljesen az ujjam köré csavartam és végül megmondtam neki a véleményemet! Nem jelentett nekem semmit az a csók!
        -Tudod milyen érzés volt azt látni hogy ugyanúgy öleled őt át, és ugyanúgy puszilod meg a fejét mint nekem? Tudod milyen amikor azt látod, hogy a volt barátod smárol az exével? Tudod milyen az? Nem jelentett semmit a csók? Nem úgy láttam, sőt inkább élvezted! A mi csókjaink sem jelentenek neked semmit? Az egész kapcsolatunk ennyit jelent? Semmit?- fejeztem már be teljesen könnyes szemekkel
        -Volt barátod?-idézett engem
        -Igen!- ordítottam el a válaszomat
        -Szeretlek nem akarlak elveszíteni!- mondta elcsukló hangon már
        -Én is mindennél jobban szeretlek téged, de nem bízom benned már többet!
        -Én csak megakartalak védeni Dionne-től!
        -Még egy ok: Félelmetesen csináltad! Nagyon aranyos volt tőled, de sosem láttalak még így kiborulva. Nathan félek tőled!- löktem el már teljesen magamtól és indultam a saját utamra

          

           *Nathan szemszöge*

        Állok és nézem ahogy Rebeka eltávozik, "Volt barátom" ez jár a fejemben amióta kimondta. Állok földbegyökerezett lábakkal, miközben még az eső is elkezdett esni. Most ébredtem rá hogy mit tettem, "Félek tőled!" újabb gondolat ami nem távozik a fejemből. Bőrig vagyok már ázva de nem nagyon izgat, csapjon inkább belém a villám csak ne lássam amint Rebeka miattam sír. Mindennél fontosabb nekem és nem tudnám elviselni, ha Dionne bármit is tenne vele. Remélem leszáll róla egyszer s mindenkorra.

        -Nathan!-állt meg előttem Jay egy fekete esernyőt fogva- Gyere velem!

        -Minek menjek? Mindent elcsesztem amit csak lehet!

        -A Vettel fanok mindig megbocsájtanak higgy nekem! Összetartoztok nem lesz sokáig tartó harag!-veregette meg vállam

        -Nem tudom Bird, nagyon megbántottam!

        -Most gyere vissza a hotelba!-tartotta fölém az esernyőt

        Visszasétáltunk a hotelhez. Már éjfél körül járt az idő 2 órát álltam az esőben egyet pedig eső nélkül. Az utca üres volt, világos de mégis üresnek és sötétnek tűnt, pont mint én. Alig szakítottunk, nem tudok erre gondolni. Üresnek érzem magamat, a szívemet szorítja valami. Belülről egy hang azt súgja nekem "Hozd rendbe ezt az egészet valahogy!". Fogalmam sincs mit tegyek, pedig már itt álok a hálónk ajtajában nézve ahogyan Reb ül az ágyon és telefonjában van elmerülve.

        -Szia

        -Mit akarsz?- nézett fel rám egy pillanatra

        -Nem tudom! Szeretlek és meg akarom beszélni a dolgokat

        -Azt hittem megbeszéltük már ezt úgy 2-3 órája! Szünetet akarok, hogy te is átgondold mit is akarsz valójában!

        -Akkor megyek le a recepcióshoz és kiveszek magamnak egy másik szobát

        -Arra igazán nincs szükség! Itt maradhatsz nem kell ebből botrányt csinálnunk! Aludj a kanapén!
        Megfogtam az ágyneműt és odatáboroztam a kanapéra. Elmentem és felhúztam a pizsamámat, mivel  elég hűvös van már ilyenkor. Miközben vettem át az alvóruhámat egy vizslató szempárra lettem figyelmes. Reb nézett amint öltözöm, hirtelen rátekintettem és összetalálkozott a pillantásunk. Egy pillanat erejéig csodáltam azt a gyönyörű szempárt, ám ekkor eltűntek. A tulajdonosuk nem kívánja további megtekintésüket. Lefeküdtem a kanapéra és felnéztem Twitter-re. Mindenki azzal jött, hogy

@xxy Nem tudom elhinni, hogy @NathanTheWanted megverte Dionne-t. Csalódtam benne az ilyet mágjára!

@jjs Gyáva férfi vagy @NathanTheWanted hogy megverted szegény Dionne-t.

        Remek! Most mindenki ellenem van! Én pedig csak megakartam védeni a barátnőmet az ex-em től. Ekkor rábukkantam Dionne-s változatra:

@DionneOfficial Fáj a torkom, nem kapok levegőt, lehet elment a hangom. Kék zöld vagyok, köszönöm @NathanTheWanted!

        Megnéztem a postámat twitteren és Siva meg Max rögtön kérdezősködni kezdtek. Sok rajongó megdicsért, hogy végre megkapta az a "szuka" a büntetését. Őszintén? Letojom hogy megkapta-e a büntetését, én csak a barátnőmet szeretném megint ölelni csókolni. További tweet-ek is arról szóltak, hogy miért "vertem" össze szegény lányt, sokan támadtak. Már éppen kilépni készültem mikor megakadt a szemem az egyik poszton:

@BeccaStuart Biztosíthatlak benneteket @NathanTheWanted nem ártott Dionne-nak. Ott voltam láttam MINDENT! Nem esett a lánynak semmi baja! Lehet megverné mivel nekem okozott rengetek fájdalmat a lány. @DionneOfficial hagyd békén Nathan-t!

         Meglepő pont az véd meg akit megbántottam. Rápillantottam az ágyára, de úgy tűnt már, hogy aludt így én is álomra hajtottam a fejemet. Nagy nehezen, gondolatokkal tele, de elaludtam az eléggé kényelmetlen kanapén.

                     

             *\4 órával később/*

         Fázok, vastag takaró van rajtam, de majd megfagyok! Hány óra? Még csak hajnali 5 van, aludj Nathan aludj! Miért fáj ennyire a fejem? Melegem van ha betakarózok, ha kitakarózom fázom. Nem tudok az orromon levegőt venni. Ha kinyitom a szemem nagyon homályosan látok. A torkom pedig, arról ne is beszéljünk! Kapar és nagyon fáj. Mi történt velem?

--------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok meghoztam az új részt. Nem olyan eseménydús, de a kövi az lesz! Mondjátok el véleményeteket nyugodtan. Jó olvasást. Itt az új blogom : http://zeneazenmenedekem.blogspot.com/ ha van kedvetek nézzetek be ide is :)