Rólunk szól

                   */Másnap reggel/*

     -Jó reggelt!-lépett be az ajtón Nathan nagy vidáman- Már nyolc óra van, hasadra süt a nap!

     -Ne már korán van! Igazán aludhatok még egy kicsit nem?
     -Gyere hosszú nap áll előttünk!- fogta meg a kezem, és húzott ki az ágyból- Nem kell még felöltöznöd, gyere!
     Kikászálódtam az ágyból és Nathan levezetett a konyhába. Két személyre volt megterítve, tea gőzölgött a kannában, omlett volt az asztal közepén. Gyönyörű volt, ilyen reggeliben nem is volt még részem.
     -Ezt mind te csináltad?
     -Anya elment az iskolába, gondoltam megleplek egy kis reggelivel
     -Nem kellett volna!-mosolyogtam rá
     -Mi az, hogy nem kellett volna? Tudod milyen nap van?
     -Tudom,péntek!
     -Nem mondok semmit amíg nem jössz rá! Gyere együnk!- húzott oda az asztalhoz- Foglalj helyet- húzta ki nekem a széket.
     -Köszi- foglaltam el a helyemet- Tényleg te csináltál mindent?
     -Igen-válaszolt mosolyogva- Meg kínálhatlak egy kis teával, omlettel?
     -Megkínálhatsz!- mondtam vigyorogva- Nemhogy főztél volna akkor is amikor együtt voltunk!
     -Szoktam főzni csak te nem tudsz róla, ma pedig különleges nap van!
     -Mond már el mi van ma!
     -Együnk!- terelte más felé a témát.
     Elkezdtünk reggelizni, isteni volt az omlett. Repetáztam is belőle. Nathan remekül főz....jobban, mint Nunu. Befejeztük a reggelit, minden elfogyott.
     -Ennyire jó a főztöm?- vigyorgott rám.
     -Nem csak éhes voltam!
     -Oké- vágta be a szomorú pofiját
     -Vicceltem! Jobban főzöl Nareesha, csak meg ne tudja, hogy én ezt mondtam neked!
     -Jó nem mondom el neki. Te menj fel öltözni, mert megyünk!
     -Segíteni szeretnék neked! Hova megyünk?
     -Majd én elmosogatok! Meglátod, hova megyünk!
     Otthagytam őt a konyhában, és felmentem Jess szobájába. Kölcsön vettem tőle néhány ruhadarabot, mivel én mindent L.A.-ben hagytam. Szerintem nem gond, úgyis adogatjuk egymásnak a ruháinkat. Felvettem valami tűrhető ruhát, a hajamat lófarokba fogtam fel. Lementem a konyhába, de Nath sehol sem volt.
     -Reb! Itt vagyok- szólalt meg a hangja a hátam mögül
     -Szia- fordultam meg felé.
     -Jól nézel ki! Nem is tudtam, hogy hoztál magaddal ruhát, valahonnan nagyon ismerős!
     -Köszönöm- húztam mosolyra a számat- Ismerősek is, mivel ez Jess ruhája!
     -Most, hogy mondod...-vakarta meg a fejét- miért fogtad fel a hajad? Olyan szép kiengedve!
     -Kiengedjem?
     Ő csak bólintott egyet. Megfogtam a hajgumit és szép lassan kihúztam a hajamból. Nem jól állt, ezért megráztam egy kicsit, máris jobb volt. Nathan földbegyökerezett lábakkal nézett engem, nagyokat nyelt.
     -Ne nézz már így rám!
     -Bocsi- nyelt még egy nagyot- Mehetünk?
     -Igen, elmondanád merre?
     -Először ki az ajtón aztán meg meglátod. Annyit mondok, hogy gyalog megyünk!
     -Nem támadnak meg minket a rajongóid?
     -Maximum téged, engem mindenki ismer. Mindenkinek van tőlem autogrammja- vigyorodott el- Mehetünk?
     Kimentünk az utcára,tényleg nem bántott minket senki, senki sem bámult minket. Régen sétáltam így vele az utcán, senkit sem érdekeltünk és ez maga volt a tökély. Mellettem sétált nem néztünk egymásra, közel mentünk egymáshoz el ne hagyjuk a másikat. Ez a város gyönyörűbb, mint ahogy elképzeltem. Milyen jó lenne, ha itt élhetnék VELE. Leléptem az útra, mikor észrevettem, hogy Nath nem tart velem, a következő pillanatban egy autót vettem észre, ami nagy tempóban tart felém. Isten veled világ, viszlát Nathan. A következő pillanatban, mikor feleszméltem az illatát éreztem, a szívverése ismét játszott nekem.  A lélegzete melegítette a fülemet. Újra a karjaiban érezhettem magam.
      -Jól vagy?- nézett rám aggódó szemeivel
      -Már megint bajt okoztam...
      -Jól vagy?
      -Igen, de ezért kellene nélkülem mennetek turnéra
      -Ha nem lennék veled, akkor esne bajod!
      -De..
      -Semmi de, gyere menjünk!
      -Rendben- hajtottam le a fejem
      -Na gyere el ne veszítselek- fogta meg a kezem- , azt nem tudnám elviselni!

