Born to die!

                  */másnap reggel/*

     -Nathan!- rontottam be a szobájába- Kelj fel azonnal!

     Fényt teremtettem a szobában és lerántottam róla a takarót.
     -Mi van már?- dörzsölte a szemeit álmosan
     -Nézz fel twitterre!- nyomtam a kezébe egy mobiltelefont
     -Ez meg mi a franc?-meredtek rá a készülékre a szemei- Szünetre megy a TW a májusban véget érő túrné után határozatlan időre. A benfentesek szerint a srácok a saját karierjükre szeretnének koncentrálni!- olvasta fel a hírt
     -Minden rendben?
     -Becca indulunk L.A-be!
     -Hogy akarsz menni? Csak este lesz legközelebb járat!
     -Igazad van... nem értem miért nem lehet közös megbeszéléssel ilyeneket nyilvánosságra hozni!
     -Nathan kérlek nyugodj meg, lemegyünk eszünk aztán nyugodtan repülünk át L.A-be!
     -Köszönöm, hogy te itt vagy nekem. Nem tudom mi lenne velem nélküled!
     Megöleltem. Éreztem rajta a feszültséget, nem szorított engem túlságosan, de bántott, hogy így kell őt látnom! Megfogtam a kezét és nekiláttunk teendőinknek....

                 */kicsivel később/*

      A csomagokat feltettük a repülőre, már csak a felszállásra vártunk. Nathan szorosan fogta a kezemet, felültünk a repülőre. Elfoglaltuk helyeinket, Nath még mindig erősen fogta a kezemet, majd egyszer csak magához húzott és ölelni kezedet.

      -Becca te vagy a mindenem, ha nem lennél én sem lennék!

      -Miért mondasz ilyeneket? Megijesztesz! 

      -Akarom, hogy tudd ezeket a dolgokat, mindent megtennék érted, csakhogy boldognak lássalak!

      -Ugyanúgy van ez fordítva is, de szerintem egy ölelés felére ezer szóval. Nem kell neked elmondanod nekem minden nap, elég, ha megölelsz engem, nekem már az is felér a boldogsággal!

      -Szeretlek!- simogatta a kezemet a kezével

      -Én nem!

      Felkapta szemeit és azzal az aranyos tekintetével rám nézett.

      -Biztos?

      -Miért kérdezed meg? Hát persze hogy szeretlek!-nyomtam egy puszit az arcára

      -Azért mert ma még nem szeretsz eléggé!- vigyorodott el

      -Nem fogunk sexelni a repülőn!- jelentettem ki határozottan

      -Nemár!-hallottam hangján a csalódottságot 

      -Ez nem a megfelelő hely és alkalom cicám!- vigyorogtam rá

      -Gondolod?-rántott magához-Szerintem mindig alkalmas!-kacsintott rám huncutul 

      -Gondolom!-haraptam bele alsó ajkamba 

      -Ne játssz velem!- könyörgött nekem

      -Ó dehogynem!

      Ajkaimmal célkeresztbe vettem a nyakát és apró puszikkal bombáztam meg. Kirázta a hideg. Ő megfogta a derekamat és még jobban magához rántott engem. Annyi hely volt köztünk, hogy csak levegőt lehetett venni. Mélyen bámultunk egymás szemébe, láttam a vágyat benne. Nem csináltunk semmit, csak mereven bámultunk egymás szemébe. Csak néztük, néztük és néztük egymást. Ez eltartott kb. addig amíg le nem szálltunk a gépről. Nathan vitte a csomagokat. Én a parkoló irányába mentem, mert ott várt ránk Jay. Mikor kiértem az úttestre egy nagy csattanást hallottam, aztán nagy fájdalmat éreztem. Mikor újra emlékeztem valamire egy vonaton utaztam egyedül. Senki sem volt rajtam kívül a járművön, egyszer csak fényt láttam a sötétségben. Mintha véget érne az alagút és teljes világosság várna rám.

                *Nathan szemszöge*

      Minden olyan szép volt végre ismét Becca-val lehettem. Jay várt minket a kocsiban, de mikor Becca kilépett az útra egy fekete Ford vette őt célul. Elütötte. Én meg csak néztem ahogyan a teste lehullott a földre, mint egy toll. Tehetetlenül feküdt a földön, a gázoló meg sem állt, továbbment. A csomagokat elhajítottam és mint egy őrült vetettem oda magam Becca mellé. Elvesztette az eszméletét, nem lélegzik, pulzusa is alig van. Felemeltem a felső testét és magamhoz szorítottam. A gyönyörű haja tiszta sár volt, próbáltam megtisztítani. A könnyeim sorra potyogni kezdtek, a torkomban éreztem a szívemet, nem tudtam levegőt venni. Körülöttünk minden lelassult. Csak fogtam Becca-t, szorosan öleltem, éreztem hogy él még. Nem lehet ennek a tündérmesének vége! Még NEM!
       -Nathan engedd el!- szólított fel Jay
       -Nem Jay, nem akarom, hogy sáros legyen!- potyogtak a könnyeim a gyönyörű hajára
       -Jó napot! Merre van a sérült?- hallottam egy hangot a hátam mögött
       Ekkor már nem hallottam semmit, s nem láttam a könnyeimtől. Néztem, ahogy a mentők elszakítják tőlem Becca-t. A mentőautó felé viszik, tehetetlenül feküdt a mentő karjában. Betették a járműben, újraélesztését megkezdték. Nagyon sokáig próbálták őt újraéleszteni, de nem sikerült. Felakarták adni az orvosok. Ekkor felugrottam a földről és rohantam a mentőautó felé.
       -Ne adják fel! Kérem ne, ő a legfontosabb számomra, kérem!-rogytam össze a teste mellett
       Nem éreztem már semmit a fájdalmon kívül, minden elhomályosodott.

