-Hogy kerülsz ide?- nézett rám meglepetten
-Nem mehetsz el!
-Miért? Hiszen sose fogsz nekem ezért megbocsájtani!
-Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem fogok adni egy második esélyt!
-Túl messzire mentem sajnálom! Nem akarom, hogy megbocsáss azért mert megsajnáltál!
-Gyere üljünk le!- mutattam rá az egyik szabad padra
Elindultunk a helyünk felé, és egyszer csak kirázott a hideg. Megfogta a kezem, és jól megszorította, nehogy valaki szétválasszon bennünket. Leültünk a padra és a következő pár perc csendben telt el.
-Figyelj!- fordult felém- Nem tudom miért jöttél utánam
-Ezért!- szedtem elő a levelet a táskámból és átnyújtottam neki- Mire véljem ezt?
-Minden úgy van ahogy leírtam- fogta meg a kezem- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni
-Gyere menjünk haza!
-Van egy jobb ötletem ahova mehetnénk! Menjünk oda!- pattant fel és húzott maga után
-Nem mehetsz el!
-Miért? Hiszen sose fogsz nekem ezért megbocsájtani!
-Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem fogok adni egy második esélyt!-Túl messzire mentem sajnálom! Nem akarom, hogy megbocsáss azért mert megsajnáltál!
-Gyere üljünk le!- mutattam rá az egyik szabad padra
Elindultunk a helyünk felé, és egyszer csak kirázott a hideg. Megfogta a kezem, és jól megszorította, nehogy valaki szétválasszon bennünket. Leültünk a padra és a következő pár perc csendben telt el.
-Figyelj!- fordult felém- Nem tudom miért jöttél utánam
-Ezért!- szedtem elő a levelet a táskámból és átnyújtottam neki- Mire véljem ezt?
-Minden úgy van ahogy leírtam- fogta meg a kezem- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni
-Gyere menjünk haza!
-Van egy jobb ötletem ahova mehetnénk! Menjünk oda!- pattant fel és húzott maga után
*/Fél óra múlva/*
-Hova hoztál?- szálltam ki a taxiból
-Jöjjön a dobpergés!- dobolt a combján- Elhoztalak korizni!
Szóltam volna, de mire feleszméltem már a korcsolyámat húztam fel. Még jó hogy fedett a pálya, Október elején nem nagyon lehet kint korcsolyázni.
-Nathan- kopogtattam meg a vállát már a jégre lépés előtt
-Mondjad!
-Az van, hogy én nem tudok korcsolyázni!
-Hát tanulj meg!-lökött ki a jégre nagy hirtelen
Mondanom sem kell rögtön elvágódtam és Nath csak röhögött rajtam. Nagy nehezen elbukdácsoltam a fal mellé és megálltam. Nathan elment egy körre, egész jól korcsolyázik...
-Nem jössz?-nyújtotta nekem a kezét
-Mondtam már, hogy nem tudok korcsolyázni!
-Nem baj! Megtanítalak!
Megfogtam a kezét és magához húzott.
-Na szóval- kezdett bele a tanárom- Egyik láb, másik láb! Először egyik lábadra teszed a súlyod aztán a másikra. Persze lökd meg magad! Minél nagyobbakat löksz annál tovább csúszol, minél mélyebben korizol annál gyorsabban mész!
-Igenis tanár úr! Kérem segítsen!
Megfogta a kezem és egymás mellett mentünk, vagyis én próbáltam. Betartottam minden utasítást amit mondott, és lassan, de biztosan egyszer körbeértünk. Az idő múlásával egyre gyorsabban és gyorsabban mentünk. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Nathan jó tanárnak bizonyul. Megfogta a kezem, én előre mentem, ő pedig velem szembe hátrafelé. A szemét pásztáztam, gyönyörű kék szemei vannak amikben gyönyörködhetek. Nem tudom, de megint olyan közelinek érzem őt, mint Franciaország előtt. Lehet minden rendbe jön, és ismét a karjaiban lehetek.
-Szerintem ennyi elég mára- lépett le a pályáról Nath
-Maradjunk még légyszi!-néztem rá bociszemeimmel
-Nem elakarlak még vinni valahova!- húzott le a pályáról
-Jól van na! Hova sietünk ennyire?