      Ahogy megfogta a kezem védelmet éreztem magam körül. Nem választhat el tőle senki. Folytattuk tovább az utunkat, és betértünk egy tömbházba. Az emeletek sorba jöttek, mi meg csak egyre feljebb és feljebb mentünk, ekkor megálltunk a 3 emeleten, és elképesztő volt az a látvány ami fogadott. Egy hatalmas hangstúdió volt, az egész emeletet elfoglalta. Betértünk és Nath leültetett egy fotelba.
      -Találd ki miért jöttünk ide!
      -Megmutatod nekem az egyik új szerzeményedet?
      -Az is lehet, de nem. Nézd mi van ott a sarokban!
      -Ezt meg honnan tudod?
      -Nem emlékszel? Meséltél nekem arról, milyen hangszereken játszol!
      -Most, hogy mondod! Minek hoztál ide?
      -Szeretném, ha meghallgatnád az új albumról az egyik dalunkat!
      Leült a zongorához és az akkordokat játszotta egymás után. Gyönyörű volt a dal, ahogy a szavakat a száján kiejtette, ahogy az ujjai a billentyűkkel  érintkezett, ahogy a hangja olykor lágyan, olykor olyan módon, amit nem lehet körülírni. Felkeltem a fotelből és utam a sarokban lévő hegedű irányába vettem. A hangszer gyönyörű barna színű volt,a fény visszaverődött a testéről, a hangolókulcsok feketén pompáztak. Évek óta először hangszert fogtam a kezemben, ugyanolyan boldog voltam akkor, mint most. A szüleim figyelték ahogy gyakorlok, apa néha kísért zongorán, Rob a kezdetleges dalait adta elő. Versenyeztünk, hogy ki a jobb, de anya szerint mind a ketten kincsek vagyunk. Aznap amikor New York-ba mentek, arra kértek, hogy hegedüljek nekik, még egyet utoljára, de én dühös voltam rájuk, amiért nem mehettem velük. Nem zenéltem nekik, nem öleltem, pusziltam meg őket mikor elmentek. Annyit sem mondtam nekik, hogy "Szia". Egy nappal a gépre szállás után megtudtuk, hogy a repülő lezuhant. A házban lévő összes hangszer fel lett hordva a padlásra, mind a 3 hegedűm, a zongoránk és Rob gitárja is. Megszűnt a zene abban a házban, megbántam, hogy nem öleltem meg anyát és apát, mert elvesztettem őket örökre! Itt van nekem most Nathan lehet nem vagyok olyan boldog, mint régen, de vele voltam az elmúlt pár hónapban a legboldogabb!
      A hegedűvel a kezemben odaálltam a zongora mellé, Nath még mindig zongorázott. Nem vette észre, hogy elmentem a hegedűért. Megfogtam hangszerem és évek kihagyása után ismét vonóval szólaltattam meg hangszerem húrjait. Rég játszottam, de olyan volt, mintha egy hetet hagytam volna ki. Improvizálni kezdtem, és nagyon élveztem, főleg, hogy Nath-el zenélhettem. Szegény rendesen meglepődött, mikor egy hegedű szólalt meg a háta mögött. Elzenélgettünk így egy kis ideig, a két hangszer kiegészítette egymást. Olyan jó volt ismét érezni a ritmust, a dallamot hallgatni, érezni a gyanta illatát. Lassan a dal végére értünk, az utolsó akkordokat játszotta le a partnerem, én pedig egy gyönyörű magas hanggal segítettem a dalt a tetőpontjára. Lassan elhalkult a zene és mi ketten némán néztünk egymásra.
