Menj haza és felejts el! Örökre!

           */Egy hónappal később/*

    Ülök a kádban, körülöttem hab van, meleg a víz. Az elmúlt egy hónapban rengeteg dolog történt. A legnagyobb hír ami bejárta a világot az volt, hogy Siva eljegyezte Nunu-t.Miután egymásnak dobálták a vázát egy hétig nem beszéltek, még a repülőn sem ültek egymást mellett. Azt hittük már nem lehet megmenteni ezt a dolgot, mikor egyik reggel boldogan sétáltak le az emeletről. Nunu ujján egy  3 karátos gyűrű díszelgett. Mondhatjuk, hogy köztük minden rendben van. Jess és Rob szakítottak, pontosan nem tudom miért, de mire visszaértünk L.A-be már nem voltak együtt. Max becsajozott Nina-val. Tom és Kels jól megvannak egymással. Emilia sűrűn jár hozzánk, szinte levakarhatatlan, de ezt nem is bánom. Ő az egyetlen lány akivel ellehet beszélgetni, Nunu esküvőt szervez van elég dolga, Jess depizik, inkább nekem kell őt segíteni....Kels, hát ő vele nem tudom miért, de nem beszélünk. Amióta ismét láttuk egymást csak sziát köszönünk egymásnak, mást nem. Nathan, hát vele sem beszélek túl sokat. Néha találkozik tekintetünk, mosolygunk egymásra, de több nincs. Hiányzik már nagyon, de mégsem teszek semmit, nehogy túl késő legyen egyszer...
    -Becca!- rontott be a fürdőszobába Rob
    -Wááá! Mit akarsz?- rántottam magamra egy törölközőt
    -Nyugodj már le, láttalak pucéran!
    -Kicsik voltunk akkor még! Ne már Rob legalább annyira menj ki, hogy felöltözzek!
    -Jól van na!
    Kiszálltam a kádból és felöltöztem valami normális ruhába, ami a fürdőszobámban volt. Felfogtam a hajam és kimentem Rob-hoz.
    -Lökjed öcsi!
    -Becca nem megyünk haza?
    -De hát itthon vagyunk!
    -Nem úgy értem! Nagy Britanniába a kis lakásunkba amit otthagytunk! Mindentől távol!
    -Rob tudod jól, hogy nem mehetek el! Szerződés köt ide engem! Egyedül nem mehetsz! Végre van egy olyan hely ahonnan nem zavarnak el minket, ahol szeretnek, ahol tanulhatunk és az álmainkat valóra válthatjuk! Nem dobhatod el ezt magadtól!
    -Lehet így van, de nem akarok Jess-el egy légtérben lenni!
    -Old meg! Ha jól tudom nemsokára nagykorú leszel, viselkedj felnőttként!
    -Mindenki magából induljon ki!-sarkon fordult, majd távozott a szobámból
    -Ezt a témát még nem fejeztük be Robert Stuart!-álltam meg az ajtómban és néztem utána
    Bevágtam az ajtót, majd rádőltem az ágyamra. Az öcsémmel sem lehet már beszélni. Mi lett itt mindenkivel? Menjünk haza, hagyjunk itt mindent és mindenkit? Köztük Nathan-t is?
    -Soha!- mondtam ki hangosan
    -Mit soha?- lépett be hozzám Jess
    -Semmi, semmi csak elgondolkodtam!
    -Ja jó, csak azért jöttem, hogy lehívjalak, mert a többiek beszélni akarnak veled!
    -Egy pillanat, te menj nyugodtan előre!
    Minek hívnak le? Lehet Rob-nak igaza van? Hazaküldenek minket? Túl sok gondot okoztam, haza is küldenek! Fogtam a kabátomat a táskámat, belepakoltam a telefonomat, fényképezőgépemet, és ekkor kimásztam az ablakon. Jó, hogy volt egy létra a lábaim alatt így gyorsan lejutottam. Mivel a nappaliban óriási ablakok vannak és az egész udvart látni lehet, így olyan sprintben szaladtam el mellette, hogy azt hiszem nem látott senki. Beültem a kocsiba és türelmesen vártam amíg a kapu kinyílik.
    -Becca!- ordibált valaki az ajtóból- Gyere vissza!
    Még mindig csak a kaput vártam, ekkor Nathan szaladni kezdett utánam. Mire az autómhoz ért, a kapu is teljesen kinyílt és én a gázra tapostam....