-Haza- vigyorodott el
-Minek? Úgysincs senki otthon!
-Nem baj fáradt vagyok!
-Nem baj, menjünk gyalog!- ajánlottam fel neki egy hosszabb sétát
-Sose árt
Kiértünk a a kori pályáról. Hosszú séta kezdetét vette. Egymás mellett haladtunk tisztességes távolságban, néma csöndben. Rengeteg olyan pár mellett mentünk el akik éppen csókolóztak, mind nagyon szépek voltak. Mintha filmben lennék, ilyenkor van az a rész amikor a szerelmeseket veszi észre a főszereplő. Most sincs másképpen...Kézen fogva sétáltak előttünk és a lány gyönyörűen mosolygott a fiúra, pont mint én anno. A fiú szorosan fogta a kezét, mint akiket nem lehet szétválasztani. Én is ezt hittem, aztán tessék mi történt... Itt sétál mellettem a szerelmem aki megdobogtatja a szívem, aki megvigasztal, aki.... szeret. Amint ez a gondolathullám végigjárta agyam minden részét, a szívem szorítani kezdett. Becca most ne sírj! Légy erős! Túl régóta vártam már a szerelemre, az előző kapcsolataim abból álltak, hogy Fb-n kiírtuk és csá, de ez más. Nincs kiírva sehova, ez a szívemben van, és az agyamban. Nem lenne szabad sírni, de most mégis lecsordult egy könnycsepp, aztán még egy, majd egyre több. Nathan megállt majd lehajtotta fejét.
-Ez nem jó így!
Nem szóltam, a könnyeim letörlésével foglalkoztam.
-Becca ne sírj!
-Nem sírok!
-Kérlek ne hazudj, látom!
-Te nem érted ezt!
-Miért ne érteném? Fáj, hogy nem foghatom meg a kezed, fáj hogy nem ölelhetlek magamhoz, fáj hogy nem csókolhatlak meg. Előbb halok, meg minthogy tovább nézzem azt, hogy miattam sírsz. Nem csallak meg soha többet, túl fontos vagy nekem!- összekulcsolta a kezünket- Így már jó!
Kézen fogva húzott maga után, hirtelen nem tudtam mit szólni, és csak kullogtam mögötte. Mi is történt tulajdonképpen? Azt nem tudom, de nagyon feldobta a hangulatomat a meleg keze. Az út további része némaságban telt. Mikor hazaértünk nagy lármára lettünk figyelmesek. Besiettünk a házba....a többiek hazaértek, és éppen Nunu egy vázát vágott hozzá Siva-hoz? Hogy kerül ide Nunu? Miért dobálózik vázával?
-Hé mi a franc folyik itt?- lépett be a csatatérre Nathan
-Ez a szemétláda megcsalt!-dobta el a vázát- Azért jöttem, hogy kiheréljem!- majd megindult dühösen Siva felé
-Nareesha gyere!-kaptam el a kezét- Beszélnünk kell!
-Nem előbb végeznem kell ezzel a csajjal!
-Nincs vita jössz velem!- húztam magammal a konyha felé, miközben intettem a fiúknak, hogy tiplizzenek
-Mégis honnan veszed ezt a sületlenséget?
-Itt egy kép amin egy ékszerboltban vásárolgat egy csajjal! Majd egy másik amin megpuszilta és egy csomagot fogott!
-És ebből te leszűrted azt, hogy megcsal? Hagytad, hogy meg magyarázza nem?
-Nem!
-Akkor most rögtön átmész és magyarázatot kérsz! Nem lehet ezt így!
-Te mondod Becca? Tudjuk mi történt az Eiffel toronynál! Mégis hogy bocsájthattál meg neki?- tette le ökleit a konyhapultra
-Tudod miért? Mert szeretem, és ha 100x is elköveti ezt a bűnt és még mindig szeretem akár 100x is megbocsájtok neki! Beszéljétek meg ti, hogy mi is van valójában!- próbáltam valami békítőt mondani
-Igazad van, megyek is beszélek vele!-távozott
Felmentem a hideg lépcsőn mezitláb, mert már nagyon fáj a lábam. Végigmentem a folyosón, és összefutottam Nathan-el.
-Na mit mond Siva?