               

               */Két órával később/*

       -Nath! Nath!- pofozgatott valaki

       Lassan tisztult a kép, egy folyosón voltam a többiekkel. Mindenki itt volt! Jess és Rob ismét együtt voltak, Tom, Kelsey, Nunu, Siva és még Max is. Mindenki sajnálkozva nézett rám, vajon mi történhetett, amíg nem voltam itt?

        -H..hol van Becca?- keltem fel a nagy nehezen 

        -Intenzív osztályon fekszik, szerencsére újraélesztették! Súlyos fejsérülést szenvedett!

        -Ja Istenem ez is az én hibám, mint minden ami vele történt!- húztam bele a falba a kezemmel

        -Nathan nyugodj meg!- ölelt meg Kels és Nareesha- Szerencsére túléli és az a lényeg!

        -Látni akarom őt!

        -Kérdezd meg az orvost!

        Elindultam a szobája felé, minden lépésem olyan volt, mintha parázson mentem volna. Ekkor valaki megfogta a vállamat és megállított. Ahogyan megfordultam Jay állt velem szembe. Nem kellett mondania semmit, tudtam, hogy őrá mindig számíthatok! Ő a legjobb barátom, hálás vagyok, hogy mindig mellettem áll. Mellém jött és bekopogtattunk Becca szobájába. Az orvos jött ki az ajtón. 

         -Doktor úr!-szólítottam meg- Nathan Sykes vagyok a beteg barátja! Milyen az állapota?

         -Attól tartok nem szolgálhatok jó hírekkel! A barátnőjének fejsérülése volt. Stabil az állapota, de kómába esett. Nem tudhatjuk mikor kel fel. Lehet az egy hét, egy hónap akár évekbe is kerülhet. A legrosszabbra most ne gondoljunk!- mondta el a tényeket

         -Bemehetnénk hozzá?- törte meg a csöndet Jay 

         -Természetesen igen!- nyitotta ki nekünk az ajtót

         Ahogy beléptünk az ajtón szörnyű látvány fogadott minket. Becca feküdt az ágyban, csövek lógtak ki belőle. Csak a gépek munkájának a hangját lehetett hallani. Bementünk az ágya mellé. Mereven feküdt az ágyon, tehetetlenül. Hatalmas fájdalom és düh volt bennem. Dühös voltam magamra, mert ismét én csesztem el mindent! Miattam ütötték el. Tudom, hogy ez mögött is Dionne áll. De ha egyszer elkapom, akkor nem fog élve távozni, és ezt neki is megígértem! Megfogtam Becca kezét, meleg volt még, de már nem éreztem az életet benne.

         -Menjünk Jay!- indultam az ajtó felé

         -De Nathan, nem szeretnél még maradni egy kicsit?

         -Nem!

         Kilépve az ajtón mindenki körém gyűlt és kérdezgettek. Nem volt erőm arra, hogy válaszoljak. Elindultam a kijárat felé. A taxi kint várt az épület előtt. Beszálltam és elszáguldottunk egészen a házig. Belépve láttam egy nagy táblát amin az állt: "Isten hozott újra itthon Becca és Nath!" Leszaggattam minden dekorációt. A váza helyén, amit nekem vágott egy másik állt. Megfogtam és arra vágtam, amerre ő anno. A fehér zongora ugyanúgy állt, mit amikor randink volt. Nem volt erőm a drága hangszerrel semmit csinálni. Lecsuktam mind a két felől, a zongoraszéket betoltam. A hatalmas függönyöket behúztam, bezártam mindent, a lámpákat lekapcsoltam. Kivettem a hűtőből egy üveg tequilát, meg egy poharat és felmentem az emeletre. Bementem Becca szobájába. Tisztaság volt, és hatalmas rend. A tükör tele volt a közös képeinkkel, a virágokat amiket tőlem kapott azok ki voltak szárítva és egy hatalmas vázában voltak. Behúztam a függönyöket, majd kulcsra zártam az ajtaját. Az itallal a kezemben kimentem a teraszra, ahol az első csókunk csattant el. Esett az eső, teljesen el volt ázva minden. Bezártam a teraszajtót is és behúztam a függönyt. Végre sötét volt az egész házban. A kulcsokkal a kezemben bementem a szobámba, bezártam az ajtaját és behúztam a függönyt. Senki sem lát engem és ez így pont jó! Kinyitottam a tequilát és lassan kiöntöttem a pohárba. Ahogy megittam éreztem, ahogy az alkohol végig égette a nyelőcsövemet. Felültem az ágyamra, fogtam egy papírt és egy ceruzát és nekiláttam életem legszomorúbb dalához.