     

      *Nathan szemszöge*

   A kocsi eltűnt a látókörünkből, Becca elment.

   -Hova ment?-ért oda mellé Max

   -Nem tudom! Nem is beszéltünk semmit egymással

   -Hívjuk fel!- ajánlotta Tom

   Előszedtem a telefonomat és tárcsáztam a számát.

   -Kicsöng...mit csináljunk?

   -Nemtudom! Menjünk utána? 

   -Bárhol lehet Tom! Várjuk meg amíg hazajön! Nem találnánk meg- magyarázta Max

   -Jó-bólintottam- menjetek én is jövök mindjárt!

   -Ne menj utána, nem éri meg!- megveregették a vállamat, majd eltávoztak

   Persze nem éri meg, ők nem mennének a barátnőik után? Hát persze nekem most nincs is barátnőm, vagyis nem tudom. London óta semmit sem kommunikáltunk egymással. Azt sem tudom, már milyen a hangja, az illata. Fogtam magam és elindultam gyalog. Nem tudom merre, de megyek és keresem ŐT. Vajon hová mehetett? Megpróbálom megint  felhívni...kinyomott. Lehet a többieknek igaza van, és majd egyszer hazajön. Ekkor megrezzent a zsebem, sms érkezett.

 "Nem akarom, hogy keress! Menj haza és felejts el! Örökre!"

     Hát jó akkor hazamegyek! Lépteimmel elindultam egy irányba, de nem jó felé sétáltam.  Rég vágytam már egy olyan érzésre, mint amit Rebeka iránt táplálok, nem akarom elengedni. Elindultam a reptér felé. Útközben esni kezdett a hó. Los Angeles-ben ez szokatlan....a legközelebbi reptér 5 percre volt onnan, ahonnan elindultam, így gyorsan odaértem. A londoni járatra várakozók közt van! Lépteimet szaporábbra véve siettem a váróterembe. Nem látom sehol! Mikor már azt hittem elment, s itt hagyott észrevettem az egyik sarokban. Odasiettem hozzá, de nem vett észre csak a telefonjával babrált. Ezért felhívtam.
     -Nathan mondtam, hogy ne keress többet!-vette fel a telefont
     -Előbb mond el mi a bajod!
     -Túl drága lenne a számlád!
     -Akkor inkább nézz már rám!
     Letettem a telefont, és a következő pillanatba, már arra eszméltem, hogy néz engem. Sose láttam ilyennek, a szeme csillogott, miközben az arca többi része olyan szinten volt szomorú, hogy nem bírtam nézni.
     -Nathan...-makogott össze vissza
     -Na mondjad mi a baj!
     -Nathan...-hajtogatta egyfolytában
     -Itt vagyok, mond mi a baj!
     -Nathan....- lábadtak már könnybe a szemei is- Hazamegyek!
     -Igen hazajössz velem!
     -Nem, Londonba megyek!
     -Miért?
     -Mert itt már senki sem kíváncsi rám, már te sem!
     -Mégis honnan veszed ezt?
     -Robert-től- mondta kicsit halkabban
     -Arra esetleg nem gondoltál, hogy csak el akar távolítani, mert ő nem akar téged látni?
     -Ez képtelenség, ő nem tenne ilyet!
     -Jaj Rebeka, nem hagyhatsz itt engem!-néztem rá komolyan
     -Miért? Annyi bajt okoztam már mindenkinek, jobb ha odébbállok!
     -Nem mész sehova!-fogtam meg a kezét- Gyere velem szépen haza!
     -Oda most nincs kedvem!
     -Akkor megyünk Londonba!-vigyorodtam el
     -A többiekkel mi lesz?
     -A többiek meglesznek?
     -Scooter?
     -Haragszom rá, mert lemondta az európai turnénkat! Gyere megyünk!
     -Hát jó!
     Éppen beszállásra készülődtek az emberek, én megvettem a jegyemet. Felszálltunk. Gyorsan dobtam egy sms-t anyának....