-Nagy meglepire készül!- közölte velem izgatottan
-Igen?
-Azt akarod, hogy elmondjam?
-Igen- villantottam meg csábos mosolyomat
-Nem mondom el senkinek, majd ha eljön az ideje megtudod!
-Hát jó szia!- mentem be a szobámba
Ledobtam a kabátomat, és elmentem fürdeni. Mikor kész lettem kimentem a pizsamámban....
-Hát te?-néztem rá kérdően
-Jöttem!- vigyorodott el
-Minek?
-Miért ne?
-Gyere ülj le!- kínáltam fel neki egy helyet
Leült majd folytatta a mondandóját.
-Nem tudom hol rontottuk el!
-Ehhez inkább most nem fűzök semmit!
-Tudom mit gondolsz, de szeretlek!
-Ha hozzámérsz megnyugodok, ha hallom a hangod a pulzusom felmegy 100-ra, ha biztonságot nyújtó ölelésedben vagyok miért nem érdekel más? Amikor reggel felkelek, miért gondolok egyből rád? Miért hallom mindenhol hangod? Miért érzem úgy, hogy mindenhol vigyázol rám? Ezt a szívem súgja, vagy csak az agyam reflexei ezek? Vajon ez szerelem, vagy csak egy fellángolás?
Csendes időszak jött. Bámultuk egymást, ő csak mosolygott. Nem tudom mi okból, de az én szám is mosolyra húzódott. Néztük egymást.
-Na... gondolom... én megyek!- vakarta meg fejét és felált
-Oké- keltem fel én is
Miért nem mondod azt, hogy "Nathan ne menj el, maradj itt velem!". Miért nem tudod szólásra nyitni a szádat? Hülye vagy Rebeka Stuart! Nath már az ajtóban állt mikor nagy iramban nekilódultam és igen...ismét a biztonságot nyújtó karjaiban voltam. Ismét éreztem az illatát, a szívdobbanását, ami hirtelen felgyorsult. Órákig tudtam volna így állni, de az ölelésnek vége szakadt.
-Akkor szia!- köszönt el tőlem, majd távozott az ajtón keresztül
Elszalasztottad a "lehetőséget" ügyes vagy Becca!
-Nem baj, menjünk gyalog!- ajánlottam fel neki egy hosszabb sétát
-Sose árt
Kiértünk a a kori pályáról. Hosszú séta kezdetét vette. Egymás mellett haladtunk tisztességes távolságban, néma csöndben. Rengeteg olyan pár mellett mentünk el akik éppen csókolóztak, mind nagyon szépek voltak. Mintha filmben lennék, ilyenkor van az a rész amikor a szerelmeseket veszi észre a főszereplő. Most sincs másképpen...Kézen fogva sétáltak előttünk és a lány gyönyörűen mosolygott a fiúra, pont mint én anno. A fiú szorosan fogta a kezét, mint akiket nem lehet szétválasztani. Én is ezt hittem, aztán tessék mi történt... Itt sétál mellettem a szerelmem aki megdobogtatja a szívem, aki megvigasztal, aki.... szeret. Amint ez a gondolathullám végigjárta agyam minden részét, a szívem szorítani kezdett. Becca most ne sírj! Légy erős! Túl régóta vártam már a szerelemre, az előző kapcsolataim abból álltak, hogy Fb-n kiírtuk és csá, de ez más. Nincs kiírva sehova, ez a szívemben van, és az agyamban. Nem lenne szabad sírni, de most mégis lecsordult egy könnycsepp, aztán még egy, majd egyre több. Nathan megállt majd lehajtotta fejét.
-Ez nem jó így!
Nem szóltam, a könnyeim letörlésével foglalkoztam.
-Becca ne sírj!
-Nem sírok!
-Kérlek ne hazudj, látom!
-Te nem érted ezt!
-Miért ne érteném? Fáj, hogy nem foghatom meg a kezed, fáj hogy nem ölelhetlek magamhoz, fáj hogy nem csókolhatlak meg. Előbb halok, meg minthogy tovább nézzem azt, hogy miattam sírsz. Nem csallak meg soha többet, túl fontos vagy nekem!- összekulcsolta a kezünket- Így már jó!