      -El kell mondanom valamit Becca!
      -Mi a baj Nath?-ültem le mellé a zongorához
      -Az van, hogy Scooter lemondta a világturné Európai állomásait. Mindenki azt hiszi, hogy pótolni fogjuk, de ez nem így van. A a lemezkiadónk itt hagyott, mert nem adtunk el elég lemezt....
      -De hát csak 2 hete van kb. a piacon!-vágtam közbe
      -Szerintük nem jó, és lassan mindenki elhagy minket. Lehet itt a banda vége!
      -Ilyet ne mondj Nath! Minden gödörből fel lehet állni, a remény hal meg utoljára!
      -Scooter félre hívott és szerződést ajánlott fel nekem, nem akarom a többieket cserben hagyni, de nem tudom mit válaszoljak rá!
      -Gondold át a döntésedet, legyél türelmes!
      -Amúgy gyönyörűen játszol a hegedűn, mintha nem is szüneteltél volna!
      -Köszönöm, gondolom nem kell mondanom, hogy te is gyönyörűen játszol a hangszereden!
      -Jaj már ennyi az idő?-nézett a karórájára
      -Hisz még csak 2 óra van!
      -Le vagyunk maradva! Gyere menjünk!
      -Hova megyünk?
      -Megnézni a város látványosságait
      -Nem megyünk inkább haza?
      -Jól van nem viszlek városnézésre, de legalább ugorjunk be a boltba, anya monda, hogy ha van időm vásároljak be!
      -Mire várunk még? Induljunk!
      Letettem a hegedűt, és a következő percben már a kabátomat vettem fel. Kiléptünk az utcára, csendes volt és gyönyörű. Végig hatalmas, gyönyörű fák tornyosultak. A nap sugarak áthatoltak a barnás sárgás levelek között. Gyönyörű énekesmadarak ültek a villanypóznákon és a fák lombjai között. Néhány kóbor kutya mellett is elmentünk, Nath szemeiben a segítőkész énjét láttam, csak azt nem tudja hogyan segíthetne. Szorosan fogta a kezem, nem engedte el egy percre sem. Meleg volt és nagy védelmet adott nekem. Az utcák sorra jöttek, mi csak haladtunk és haladtunk a járdán végig. Egy szerelmespárral is találkoztunk úgy 12-13 évesek lehettek.
      -Szeretlek kicsim!- mondta a lány a fiúnak
      -Én is!- válaszolta a fiú
      -Ugyan már! Azt sem tudják mi az a szerelem!- reagálta le Nathan
      -Miért te tudod mi az?
      -Eddig nem tudtam!
      -Az ember csak egyszer szerelmes igazán!
      -Te tudod milyen a szerelem?
      -Nem vagyok messze, lassan összeáll a kép a fejemben
      -Itt a bolt, várj meg idekint mindjárt jövök!
      Be is ment a boltocskába, pici kis bolt volt az, a kirakatában egy nappali volt berendezve. Két kisgyerek zabpelyhet evett, amíg az apa az anya dereka körül kulcsolta össze kezeit és nézték a gyerekeket. Valóra vált álom lenne ez a családi idill számomra. Nath ki is jött a boltból két hatalmas szatyorral a kezében.
      -Segítsek?
      -Nem kell elbírom! Akkor most haza megyünk?
      -Igen.

         

         *Jess szemszöge*

      Már két napja nem hallottunk semmit Nath-ről és Becca-ról. Kezdek aggódni, vajon hol lehetnek?

      -Szia Jess!-toppant be a szobámba Rob

      -Mit akarsz?

      -Nem beszélhetnénk meg a dolgokat?

      -Mit kellene megbeszélni? Azt, hogy átvertél?

      -Saját nevedben beszélj!

      -Hogy érted?

      -Láttam ahogyan lesmárolt az a csávó a disco-ban, de te nem ellenkeztél!

      -Te meg lefeküdtél egy másik csajjal!

      -Nem csaltalak meg! Hagyd már ezt abba!

      -Tudod mit? Inkább segítek Nununak az esküvő szervezésében!- viharoztam ki a szobámból

      -Ez az menekülj el a problémáid elől! Örülök, hogy szakítottunk!-ordított utánam 

      Szeretem ezt a fiút, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. Lehet adnom kellene még egy esélyt ennek az egésznek? Nem hinném. Leértem a nappaliba ahol éppen Nunu bosszankodott valamin.

      -Nem lesz esküvő!

      -Mi történt?- ültem le mellé

      -Becca elment, nincs koszorús lányom!

      -Vissza fog jönni tudom!

      -Remélem, nem akarok nélküle férjhez menni!

      -Nem fogsz! Írok is neki, hogy jöjjön vissza!
      Elővettem a telefonomat és pötyögni kezdtem az sms-t.

           *Becca szemszöge*

     Nathan-el éppen a Pi életét néztük, ami párszor megríkatott a másfél óra alatt. Ritka ha egy film ilyen hatással van rám, persze ezt is Nath választotta. Látom elővette a telefonját, és babrál vele. Szerintem én megyek vissza Jess szobájába..

     -Jess írt nekem- lóbálta előttem a telefonját

     -Mit írt?

     -Azt hogy "Hozd haza a csajod, mert Nunu nem akar nélküle férjhez menni!"

     -Csajod?-néztem rá kérdően

     -Mit mondjak?

     -Semmit. Tudod mit felmegyek Jess szobájába, álmos vagyok!

     -Ahogyan gondolod!

     Felkeltem a kanapéról, megfogtam Jess magassarkúját és felmentem a szobájába. Becsukva magam mögött az ajtót átvettem valami kényelmesebb ruhát, lemostam a sminkemet és  befeküdtem az ágyamba. Már egy ideje nem jártam se facebookon, sem twitteren így gondoltam felmegyek. Felmentem és meglepő látvány fogadott engem. Facebook oldalamon rengeteg "Boldog szülinapot!" bejegyzést kaptam, twitteren az a trend, hogy "Boldog születésnapot Becca!". Nathan is kiírta ugyanezt még....még reggel. Annyi minden történt az elmúlt időben, hogy teljesen kiment a fejemből a saját születésnapom! A reggeli, a közös dal, a filmnézés, és a célozgatás mind ez miatt volt. Tudta, hogy ma van a születésnapom. Kedveskedett nekem és én ezt nem köszöntem meg neki. Azt hiszem, hogy eljött az ideje. Kikászálódtam az ágyból, felvettem Jess mamuszát és leslattyogtam a konyhába. Nath anyukája volt ott.
      -Szia merre lehet Nath?
      -Kint van a teraszon! Vegyél kabátot, hideg van!
      Mint ahogyan egy jó diák felvettem a kabátom és kimentem a teraszra. Nath a padon ült és mereven bámult maga elé.
      -Szia- ültem le mellé
      -Hát te nem alszol?- kapta rám a tekintetét
      -Szerettem volna aludni, de valamin megakadt a szemem....
      -Mi volt az?
      -Csak azért jöttem, hogy megköszönjem neked a mai napot, hogy mosolyt csaltál az arcomra, hogy nem felejtetted el ezt a napot, a születésnapom. Köszönöm!- öleltem meg olyan szorosan, ahogy csak tudtam
      -Nem szeretlek szomorúnak látni, főleg egy ilyen napon nem!
      A telihold bevilágította a teraszt, az éjjeli állatok hangjai egyre hangosabban és hangosabban játszották zenéjüket. Mi néztük egymást, mint akik eddig  még sosem találkoztak. Nem mondtunk egymásnak semmit, mégis egy hullámhosszon jártunk.
      -Szeretlek!- törte meg a csendet egy egyszerű, mégis gyönyörűséges szóval
      Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, míg végül csak annyi hely volt köztünk, hogy levegőt kaptunk. Ajkaink összeértek, puhán csókolt, mint eddig mindig. A karjai szorosan tartottak engem, el ne szökjem előle. Ismét érezhetem szíve dobbanását, hallhattam levegővételeit,érezhetem teste melegét.
      -Én is szeretlek!- súgtam fülébe, miután elváltak ajkaink