         */Pár órával később/*

      -Nathan! Kejj fel!- rázott meg egy kicsit Rebeka

      -Te nem félsz a repüléstől?

      -Ha itt vagy akkor nem!- mosolyodott el halványan

      -Gyere várnak ránk!

      -Kik várnak?

      -Hozzánk megyünk!- közöltem vele a hírt

      -Nemár! Miért nem megyünk a TW- házba?

      -Mert ott keresnének először minket!

      -Ha nagyon muszáj akkor menjünk! 

      -Meglátod jó lesz! Beakartalak már anyának mutatni!
      -Menjünk!- fogta meg a kezemet-Ne várakoztassuk meg anyukádékat!
     

        *Becca szemszöge*

     Nem most akartam találkozni Nathan családjával, de ha ő most mutat be nekik, akkor menjünk! Leszálltunk a repülőről és rögtön kiszúrtam a minket váró embert. Szép szőke haja a vállára omlott, és gyönyörű mosolyával elkápráztatott minket.

     -Sziasztok gyerekek! Gyerünk a kocsiba utazunk még egy kicsit hazáig!

     A csomagokat bepakoltuk az autóba, majd beszálltunk. Mi hátul ültünk, ő pedig az útra koncentrált. Halkan szólt a rádió, éppen Jason Derülo-tól szólt egy száma, nem tudom a címét, de nagyon pörgős volt. Az út csöndben telt, a tájat néztem. Nemsokára megérkeztünk hozzájuk. Gyönyörű házuk volt, nem volt nagyon nagy, de csodálatos volt. Bementünk a házba, belül még szebb volt. Otthonos, olyan amilyenről csak álmodoztam.

     -Szóval te vagy Rebeka! Nath sokat mesélt rólad, már nagyon kíváncsi voltam rád!

     -Én is örvendek Mrs.Sykes!

     -Mesélj magadról! Mivel foglalkozol?

     -Én fényképezem a The Wanted összes mozzanatát

     -Valóban?

     -Igen nagyon jó munkaerő!- fényezett egy kicsit Nathan

     -Remélem a fiam esküvőjén is te fogsz fényképezni! Nem voltak neki valami túl tartós kapcsolatai, múltkor az a Dionne...na ő egy rendes lány volt, remélem talál még egy olyat, és majd te fényképezhetet a nagy napot!

     -ANYA!-emelte meg a hangját Nath

     -Természetesen viccelek! Dionne, nem volt valami rendes, és amiket tett, olyanokat, amiket a fiamnak nem is meséltem!

     -Tényleg?-néztünk rá értetlenül

     -A kis drágaság nem segített mosogatni, nem vetette meg a saját ágyát, nem mosta ki a ruháját, és még főzni sem tudott! Szégyen az ilyen!

     -Vettem! Tudom mit nem kell csinálnom- vigyorodtam el

     -Jól van mennyetek, pihenni kell a hosszú nap után!

     -Anyud tök jó fej- mentünk fel a szobába, miközben mondtam neki a mondandómat

     -Jól ki fogtok jönni!

     -Remélem, vagy különben az esküvődön fényképezhetek!

     -Nem fogsz fényképezni! Te leszel a menyasszony!  

     -Jó éjt Nathan! Köszönöm, hogy kiszabadítottál L.A-ből

     Egy puszit leheltem az arcára, majd elmentem Jess szobájába.