Kézen fogva húzott maga után, hirtelen nem tudtam mit szólni, és csak kullogtam mögötte. Mi is történt tulajdonképpen? Azt nem tudom, de nagyon feldobta a hangulatomat a meleg keze. Az út további része némaságban telt. Mikor hazaértünk nagy lármára lettünk figyelmesek. Besiettünk a házba....a többiek hazaértek, és éppen Nunu egy vázát vágott hozzá Siva-hoz? Hogy kerül ide Nunu? Miért dobálózik vázával?
-Hé mi a franc folyik itt?- lépett be a csatatérre Nathan
-Ez a szemétláda megcsalt!-dobta el a vázát- Azért jöttem, hogy kiheréljem!- majd megindult dühösen Siva felé
-Nareesha gyere!-kaptam el a kezét- Beszélnünk kell!
-Nem előbb végeznem kell ezzel a csajjal!
-Nincs vita jössz velem!- húztam magammal a konyha felé, miközben intettem a fiúknak, hogy tiplizzenek
-Mégis honnan veszed ezt a sületlenséget?
-Itt egy kép amin egy ékszerboltban vásárolgat egy csajjal! Majd egy másik amin megpuszilta és egy csomagot fogott!
-És ebből te leszűrted azt, hogy megcsal? Hagytad, hogy meg magyarázza nem?
-Nem!
-Akkor most rögtön átmész és magyarázatot kérsz! Nem lehet ezt így!
-Te mondod Becca? Tudjuk mi történt az Eiffel toronynál! Mégis hogy bocsájthattál meg neki?- tette le ökleit a konyhapultra
-Tudod miért? Mert szeretem, és ha 100x is elköveti ezt a bűnt és még mindig szeretem akár 100x is megbocsájtok neki! Beszéljétek meg ti, hogy mi is van valójában!- próbáltam valami békítőt mondani
-Igazad van, megyek is beszélek vele!-távozott
Felmentem a hideg lépcsőn mezitláb, mert már nagyon fáj a lábam. Végigmentem a folyosón, és összefutottam Nathan-el.
-Na mit mond Siva?
-Nagy meglepire készül!- közölte velem izgatottan
-Igen?
-Azt akarod, hogy elmondjam?
-Igen- villantottam meg csábos mosolyomat
-Nem mondom el senkinek, majd ha eljön az ideje megtudod!
-Hát jó szia!- mentem be a szobámba
Ledobtam a kabátomat, és elmentem fürdeni. Mikor kész lettem kimentem a pizsamámban....
-Hát te?-néztem rá kérdően
-Jöttem!- vigyorodott el
-Minek?
-Miért ne?
-Gyere ülj le!- kínáltam fel neki egy helyet
Leült majd folytatta a mondandóját.
-Nem tudom hol rontottuk el!
-Ehhez inkább most nem fűzök semmit!
-Tudom mit gondolsz, de szeretlek!
-Ha hozzámérsz megnyugodok, ha hallom a hangod a pulzusom felmegy 100-ra, ha biztonságot nyújtó ölelésedben vagyok miért nem érdekel más? Amikor reggel felkelek, miért gondolok egyből rád? Miért hallom mindenhol hangod? Miért érzem úgy, hogy mindenhol vigyázol rám? Ezt a szívem súgja, vagy csak az agyam reflexei ezek? Vajon ez szerelem, vagy csak egy fellángolás?
Csendes időszak jött. Bámultuk egymást, ő csak mosolygott. Nem tudom mi okból, de az én szám is mosolyra húzódott. Néztük egymást.
-Na... gondolom... én megyek!- vakarta meg fejét és felált-Oké- keltem fel én is
Miért nem mondod azt, hogy "Nathan ne menj el, maradj itt velem!". Miért nem tudod szólásra nyitni a szádat? Hülye vagy Rebeka Stuart! Nath már az ajtóban állt mikor nagy iramban nekilódultam és igen...ismét a biztonságot nyújtó karjaiban voltam. Ismét éreztem az illatát, a szívdobbanását, ami hirtelen felgyorsult. Órákig tudtam volna így állni, de az ölelésnek vége szakadt.
-Akkor szia!- köszönt el tőlem, majd távozott az ajtón keresztül
Elszalasztottad a "lehetőséget" ügyes vagy Becca!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése